cipó fn 1A

1. ’kis méretű, rendsz. kerek kenyér, ill. ennek tésztája’ ❖ Itt a lágy czipó is, a boros korsóval (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | A’ Fejedelemnek Lovászszai közűl egynek mög-parancsolta: hogy cipót gyúrjon, és kalácsot süssön (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 205) | két czipóval és szilvával éltek (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497001, 84) | Az olvadó zsírokat, szalonnákat olyan lágy cipóra csurgatta, amilyen cipót Szindbád még életében nem evett (1924 Krúdy Gyula CD54) | Félkilós cipótól a 12 kilós kenyérig többféle kerek házikenyér készült (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. (jelzőként) (rég) ’vhány v. vmekkora ilyen alakú 〈kenyér〉’ ❖ ? e’ jó szomszédom pár napra ágyat ád, ez itt egy czipó kenyeret, ez egy pár garast (1845 Eötvös József 8126002, 105) | a frissen vásárolt ételeket teregette szét; sonkát, kolbászt, mustárt, nagy cipó fehér kenyeret (1927 Sinkó Ervin CD10).

1b. (jelzőként) ’olyan 〈alak, forma〉, mint amilyen egy ilyen kenyér’ ❖ [A tészta] mikor nagyon hólyagzik, lisztes deszkára szép czipó alakban formálva tegyük le (1892 Zilahy Ágnes C6079, 208) | gomolya, gömölye: a juhtej-feldolgozás során nyert, cipó vagy gömb alakú édes sajt (1979 NéprajziLex. CD47) | száz méternél nem magasabb, cipó formájú, lekerekített kopár sziklatömbök (1999 Természet Világa CD50).

2. ’tészta v. egyéb (masszaszerű) anyag kerekded alakú(ra formált) kisebb darabja’ ❖ sokszor a’ nagy darabokból álló Kszeneket is öszvetördelik, azután agyaggal öszvekeverik, a’ Keveréket ganéjvizzel megöntözik, ’s tzipókat tsinálnak belle (1808 Sándor István C1533, 21) | csináljunk belőle [ti. a rétestésztából] 3 darab czipót (1892 Zilahy Ágnes C6079, 213) | a tisztátalan ú. n. fekete rezet ólommal összeolvasztották, lecsapolták és korongok vagy cipók alakjában egy külön e célra épített csurgató tűzhelyen lassan hevítették (1911 RévaiNagyLex. C5698, 199) | Jól összegyúrom a húsmasszát, majd 4 kerek cipót formálok belőle (1990 Frank Júlia CD19).

3. ’〈testrészen v. vmely természeti képződményen:〉 púp, kidudorodás’ ❖ Igaz! sánta! de az hagyján! Csak czipó ne volna hátán! (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | akkora szájat pingált neki [ti. Matyi a lerajzolt hörcsögnek], mint egy czethalnak, még a pofazacskókat, a czipókat is oda rajzolta (1909 Gaál Mózes¹ 8151003, 36) | A kőoszlop közelében több […] homokkőcipó található. […] Egy ilyen ferdén előreugró cipó alatt szép csepegési tölcsérek keletkeztek (2000 Természet Világa CD50).

4. (birtokszóként) (nyj) ’a kenyér tetejének sütés előtt felvágott v. sütés közben felhasadt, kidudorodó része, gyürkéje’ ❖ Jól készült egésséges kenyér az: a’ melly kedves szagu; nincs vastag fekete haja; czipója kicsiny; a’ béle rugós mint a’ spongyia vagy szivacs, apró lyukacsos, és nem nehéz (1846 Kiss Bálint 8244001, 36) | domója (kat.), cipója (ref.), gyürkéje (Orosháza), dúcca (Erdély): van a kenyérnek – forradása (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 46).

5. (nyj) ’a pattogatáskor ki nem repedt kukoricaszem’ ❖ czipó: a pattogatott tengerinél a fel nem hasadozott szem czipó, mig a kipattogzott kokas (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 206) | [az asszony] szakajtóba öntötte a gyönyörüen kipattant [kukorica]szemeket s megrázogatta a kosarat, hogy a „cipója” alólra kerüljön (1909 Móricz Zsigmond C3219, 174).

Ö: búza-, rozs~, zsemle~.

ÖU: árpa~, pék~, tészta~.

ÖE: ~bél, ~hát, ~képű.

