bődületes mn és partikula 

I. mn 15B

1. (ritk, átv is) ’állati bőgésre emlékeztető, ahhoz hasonló őserejű 〈emberi hang〉’ ❖ Jalláh! Az ur kardja! – orditott Kháled olyan rettenetes hangon, hogy a támadók pillanatnyira abbanhagyták az öldöklést és a rémült őrök hátrafordultak, megnézni, honnan eredhet az a bődületes hang (1894 Hazánk 8634001, 4) | Miről tanuskodik még osztályellenségeinknek ez az elkeseredett dühöngése és a tőke lakájainak ez a bődületes üvöltése, ha nem arról, hogy a párt tényleg döntő győzelmet aratott (1949 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv C6907, 222) | az embert szinte a zsöllyébe préseli Helyey bődületes orgánuma (2000 Figyelő CD2601).

2. (biz) ’rendkívül nagy’ ❖ [Német beszédem] választékossága hajmeresztő, szótári bősége bődületes (1902 Pesti Hírlap jún. 1. C5650, 9) | Bődületes sikered volt, angyalom! Gratulálok! (1939 Hunyady Sándor C5202, 139) | Az emberi természet, azt mondják, nem sokat változott a kőbalta óta. […] Az emberi gondolkodás mindenesetre bődületesen megváltozott ugyanezen idő alatt (1980 Csurka István 9096008, 185) | [az emberek] hajlandók bedőlni bődületes baromságoknak is (1998 Magyar Hírlap CD09) | bődületesen nagy szám (1998 Figyelő CD2601).

3. ’elképesztően ostoba, képtelen’ ❖ Amikor még elevenen élt bennem mind a lázadásnak, mind pedig a konstrukciós per bődületes kitalációinak emléke (1986 Hegyi Béla 2001012, 61) | [bizonyos népek] bődületes „délibábos” nemzeti mitologémák szerint tartják számon történetüket (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. partikula 0

’〈mn fokozására:〉 marha, irtó², baromi’ ❖ ennek a bődületes nagy állatnak irtózatosan, szinte diplomatikusan kicsiny agyveleje volt (1919 Nagy Lajos 9472031, 88) | Nincs annál jobb, mint ha ezt a bődületes jó szédülést elérheti valaki (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 149) | Erre a bődületes nagy ellenérvre csakugyan nem számított [Pelbárt atya] (1965 Jankovich Ferenc 9275030, 241).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bőg; ÉKsz.

bődületes melléknév és partikula
I. melléknév 15B
1. (ritk, átv is)
állati bőgésre emlékeztető, ahhoz hasonló őserejű 〈emberi hang〉
Jalláh! Az ur kardja! – orditott Kháled olyan rettenetes hangon, hogy a támadók pillanatnyira abbanhagyták az öldöklést és a rémült őrök hátrafordultak, megnézni, honnan eredhet az a bődületes hang
(1894 Hazánk)
Miről tanuskodik még osztályellenségeinknek ez az elkeseredett dühöngése és a tőke lakájainak ez a bődületes üvöltése, ha nem arról, hogy a párt tényleg döntő győzelmet aratott
(1949 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv)
az embert szinte a zsöllyébe préseli Helyey bődületes orgánuma
(2000 Figyelő)
2. (biz)
rendkívül nagy
[Német beszédem] választékossága hajmeresztő, szótári bősége bődületes
(1902 Pesti Hírlap jún. 1.)
Bődületes sikered volt, angyalom! Gratulálok!
(1939 Hunyady Sándor)
Az emberi természet, azt mondják, nem sokat változott a kőbalta óta. […] Az emberi gondolkodás mindenesetre bődületesen megváltozott ugyanezen idő alatt
(1980 Csurka István)
[az emberek] hajlandók bedőlni bődületes baromságoknak is
(1998 Magyar Hírlap)
bődületesen nagy szám
(1998 Figyelő)
3.
elképesztően ostoba, képtelen
Amikor még elevenen élt bennem mind a lázadásnak, mind pedig a konstrukciós per bődületes kitalációinak emléke
(1986 Hegyi Béla)
[bizonyos népek] bődületes „délibábos” nemzeti mitologémák szerint tartják számon történetüket
(1999 Magyar Hírlap)
II. partikula 0
〈mn fokozására:〉 marha, irtó², baromi
ennek a bődületes nagy állatnak irtózatosan, szinte diplomatikusan kicsiny agyveleje volt
(1919 Nagy Lajos)
Nincs annál jobb, mint ha ezt a bődületes jó szédülést elérheti valaki
(1941 Móricz Zsigmond)
Erre a bődületes nagy ellenérvre csakugyan nem számított [Pelbárt atya]
(1965 Jankovich Ferenc)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bőg; ÉKsz.

Beállítások