cipellő fn 1C (kedvesk)

’könnyű(, kecses) női v. gyermekcipő’ ❖ egy eſztendös kis gyermeknek a’ sárga kis tzipötskéje vagy tzipellöje (1775 Csapó József 7062001, 179) | A csizmadia cipellőket varrt szattyánból, karmazsinból, selyemből (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [a kislány] csipkés bugyogóba és nyitott cipellőbe bújtatott lába piciny (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 56) | a hölgyek gombos cipellőkben jártak és legfeljebb a bokájuk villant ki a kerti zsúrasztal alatt (1998 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: bőr~, lakk~, selyem~.

ÖE: ~csat.

Sz: cipellőjű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cipellő főnév 1C (kedvesk)
könnyű(, kecses) női v. gyermekcipő
egy eſztendös kis gyermeknek a’ sárga kis tzipötskéje vagy tzipellöje
(1775 Csapó József)
A csizmadia cipellőket varrt szattyánból, karmazsinból, selyemből
(1894 Mikszáth Kálmán)
[a kislány] csipkés bugyogóba és nyitott cipellőbe bújtatott lába piciny
(1954 Makai Imre ford.Tolsztoj²)
a hölgyek gombos cipellőkben jártak és legfeljebb a bokájuk villant ki a kerti zsúrasztal alatt
(1998 Magyar Hírlap)
ÖU: bőrcipellő, lakkcipellő, selyemcipellő
ÖE: cipellőcsat
Sz: cipellőjű
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások