cincár¹ mn és fn 4A7 (rég)
I. mn
’a Balkán-félsziget déli részén élő, újlatin nyelvet beszélő, ún. macedoromán 〈nép〉’ ❖ a’ Kara-Vlach […] nem egyéb mint dáciai ’s moesiai szláv, mint a’ czinczár (más nevével Koczo-Vlach) görög (1826–1828 Kazinczy Ferenc C2520, 277) | az oláh nép babonája és szokásai meg vannak a czinczár, vagyis makedoniai oláhoknál is (1879 Hunfalvy Pál CD57) | [Az oláhok] három csoportban laknak, egyik az alduna–kárpátvidéki vagyis a „dákoromán”, másik a macedoniai (cincár), harmadik az isztriai (rumir) csoport (1901 Nagy Géza C6916, 111).
a. (Tört is) ’e néphez tartozó 〈személy, csoport〉’ ❖ Mi lenne belőlünk, ha itt azért tennének valakit hivatalba, mert lutheranus, unitarius stb., amott mert rácz, görög vagy czinczár stb.? (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | könyekre fakasztjuk […] a hetvenkilencz éves czinczár menyecskét (1898 Thallóczy Lajos C4124, 52) | A 19. sz.-ban is még népes cincár kolónia volt Pesten (1977 NéprajziLex. CD47) | a cincár kereskedők a görög kultúra és nyelv átvételével egy időben érzésben is hasonultak a görögökhöz (1996 Petri Edit² CD58).
II. fn
1. (tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) (Tört is) ’a Balkán-félsziget déli részén élő, újlatin nyelvet beszélő, ún. macedoromán nép (vmely csoportja), ill. annak Magyarországon élő, kül. kereskedéssel foglalkozó közössége’ ❖ Mondhattya a Tanu bizonyára, hogy sem a görög nyelvet jól nem tudgya, sem pedig az oláh nyelvet mert eő tsak ollyan romlott Oláh, a kik egyébb aránt Czinczároknak neveztettnek (1784 Magyar Nyelvőr C5970, 183) | lakosai Pest Városának leginkább Németek, kevesebb Magyarok, Tótok […] Tzintzárok (1799 Vályi András C4338, 77) | 1811-től fogva a’ Tzintzároknak Miskoltzon jó Grammaticalis Oskolájok [ti. felsőbb tanulmányokra előkészítő középiskolájuk] van (1819 Magda Pál 8285003, 114) | Cincárok. Igy hivják az idegenek a balkáni románságot, amely Macedóniát, Epirust, Tesszáliát és Albániát lakja. Nevezik még őket kuco-vlahoknak, kara-vlahoknak s makedo-vlahoknak v. makedo-románoknak is. Ők magukat arumânnak, armânnek mondják (1893 PallasLex. CD02) | [a gödrös szövés] a Balkán félsziget egy népénél, a cincároknál (aromunoknál) máig is honos (1957 Endrei Walter C0363, 323) | Ez a 18-19. század során egyre növekvő számú etnikum [ti. a pesti görögök], valójában nem is tekinthető a szó szoros értelmében görögnek. Schwartner Márton és Fényes Elek, a múlt század legkiválóbb hazai statisztikusai, cincároknak, azaz balkáni vagy macedóniai románoknak nevezik őket (1999 Mányai Csaba–Szelke László CD58).
1a. ’e néphez, ill. közösséghez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ Kétes környűl állásokban van minden, még azok is, kik itt nálunk a’ Duna partyán fontos pipákból dohányozgatnak, vagy az extrablattokat akarják magyarázni. Ezektől sok pipa faragó Rácz, Zsidó, Czinczár, Török él (1809 Virág Benedek C2559, 354) | a legboldogabb vidékeken sok jobbágytelek egynehány gazdag rácznak vagy czinczárnak kerül kezére (1833 Deák Ferenc beszédei C1359, 22) | Ösmertem valaha egy öreg cincárt (görögöt), a Dugali bácsit (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | a Szerencse, amelyet úgy ostromoltam, mint egy féleszű cincár (1919 Krúdy Gyula CD54).
2. (nyj) ’(nem szakképzett) mészáros’ ❖ Czinczár: oly ember, ki juhokat elad és vesz; a juhot le is vágja (1872 Ferenczi János C0358, 425) | a régi rókusi birkavágók, helyi nevükön cincárok, az ótestamentomi zsidók módjára […] a leölt bárány vérével meg szokták kenni az ajtófélfát (1968 Bálint Sándor 9022002, 167) | Nyelvünkben a cincár szónak másodlagosan kialakult a juhkereskedő, juhmészáros, kontár mészáros, böllér jelentése, de élt a közvetítő kereskedő értelme is (1977 NéprajziLex. CD47).
Vö. ÉrtSz.; TESz. cincár¹; ÉKsz.; ÚMTsz. szenzál; IdSz.