bőkezű mn 18C7

1. (rendszeresen) jelentős (pénz)adományt adó, adakozó 〈személy〉’ ❖ a’ Hazafiak bv kezek lesznek (1792 Magyar Hírmondó C5809, 503) | Grisette nem igen bőkezü a’ borravalókkal (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 33) | bőkezü és szives házi gazda, ki teritett asztallal [várja vendégeit] (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 12) | a bőkezű gavallér egyszerre fösvénnyé vált, s éppen akkor, amikor gazdag lett (1961 e. Bókay János 9065002, 311).

1a. (átv is) ’ilyen személyre jellemző 〈adakozás〉, ill. jelentős összegű v. értékű 〈adomány〉’ ❖ meg-hagyá ottan bökezü gondviselése nyomdokát X-dik Leo (1783 Molnár János C0292, 52) | a hivatalok roppant száma s a nemeslevelek bőkezű osztogatása mellett száz út nyilt minden, némileg kitünőbb embernek kiemelkedni a nép soraiból (1857 Eötvös József C1598, 189) | Királyaink kincsesháza […] telve lehetett arany-ezüst holmival. Ezek nagyrésze elpusztult vagy külföldre került, mint királyaink bőkezű ajándéka és mint a királyleányok hozománya (1939 Magyar művelődéstörténet CD43) | bőkezű állami megbízások (1956 Végvári Lajos 2005083, 766).

2. (átv is) ’olyan 〈személy〉, aki bőven mér, oszt, ad vmiből, ill. ilyen személyre jellemző 〈cselekedet〉’ ❖ [a hírek] olly bőkezűleg koholtattak (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 294) | legyünk bőkezűek, számitsunk 20,000 deákul értő felnőtt nemesre még 20,000 iskolás figyermeket ’s ifjut (1843 Wesselényi Miklós 8528006, 70) | ön nem igen bőkezü a bókokban (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 133) | bőkezűbben bánni a szómagyarázatokkal (1898 Budapesti Szemle C0060, 152) | A rizsbe bőkezűen kevertek bele tisztított mandulaszeletkéket és mazsolát (1938 Baktay Ervin 9018001, 131) | az ingre sandítottak, amelyre Jeronimo bőkezűen öntötte a vidám lakoma mártásait és borait (1959 Benedek Marcell ford.–France 9042008, 298).

3. (kissé rég) ’az ember számára hasznos javakban bővelkedő, ill. jótékony, adakozó 〈természet〉’ ❖ mint bóldogulhatna hazánk, ha tudományt, mesterséget és szorgalmatosságot szerkeztetnénk-egybe a b kez természettel (1781 Magyar Hírmondó C0269, 603) | [az ifjú sokat] köszönhetett a bőkezű természetnek; mert mind testileg, mind lelkileg elég gazdagon megvala ajándékozva (1836 Táncsics Mihály 8463007, 4).

Vö. CzF. ~, bőkezűleg · bőkezüleg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bőkezű melléknév 18C7
1.
(rendszeresen) jelentős (pénz)adományt adó, adakozó 〈személy〉
a’ Hazafiak bv kezek lesznek
(1792 Magyar Hírmondó)
Grisette nem igen bőkezü a’ borravalókkal
(1844 Tóth Lőrinc)
bőkezü és szives házi gazda, ki teritett asztallal [várja vendégeit]
(1862 e. Szemere Bertalan)
a bőkezű gavallér egyszerre fösvénnyé vált, s éppen akkor, amikor gazdag lett
(1961 e. Bókay János)
1a. (átv is)
ilyen személyre jellemző 〈adakozás〉, ill. jelentős összegű v. értékű 〈adomány〉
meg-hagyá ottan bökezü gondviselése nyomdokát X-dik Leo
(1783 Molnár János)
a hivatalok roppant száma s a nemeslevelek bőkezű osztogatása mellett száz út nyilt minden, némileg kitünőbb embernek kiemelkedni a nép soraiból
(1857 Eötvös József)
Királyaink kincsesháza […] telve lehetett arany-ezüst holmival. Ezek nagyrésze elpusztult vagy külföldre került, mint királyaink bőkezű ajándéka és mint a királyleányok hozománya
(1939 Magyar művelődéstörténet)
bőkezű állami megbízások
(1956 Végvári Lajos)
2. (átv is)
olyan 〈személy〉, aki bőven mér, oszt, ad vmiből, ill. ilyen személyre jellemző 〈cselekedet〉
[a hírek] olly bőkezűleg koholtattak
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
legyünk bőkezűek, számitsunk 20,000 deákul értő felnőtt nemesre még 20,000 iskolás figyermeket ’s ifjut
(1843 Wesselényi Miklós)
ön nem igen bőkezü a bókokban
(1883 Szász Károly² ford.Theuriet)
bőkezűbben bánni a szómagyarázatokkal
(1898 Budapesti Szemle)
A rizsbe bőkezűen kevertek bele tisztított mandulaszeletkéket és mazsolát
(1938 Baktay Ervin)
az ingre sandítottak, amelyre Jeronimo bőkezűen öntötte a vidám lakoma mártásait és borait
(1959 Benedek Marcell ford.France)
3. (kissé rég)
az ember számára hasznos javakban bővelkedő, ill. jótékony, adakozó 〈természet〉
mint bóldogulhatna hazánk, ha tudományt, mesterséget és szorgalmatosságot szerkeztetnénk-egybe a b kez természettel
(1781 Magyar Hírmondó)
[az ifjú sokat] köszönhetett a bőkezű természetnek; mert mind testileg, mind lelkileg elég gazdagon megvala ajándékozva
(1836 Táncsics Mihály)
Vö. CzF. ~, bőkezűleg · bőkezüleg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások