bütü fn 1C

1. (Műsz is)(rönk)fa keresztmetszete, szálirányára merőlegesen vágott felülete, ill. deszkának, (vmely tárgyon levő) lécnek stb. a vége’ ❖ büt [=] vége, hegye valaminek (1784 Kisded szótár C0815, 15) | a’ Tökének bütüjit szurkos-viaszszal gondoson bé-kenni (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 135) | bütügyalu, ives tokban levö ferde élü gyalu a dongák bütüjének síkozására (1893 PallasLex. CD02) | Gerendafej, a gerendának két vége v. bütüje, melynél fogva a gerendát beágyazzák (1914 RévaiNagyLex. C5706, 265) | Lyukakat fúrunk a lécek bütüjébe, mert kockázatos lenne azonnal beverni oda a szeget, biztosan szétrepedne (1943 Sztrókay Kálmán 9687002, 145) | [A fajegy:] minőséget jelző jegy, amelyet a deszka bütüjébe tesznek a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk osztályozása alkalmával (1979 NéprajziLex. CD47) | [a tulajdonos a kivágott gesztenyefa] bütüjén 300 évet számolt (1985 Majer Antal CD52).

1a. (rég v. nyj) ’a kévének a kalászokkal ellentétes vége’ ❖ A kalangyálás úgy esik meg, hogy az egyik kettős kévét bütüre állítják, az az a’ kéve azon felét, mellyen a’ fők vagynak felfelé (1840 Vasárnapi Újság C0433, 433) | Úgy fektetik ide [ti. a csűrbe] a kévéket be, hogy bütüvel kifelé álljon, hegyével pedig befelé, nehogy a madarak elszedjék, vagy a csapós esőben megcsirázzék a szem (1903 Néprajzi Múzeum Értesítője C6959, 6).

1b. (Hajó) ’vitorlarúd (vége)’ ❖ résút a tengeri ember Hajlítván a bütűt, a vásznat balra behúzza (1869 Baksay Sándor C0733, III) | A vitorlaszéleknek belső vágatát vitorlahajlatnak, alsó végeit szarvaknak, ezek közül a szélfélen fekvőt szélszarvnak, a felső végeket felső szarvnak v. bütüknek hívják (1926 RévaiNagyLex. C5715, 398).

2. (nyj) ’vmely (használati) tárgynak, kül. bútordarabnak keskenyebb oldal(lapj)a, vége’ ❖ A kőkoporsó egyik bütüjén semmi felirat, de másikán az emlékkő keletkezési idejét jelző […] felirat van bevésve (1870 Orbán Balázs CD22) | [a hétfalusiak díszágyának sajátossága], hogy a párnák nincsenek fekmentesen rakva, hanem élére állitva, s azok bütüje nem annyira a himzés, mint inkább a szövet szépsége és tarkasága által tünik fel (1873 Orbán Balázs CD22) | Kötő 1. kő- v. téglafalazatban az a kőkocka v. tégla, melynek bütüje (rövidebb oldala) van a fal szinében (1915 RévaiNagyLex. C5708, 193) | Föld, homok, kavics szállításával kapcsolatosan terjedt el a zárt kocsiszekrény, s vele a hozzá szükséges aldeszkák, deszkából készült szekéroldalak és szekérvégek (székely bütü, köznyelvi súber) (1999 Magyar néprajz CD47) | A vetett ágy kétbetétes keretből állt, egyik bütüjét mintázták (2000 Természet Világa CD50).

2a. (rég, ritk) ’balta foka, vastag(abb) vége’ ❖ Jelző balta, bütüjén az erdőbirtokos vagy pagony nevének kezdőbetüjét vagy más jelt viselő balta, melylyel a kivágandó fa töve, vagy az eladott törzs megjelöltetik (1895 PallasLex. CD02).

2b. (rég, ritk) ’vmely földterület vége’ ❖ Szilfarka, (régen e tájon volt szilfás erdőrésznek kikeskenyedett bütüje. Szilfák nyomai ma is látszanak) (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 45) | Az özvegy kertjének a bütüje a mienkig ér (1897 Petelei István C3491, 145).