Sz: cipócska, cipónyi, cipós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cipó főnév 1A
1.
kis méretű, rendsz. kerek kenyér, ill. ennek tésztája
Itt a lágy czipó is, a boros korsóval
(1775 k. Faludi Ferenc)
A’ Fejedelemnek Lovászszai közűl egynek mög-parancsolta: hogy cipót gyúrjon, és kalácsot süssön
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
két czipóval és szilvával éltek
(1854–1855 Ujfalvy Sándor)
Az olvadó zsírokat, szalonnákat olyan lágy cipóra csurgatta, amilyen cipót Szindbád még életében nem evett
(1924 Krúdy Gyula)
Félkilós cipótól a 12 kilós kenyérig többféle kerek házikenyér készült
(1991 Magyar néprajz)
1a. (jelzőként) (rég)
vhány v. vmekkora ilyen alakú 〈kenyér〉
?
e’ jó szomszédom pár napra ágyat ád, ez itt egy czipó kenyeret, ez egy pár garast
(1845 Eötvös József)
a frissen vásárolt ételeket teregette szét; sonkát, kolbászt, mustárt, nagy cipó fehér kenyeret
(1927 Sinkó Ervin)
1b. (jelzőként)
olyan 〈alak, forma〉, mint amilyen egy ilyen kenyér
[A tészta] mikor nagyon hólyagzik, lisztes deszkára szép czipó alakban formálva tegyük le
(1892 Zilahy Ágnes)
gomolya, gömölye: a juhtej-feldolgozás során nyert, cipó vagy gömb alakú édes sajt
(1979 NéprajziLex.)
száz méternél nem magasabb, cipó formájú, lekerekített kopár sziklatömbök
(1999 Természet Világa)
2.
tészta v. egyéb (masszaszerű) anyag kerekded alakú(ra formált) kisebb darabja
sokszor a’ nagy darabokból álló Kszeneket is öszvetördelik, azután agyaggal öszvekeverik, a’ Keveréket ganéjvizzel megöntözik, ’s tzipókat tsinálnak belle
(1808 Sándor István)
csináljunk belőle [ti. a rétestésztából] 3 darab czipót
(1892 Zilahy Ágnes)
a tisztátalan ú. n.úgynevezett fekete rezet ólommal összeolvasztották, lecsapolták és korongok vagy cipók alakjában egy külön e célra épített csurgató tűzhelyen lassan hevítették
(1911 RévaiNagyLex.)
Jól összegyúrom a húsmasszát, majd 4 kerek cipót formálok belőle
(1990 Frank Júlia)
3.
〈testrészen v. vmely természeti képződményen:〉 púp, kidudorodás
Igaz! sánta! de az hagyján! Csak czipó ne volna hátán!
(1830 e. Kisfaludy Károly)
akkora szájat pingált neki [ti. Matyi a lerajzolt hörcsögnek], mint egy czethalnak, még a pofazacskókat, a czipókat is oda rajzolta
(1909 Gaál Mózes¹)
A kőoszlop közelében több […] homokkőcipó található. […] Egy ilyen ferdén előreugró cipó alatt szép csepegési tölcsérek keletkeztek
(2000 Természet Világa)
4. (birtokszóként) (nyj)
a kenyér tetejének sütés előtt felvágott v. sütés közben felhasadt, kidudorodó része, gyürkéje
Jól készült egésséges kenyér az: a’ melly kedves szagu; nincs vastag fekete haja; czipója kicsiny; a’ béle rugós mint a’ spongyia vagy szivacs, apró lyukacsos, és nem nehéz
(1846 Kiss Bálint)
domója (kat.katolikus), cipója (ref.református), gyürkéje (Orosháza), dúcca (Erdély): van a kenyérnek – forradása
(1888 Magyar Nyelvőr)
5. (nyj)
a pattogatáskor ki nem repedt kukoricaszem
czipó: a pattogatott tengerinél a fel nem hasadozott szem czipó, mig a kipattogzott kokas
(1880 Magyar Nyelvőr)
[az asszony] szakajtóba öntötte a gyönyörüen kipattant [kukorica]szemeket s megrázogatta a kosarat, hogy a „cipója” alólra kerüljön
(1909 Móricz Zsigmond)
ÖU: árpacipó, pékcipó, tésztacipó
ÖE: cipóbél, cipóhát, cipóképű
Sz: cipócska, cipónyi, cipós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások