cigánykérdés fn 4B
1. ’a cigányság társadalmi-gazdasági helyzetével kapcs. megvitatásra, megoldásra váró kérdések, problémák összessége’ ❖ Figyelmeztettünk főleg az örökös tartományokba vándorló czigányok utleveleire. ’S hazánkban e’ nomád csordák nyilván [= nyíltan, nyilvánosan] kóborolnak. Valóban, valóban az incapacitás [= képességhiány, valamire való képtelenség] édes testvére és halaszthatlan a’ czigány és zsidó kérdés (1843 Pesti Hírlap CD61) | A kormány komolyan kezd foglalkozni a czigánykérdéssel. Meg akarja akadályozni a mi derék moréink örökös vándorlását (1902 Borsszem Jankó nov. 30. C5021, 4) | [1958–1959-ben] a cigánykérdés még tabu volt (1972 Hegyi Béla 2057034, 337) | Cigánykérdés mindenekelőtt azért van […], mert a cigányok elviselhetetlen arányban és mértékben szegények, nincs munkájuk (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈annak eufemisztikus kif-ére, hogy a szóban forgó személy v. közösség a cigányság v. a cigány emberek, csoportok létét, jelenlétét diszkriminatív v. rasszista indíttatásból megoldandó kérdésnek, problémának, ill. nemkívánatosnak tartja〉’ ❖ A cigánykérdést hazai társadalmunk szinte érthetetlen, könnyelmű közönnyel kezeli, bár a cigányügy árnyoldalai és veszedelmei egyre kényelmetlenebbül nyilvánulnak. […] A cigányság hatalmas létszámú, teljesen improduktív, parazita holtréteg, a magyar falu és a magyar kisváros társadalmának terhére (1942 Magyar Hírlap CD09) | A kisebbségek 1938–1945 közti helyzetének feldolgozását két szerző vállalta: Klaus-Dieter Mulley a zsidókkal, horvátokkal és magyarokkal. Eduard G. Staudinger pedig a cigánykérdéssel foglalkozik. A zsidókat 1938 végére szabályosan kiüldözték Burgenlandból, a cigányok felszámolását a zsidókéhoz hasonló oktalan és kegyetlen módszerrel kezdték meg és folytatták (1987 Soproni Szemle CD52) | Sok jel mutatja, hogy egy radikális politikai szekértábor […] most a cigánykérdést szemelte ki legújabb harci terepként. Már látjuk a kibontott zászlókat, […] megszólaltak a jól ismert dobok és kürtök. Erről a harci készülődésről sok minden eszünkbe juthat, de a legbölcsebb, ha semmit sem szólunk. Az állítólagos „faji kérdés” annyira rossz és szerencsétlen téma, hogy jó mondatot a téma egyszerű tagadásán túl nem lehet leírni róla (1998 Magyar Hírlap CD09).