3. (nyj) ’ház v. más épület keskenyebb oldalfala, vége’ ❖ Ezen belső vár nyugotra néző keskenyebb bütüjénél […] a hegygerincz vagy 15 öl mélységre át van metszve (1868 Orbán Balázs 8340002, 30) | A lakházak itt is bütüvel vannak az utczára forditva (1870 Orbán Balázs CD22) | A férje a ház bütüjénél vele szembe bukkant (1886 Jakab Ödön C2197, 32) | Volt a ház hátulsó bütüjénél egy kicsi műhelyszoba (1934 Tamási Áron 9701011, 34) | [képaláírásban:] fal és tetőváz a ház bütüje felől (1977 NéprajziLex. CD47).

3a. (nyj, átv is) ’nyeregtetőt v. íves kiképzésű boltozatot a felmenő fal síkjában lezáró falrész, oromfal’ ❖ A kereszthajók egyenes zárodásu bütüjét dús alakitásu köríves bodor (fries) és egy tág nyilatu nagy körives ablak ékiti (1873 Orbán Balázs CD22) | a boltozat szabad vége a boltozat homloka, bütüje vagy pajzsa (1893 PallasLex. CD02) | [a ház] bütüjében a kereszttel az eget kérdezte folyton (1928 Tamási Áron 9701002, 47) | [Tamási Áronnak] ezt az utolsó munkáját zokszó nélkül tűzhetjük oda (az életmű bütüjére) – miként a házépítők szokták a befejezettség s majd a beköltözés örömének szimbólumaként (1975 Sütő András 2042051, 83) | Az oromzat megjelölésére tájanként eltérő terminusok alakultak ki: bütü (Erdély), tűzfal (Ny-Dunántúl, ÉK-Mo.), csúcsfal, homlokfal, homlok (Dunántúl) (1981 NéprajziLex. CD47).

4. (nyj) ’hegyvonulat (meredeken) kiemelkedő orma, hegyfok’ ❖ Rakván rakva volt itt a hegy’ bütüje Dragonyossal (1847 Döbrentei Gábor C1445, 140) | Bütü … névvel a székely oly hegyfokot szokott jelölni, mely nem hegyesen, hanem kerekdeden végződik (1868 Orbán Balázs C3352, 60) | A Nagy-Hagymás északi bütüje képezi legdélről ezen gyönyörü panoráma legmagasabb kiinduló pontját, óriási sziklái félelmes magasságig nyulnak fel (1869 Orbán Balázs 8340008, 101).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. bütü¹

