bükkfa fn és mn 6A

I. fn

1. (Növ is) ’az északi mérsékelt égöv alatt honos, akár 45 méter magasra is megnövő, sima, szürke törzsű fa, amelynek makktermését tüskés kupacs veszi körül, kül. az ún. közönséges bükk fajba (Fagus sylvatica) tartozó, hengeres törzsű, feltűnően erezett levelű, későn lombosodó fa; bükk’ ❖ [az ún. mirigyes libatopnak] ollyanok levelei mint a’ Bikfáé, de ſokkal hoſzſzabbak, igen jó ſzagúak (1775 Csapó József 7062001, 99) | az erdők tulajdonosai a cser- tölgy- és bükkfák gyümölcseit saját sertéseik tartására s hizlalására használhatják (1861 Dósa Elek 8110008, 195) | A bükkfák porzós virágai fejecskébe tömörültek, a termősek kettesével fejlődnek (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 220) | [a lucfenyőerdőknek] a fő alkotóeleme a lucfenyő (Picea excelsa) társulva a fenyővel (Abies alba), a bükkfával (Fagus sylvatica) (1997 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Bikkfa. (Fagus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 517) | erdei bükkfa (Fagus sylvatica) (1893 PallasLex. CD02) | Fagus […] bükk(fa) (1998 Növényneveink C6120, 375).

1b. (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. közönséges bükk (Fagus sylvatica) elnevezéseként〉’ ❖ Bik-fa. Fagus silvatica (1800 Tessedik Sámuel C4123, 34) | bükk(fa) […] F. [= Fagus] sylvatica (közönséges bükk) (1998 Növényneveink C6120, 58).

2. ’a bükk kemény, szívós fája (mint tűzifa v. asztalosipari alapanyag)’ ❖ A’ bikkfa igen jó tűzi fának, ’s a’ szene-is igen derék (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 59) | a’ keményfa füstje, nevezetesen a’ bükkfáé, tölgyfáé […] jobb, mint a’ puha fenyőfáé (1835 Némethy József 8333013, 138) | A cserfa, tölgyfa, bükkfa csunya fa. Az nem való másra csak tűzre; bükkfából kanalat, lisztmérő-lapátot azonban készíthetnek (1911 Malonyay Dezső 8292025, 101) | tömör bükkfából készült faelemek (1998 Lakáskultúra CD39).

II. mn

’ebből készült, ebből való 〈dolog〉’ ❖ bük fa pohár (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 7) | kedvenc helye Makkabeskunak a folyosón az a nagy bükkfa karszék, ahonnan éppen a befalazott római emlékre látni (1860 Jókai Mór CD18) | A hideg ágyat a kemencében hevített cserépdarabbal, bükkfa deszkával, kövekkel igyekeztek fölmelegíteni (1997 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~erdő, ~fejű, ~gally, ~gomba, ~hamu, ~szén, ~vessző.

Vö. CzF. bük² · bükfa · bükmakk, ~; ÉrtSz.; TESz. bükk; ÉKsz.; SzT. ~, bükkfaajtó, bükkfaborona, bükkfabot, bükkfadeszka, bükkfadeszkácska, bükkfadrányica, bükkfafogas, bükkfagerenda, bükkfagrádics, bükkfahámbár, bükkfakanapé, bükkfa-kapufél, bükkfakaró, bükkfaláb, bükkfalábú ágy, bükkfalapító, bükkfaormó, bükkfapálca, bükkfa-rakófa, bükkfaszék, bükkfaszekrény, bükkfaszuszék, bükkfatábla, bükkfatekenyő, bükkfaválú; ÚMTsz.

bükkfa főnév és melléknév 6A
I. főnév
1. (Növ is)
az északi mérsékelt égöv alatt honos, akár 45 méter magasra is megnövő, sima, szürke törzsű fa, amelynek makktermését tüskés kupacs veszi körül, kül. az ún. közönséges bükk fajba (Fagus sylvatica) tartozó, hengeres törzsű, feltűnően erezett levelű, későn lombosodó fa; bükk
[az ún. mirigyes libatopnak] ollyanok levelei mint a’ Bikfáé, de ſokkal hoſzſzabbak, igen jó ſzagúak
(1775 Csapó József)
az erdők tulajdonosai a cser- tölgy- és bükkfák gyümölcseit saját sertéseik tartására s hizlalására használhatják
(1861 Dósa Elek)
A bükkfák porzós virágai fejecskébe tömörültek, a termősek kettesével fejlődnek
(1974 Urania növényvilág ford.)
[a lucfenyőerdőknek] a fő alkotóeleme a lucfenyő (Picea excelsa) társulva a fenyővel (Abies alba), a bükkfával (Fagus sylvatica)
(1997 Természet Világa)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen fák fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Bikkfa. (Fagus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
erdei bükkfa (Fagus sylvatica)
(1893 PallasLex.)
Fagus […] bükk(fa)
(1998 Növényneveink)
1b. (Növ)
〈e nemzetség egyik faja, az ún. közönséges bükk (Fagus sylvatica) elnevezéseként〉
Bik-fa. Fagus silvatica
(1800 Tessedik Sámuel)
bükk(fa) […] F. [= Fagus] sylvatica (közönséges bükk)
(1998 Növényneveink)
2.
a bükk kemény, szívós fája (mint tűzifa v. asztalosipari alapanyag)
A’ bikkfa igen jó tűzi fának, ’s a’ szene-is igen derék
(1799 Fábián József ford.Raff)
a’ keményfa füstje, nevezetesen a’ bükkfáé, tölgyfáé […] jobb, mint a’ puha fenyőfáé
(1835 Némethy József)
A cserfa, tölgyfa, bükkfa csunya fa. Az nem való másra csak tűzre; bükkfából kanalat, lisztmérő-lapátot azonban készíthetnek
(1911 Malonyay Dezső)
tömör bükkfából készült faelemek
(1998 Lakáskultúra)
II. melléknév
ebből készült, ebből való 〈dolog〉
bük fa pohár
(1773 Révai Miklós ford.Tibullus)
kedvenc helye Makkabeskunak a folyosón az a nagy bükkfa karszék, ahonnan éppen a befalazott római emlékre látni
(1860 Jókai Mór)
A hideg ágyat a kemencében hevített cserépdarabbal, bükkfa deszkával, kövekkel igyekeztek fölmelegíteni
(1997 Magyar néprajz)
ÖE: bükkfaerdő, bükkfafejű, bükkfagally, bükkfagomba, bükkfahamu, bükkfaszén, bükkfavessző
Vö. CzF. bük² · bükfa · bükmakk, ~; ÉrtSz.; TESz. bükk; ÉKsz.; SzT. ~, bükkfaajtó, bükkfaborona, bükkfabot, bükkfadeszka, bükkfadeszkácska, bükkfadrányica, bükkfafogas, bükkfagerenda, bükkfagrádics, bükkfahámbár, bükkfakanapé, bükkfa-kapufél, bükkfakaró, bükkfaláb, bükkfalábú ágy, bükkfalapító, bükkfaormó, bükkfapálca, bükkfa-rakófa, bükkfaszék, bükkfaszekrény, bükkfaszuszék, bükkfatábla, bükkfatekenyő, bükkfaválú; ÚMTsz.

Beállítások