centrális mn és fn 

I. mn 15A (vál)

1. ’vminek a közepén, középpontjában levő 〈dolog〉, ill. arra jellemző, központi 〈elhelyezkedés〉’ ❖ Hogy szennyéből kiverekedve eggy Pappal ékesedjen e’ Centralis Hely (1815 György József C2566, 148) | [Philolaosz] szerint a Nap, a Föld a bolygók a világ közepét képező centrális tűz körül keringenek (1893 PallasLex. CD02) | Budapest, mint a sejt nucleusa [= magja] centrális helyzetet foglal el, s így […] természetes fővárosa az országnak (1920 Zádor Jenő CD10) | [beszűkülésekor] előbb a látótér centrális része károsodik, s a defektus fokozatosan a szélek felé terjed (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’hasonló feladatokat ellátó személyek v. intézmények közül olyan, amelynek a többit irányító szerepe, gyakr. egy egész országra, államszövetségre kiterjedő hatásköre van, ill. ilyen személyt v. intézményt illető 〈hatáskör, hatalom〉’ ❖ a’ Frantzia Orſzágban fel állitandó centrális, az az, f iskolák (1795 Magyar Kurír C0327, 365) | a törvényhozás centrális hatalma (1842 Kossuth Lajos CD32) | egy megyének centralis főtisztviselői ’s több táblabirái (1843 Pesti Hírlap CD61) | centrális állami szervek (1991 Országgyűlési Napló CD62).

1b. ’〈vmely rendszerben:〉 meghatározóan fontos, döntő, fő 〈elem, rész〉’ ❖ a dialógus a történelem centrális, sőt egyetlen igazi eseménye (1908 Balázs Béla CD10) | a felvilágosodásban az irodalom a centrális probléma (1931 Szekfű Gyula CD42) | Mint minden udvari életben, a magyar főúri udvarokban is centrális szerepet játszottak a hölgyek (1964 Klaniczay Tibor CD53).

2. ’köz(ép)ponttal rendelkező 〈rendszer, felépítés〉, ill. vmely köz(ép)pontból kiinduló v. oda irányuló 〈mozgás〉’ ❖ Centrális mozgást végez az anyagi pont, ha a reá működő erő mindig egy bizonyos állandó pont felé van irányítva, nagysága pedig csak a mozgó pontnak eme vonzó centrumtól való távolságától (a radius vector-tól) függ s nem egyszersmind a radius vector irányától (1893 PallasLex. CD02) | [Széchenyi István] Budapestről kiinduló centrális vasúti-rendszert akart, mely minden világtájban elhatol az ország határáig (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | [Spanyolországban] a belső forgalom centrálisan Madrid felé irányul (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 10) | A közúthálózat jelenlegi szerkezete centrális kialakítású, hiányoznak a Dunán átvezető hidak (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’egyetlen központban összevont, központosított 〈irányítás, vezetés stb.〉’ ❖ [a Vörösmarty Akadémia] az irodalmi közvélemény centrális irányítását tűzte ki feladatául (1925 Babits Mihály CD10) | Franciaország legcentrálisabban igazgatott hercegségének ura (1936 Váczy Péter CD42) | egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló ’91. évi XX. törvény (1993 Országgyűlési Napló CD62).

2b. (Mat is) ’vmely rögzített, középpontnak tekintett pont körüli 〈elrendezés〉, ill. ilyen, középpontos elrendezésű 〈dolog〉’ ❖ Minden egyes ábrázolandó pontnak a képsíkon ott van a centrális projekciója, hol az ábrázolandó pontot a tér egy bizonyos állandó pontjával (centrummal) összekötő egyenes a képsíkot átdöfi (1893 PallasLex. CD02) | centrális alaprajzú templom (1940 Magyar művelődéstörténet CD43) | Tál, centrálisan szimmetrikus díszítéssel (1981 NéprajziLex. CD47).

II. fn 4A (Mat)

’két kör középpontját összekötő egyenes szakasz’ ❖ Két kör középpontját összekötő egyenes a centrális (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 184) | két kör közös húrja merőleges a centrálisra (1953 Márki János–Koncz Endre 1101002, 58).