bütü főnév 1C
1. (Műsz is)
(rönk)fa keresztmetszete, szálirányára merőlegesen vágott felülete, ill. deszkának, (vmely tárgyon levő) lécnek stb. a vége
büt [=] vége, hegye valaminek
(1784 Kisded szótár)
a’ Tökének bütüjit szurkos-viaszszal gondoson bé-kenni
(1794 Gyarmathi Sámuel ford.Campe)
bütügyalu, ives tokban levö ferde élü gyalu a dongák bütüjének síkozására
(1893 PallasLex.)
Gerendafej, a gerendának két vége v.vagy bütüje, melynél fogva a gerendát beágyazzák
(1914 RévaiNagyLex.)
Lyukakat fúrunk a lécek bütüjébe, mert kockázatos lenne azonnal beverni oda a szeget, biztosan szétrepedne
(1943 Sztrókay Kálmán)
[A fajegy:] minőséget jelző jegy, amelyet a deszka bütüjébe tesznek a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk osztályozása alkalmával
(1979 NéprajziLex.)
[a tulajdonos a kivágott gesztenyefa] bütüjén 300 évet számolt
(1985 Majer Antal)
1a. (rég v. nyj)
a kévének a kalászokkal ellentétes vége
A kalangyálás úgy esik meg, hogy az egyik kettős kévét bütüre állítják, az az a’ kéve azon felét, mellyen a’ fők vagynak felfelé
(1840 Vasárnapi Újság)
Úgy fektetik ide [ti. a csűrbe] a kévéket be, hogy bütüvel kifelé álljon, hegyével pedig befelé, nehogy a madarak elszedjék, vagy a csapós esőben megcsirázzék a szem
(1903 Néprajzi Múzeum Értesítője)
1b. (Hajó)
vitorlarúd (vége)
résút a tengeri ember Hajlítván a bütűt, a vásznat balra behúzza
(1869 Baksay Sándor)
A vitorlaszéleknek belső vágatát vitorlahajlatnak, alsó végeit szarvaknak, ezek közül a szélfélen fekvőt szélszarvnak, a felső végeket felső szarvnak v.vagy bütüknek hívják
(1926 RévaiNagyLex.)
2. (nyj)
vmely (használati) tárgynak, kül. bútordarabnak keskenyebb oldal(lapj)a, vége
A kőkoporsó egyik bütüjén semmi felirat, de másikán az emlékkő keletkezési idejét jelző […] felirat van bevésve
(1870 Orbán Balázs)
[a hétfalusiak díszágyának sajátossága], hogy a párnák nincsenek fekmentesen rakva, hanem élére állitva, s azok bütüje nem annyira a himzés, mint inkább a szövet szépsége és tarkasága által tünik fel
(1873 Orbán Balázs)
Kötő 1. kő- v.vagy téglafalazatban az a kőkocka v.vagy tégla, melynek bütüje (rövidebb oldala) van a fal szinében
(1915 RévaiNagyLex.)
Föld, homok, kavics szállításával kapcsolatosan terjedt el a zárt kocsiszekrény, s vele a hozzá szükséges aldeszkák, deszkából készült szekéroldalak és szekérvégek (székely bütü, köznyelvi súber)
(1999 Magyar néprajz)
A vetett ágy kétbetétes keretből állt, egyik bütüjét mintázták
(2000 Természet Világa)
2a. (rég, ritk)
balta foka, vastag(abb) vége
Jelző balta, bütüjén az erdőbirtokos vagy pagony nevének kezdőbetüjét vagy más jelt viselő balta, melylyel a kivágandó fa töve, vagy az eladott törzs megjelöltetik
(1895 PallasLex.)
2b. (rég, ritk)
vmely földterület vége
Szilfarka, (régen e tájon volt szilfás erdőrésznek kikeskenyedett bütüje. Szilfák nyomai ma is látszanak)
(1873 Magyar Nyelvőr)
Az özvegy kertjének a bütüje a mienkig ér
(1897 Petelei István)
3. (nyj)
ház v. más épület keskenyebb oldalfala, vége
Ezen belső vár nyugotra néző keskenyebb bütüjénél […] a hegygerincz vagy 15 öl mélységre át van metszve
(1868 Orbán Balázs)
A lakházak itt is bütüvel vannak az utczára forditva
(1870 Orbán Balázs)
A férje a ház bütüjénél vele szembe bukkant
(1886 Jakab Ödön)
Volt a ház hátulsó bütüjénél egy kicsi műhelyszoba
(1934 Tamási Áron)
[képaláírásban:] fal és tetőváz a ház bütüje felől
(1977 NéprajziLex.)
3a. (nyj, átv is)
nyeregtetőt v. íves kiképzésű boltozatot a felmenő fal síkjában lezáró falrész, oromfal
A kereszthajók egyenes zárodásu bütüjét dús alakitásu köríves bodor (fries) és egy tág nyilatu nagy körives ablak ékiti
(1873 Orbán Balázs)
a boltozat szabad vége a boltozat homloka, bütüje vagy pajzsa
(1893 PallasLex.)
[a ház] bütüjében a kereszttel az eget kérdezte folyton
(1928 Tamási Áron)
[Tamási Áronnak] ezt az utolsó munkáját zokszó nélkül tűzhetjük oda (az életmű bütüjére) – miként a házépítők szokták a befejezettség s majd a beköltözés örömének szimbólumaként
(1975 Sütő András)
Az oromzat megjelölésére tájanként eltérő terminusok alakultak ki: bütü (Erdély), tűzfal (Ny-Dunántúl, ÉK-Mo.), csúcsfal, homlokfal, homlok (Dunántúl)
(1981 NéprajziLex.)
4. (nyj)
hegyvonulat (meredeken) kiemelkedő orma, hegyfok
Rakván rakva volt itt a hegy’ bütüje Dragonyossal
(1847 Döbrentei Gábor)
Bütü … névvel a székely oly hegyfokot szokott jelölni, mely nem hegyesen, hanem kerekdeden végződik
(1868 Orbán Balázs)
A Nagy-Hagymás északi bütüje képezi legdélről ezen gyönyörü panoráma legmagasabb kiinduló pontját, óriási sziklái félelmes magasságig nyulnak fel
(1869 Orbán Balázs)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. bütü¹

Beállítások