bűnszerző fn és mn 1C (rég)

I. fn

(Jog) ’bűncselekményt elkövető v. arra vkit felbujtó személy’ ❖ az itéletben különböző szempontok alá jöjjenek a bünszerzők, felbujtók, bűnszövetségesek, bűnsegédek (1843 Kemény Zsigmond C2602, 113) | [a halálraítélt] az utolsó percben meg akarta nevezni az igazi bünszerzőt (1901 Budapesti Hírlap júl. 23. C0056, 5) | A büntetőjog elméletében bűnszerző (auctor delicti) az, aki a bűncselekményt maga közvetlenül vagy más által közvetve létesítette (1925 RévaiNagyLex. C5713, 568).

a. (vál) ’bűnt előidéző v. annak megvalósulását, létrejöttét elősegítő személy v. dolog’ ❖ ha hibás lennék is, Bűnszerzők ti vagytok természet szépségei (1884 Szathmáry Károly C3866, 7) | maga a házasság az egyik legelső bűnszerző a legtöbb házasságtörésben (1901 Ambrus Zoltán C0595, 142) | A magyar nyelv romlásának és elfajulásának első sorban a magyar iskolák, azután a magyar sajtó és végül a magyar hivatalok a bünszerzői (1911 Újság 2112001, 2).

II. mn (vál)

’bűnt előidéző v. annak megvalósulását, létrejöttét elősegítő 〈dolog〉’ ❖ [újra] megalázni a nőt, akinek büszke szemérmét a bünszerző alkalom izgalmában már összetörte (1889 Iványi Ödön C2186, 186) | [a fáról] Éva a bűnszerző tilalmas gyümölcsöt szakította (1891 Szász Károly² C3836, 451).

Vö. CzF.

bűnszerző főnév és melléknév 1C (rég)
I. főnév
(Jog)
bűncselekményt elkövető v. arra vkit felbujtó személy
az itéletben különböző szempontok alá jöjjenek a bünszerzők, felbujtók, bűnszövetségesek, bűnsegédek
(1843 Kemény Zsigmond)
[a halálraítélt] az utolsó percben meg akarta nevezni az igazi bünszerzőt
(1901 Budapesti Hírlap júl. 23.)
A büntetőjog elméletében bűnszerző (auctor delicti) az, aki a bűncselekményt maga közvetlenül vagy más által közvetve létesítette
(1925 RévaiNagyLex.)
a. (vál)
bűnt előidéző v. annak megvalósulását, létrejöttét elősegítő személy v. dolog
ha hibás lennék is, Bűnszerzők ti vagytok természet szépségei
(1884 Szathmáry Károly)
maga a házasság az egyik legelső bűnszerző a legtöbb házasságtörésben
(1901 Ambrus Zoltán)
A magyar nyelv romlásának és elfajulásának első sorban a magyar iskolák, azután a magyar sajtó és végül a magyar hivatalok a bünszerzői
(1911 Újság)
II. melléknév (vál)
bűnt előidéző v. annak megvalósulását, létrejöttét elősegítő 〈dolog〉
[újra] megalázni a nőt, akinek büszke szemérmét a bünszerző alkalom izgalmában már összetörte
(1889 Iványi Ödön)
[a fáról] Éva a bűnszerző tilalmas gyümölcsöt szakította
(1891 Szász Károly²)
Vö. CzF.

Beállítások