J: központi.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

centrális melléknév és főnév
I. melléknév 15A (vál)
1.
vminek a közepén, középpontjában levő 〈dolog〉, ill. arra jellemző, központi 〈elhelyezkedés〉
Hogy szennyéből kiverekedve eggy Pappal ékesedjen e’ Centralis Hely
(1815 György József)
[Philolaosz] szerint a Nap, a Föld a bolygók a világ közepét képező centrális tűz körül keringenek
(1893 PallasLex.)
Budapest, mint a sejt nucleusa [= magja] centrális helyzetet foglal el, s így […] természetes fővárosa az országnak
(1920 Zádor Jenő)
[beszűkülésekor] előbb a látótér centrális része károsodik, s a defektus fokozatosan a szélek felé terjed
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
hasonló feladatokat ellátó személyek v. intézmények közül olyan, amelynek a többit irányító szerepe, gyakr. egy egész országra, államszövetségre kiterjedő hatásköre van, ill. ilyen személyt v. intézményt illető 〈hatáskör, hatalom〉
a’ Frantzia Orſzágban fel állitandó centrális, az az, f iskolák
(1795 Magyar Kurír)
a törvényhozás centrális hatalma
(1842 Kossuth Lajos)
egy megyének centralis főtisztviselői ’s több táblabirái
(1843 Pesti Hírlap)
centrális állami szervek
(1991 Országgyűlési Napló)
1b.
〈vmely rendszerben:〉 meghatározóan fontos, döntő, fő 〈elem, rész〉
a dialógus a történelem centrális, sőt egyetlen igazi eseménye
(1908 Balázs Béla)
a felvilágosodásban az irodalom a centrális probléma
(1931 Szekfű Gyula)
Mint minden udvari életben, a magyar főúri udvarokban is centrális szerepet játszottak a hölgyek
(1964 Klaniczay Tibor)
2.
köz(ép)ponttal rendelkező 〈rendszer, felépítés〉, ill. vmely köz(ép)pontból kiinduló v. oda irányuló 〈mozgás〉
Centrális mozgást végez az anyagi pont, ha a reá működő erő mindig egy bizonyos állandó pont felé van irányítva, nagysága pedig csak a mozgó pontnak eme vonzó centrumtól való távolságától (a radius vector-tól) függ s nem egyszersmind a radius vector irányától
(1893 PallasLex.)
[Széchenyi István] Budapestről kiinduló centrális vasúti-rendszert akart, mely minden világtájban elhatol az ország határáig
(1905 Nagy képes világtörténet)
[Spanyolországban] a belső forgalom centrálisan Madrid felé irányul
(1929 TolnaiÚjLex.)
A közúthálózat jelenlegi szerkezete centrális kialakítású, hiányoznak a Dunán átvezető hidak
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
egyetlen központban összevont, központosított 〈irányítás, vezetés stb.〉
[a Vörösmarty Akadémia] az irodalmi közvélemény centrális irányítását tűzte ki feladatául
(1925 Babits Mihály)
Franciaország legcentrálisabban igazgatott hercegségének ura
(1936 Váczy Péter)
egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló ’91. évi XX. törvény
(1993 Országgyűlési Napló)
2b. (Mat is)
vmely rögzített, középpontnak tekintett pont körüli 〈elrendezés〉, ill. ilyen, középpontos elrendezésű 〈dolog〉
Minden egyes ábrázolandó pontnak a képsíkon ott van a centrális projekciója, hol az ábrázolandó pontot a tér egy bizonyos állandó pontjával (centrummal) összekötő egyenes a képsíkot átdöfi
(1893 PallasLex.)
centrális alaprajzú templom
(1940 Magyar művelődéstörténet)
Tál, centrálisan szimmetrikus díszítéssel
(1981 NéprajziLex.)
II. főnév 4A (Mat)
két kör középpontját összekötő egyenes szakasz
Két kör középpontját összekötő egyenes a centrális
(1927 TolnaiÚjLex.)
két kör közös húrja merőleges a centrálisra
(1953 Márki János–Koncz Endre)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások