csalogató mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csalogat.

II. mn 17A

1. (rég) ’másokat szándékosan megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy〉’ ❖ Eddig tſak a’ koborló Orvoſokról ſzólottam, moſt már a’ kontár ’s trvény nélkl ſzabadon ſzagúldó tſalogató orvoſok fell-is, kik ſok helyſégekben le-telepedtek, vagy ſzintén ott nevekedtek, haſonló oktatáſt adni tartozom (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 575).

2. ’olyan 〈dolog, megnyilvánulás〉, amely vmire csábít, késztet vkit, ill. érdeklődést kelt vkiben’ ❖ igérd-meg az Iſtennek az ö ſzerelméért, hogy […] az oda [ti. a borhoz] hivó tárſoknak tsalogató, hizelkedö, ördögi nyelvel biztato ſzavokra meg-nem hajolſz (1775 Molnár János 7232025, 54) | a tűzijátékok igen csalogatók a közönségre nézve (1857 Vasárnapi Újság CD56) | csalogatóan nézett, mint a lőcsei fehér asszony (1918 Krúdy Gyula CD54) | csalogatóbb és szebb a jövőnk, mint bármikor. Mindenné lehetünk, mert majdnem semmivé tettek (1921 Kuncz Aladár CD10) | csalogató, hamis hirdetések (1979 Varga György 1160005, 99).

III. fn 1A

1. (Vad) ’csalsíp’ ❖ Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy a galamboknak szoktak a csalogatók (1884 Jókai Mór CD18) | [biztosnak] látszik az eredmény a csalogató használatakor […]. Nem szenved kétséget, hogy jól utánzott őz- vagy nyúlhangra a hiúz valóban előjön s így a jól elrejtőző vadász zsákmánya lehet (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Pekry Bálint a tizedik sípot vette elő, a vadgalambbúgást. – Van még? – Még kettő. – Hol a fenébe szereztél ennyi csalogatót? (1959 Illés Endre 9273007, 21).

2. (Vad is)(csapdába tett) eledel, amellyel a vadat v. madarat vhova odacsalják(, hogy megfogják)’ ❖ Itt van a vén ficzkó … hogy tőrei s a csalogató után nézzen! (1868 Vachott Sándorné ford.–Cooper C3434, 25) | a szívüket levesben kifőzték, és rókák csalogatójának a csapóvasban feltűzték (1916 Krúdy Gyula CD54) | Csalogatónak függesszünk [a madáretető nyílása] mellé féldiót vagy szalonnabőrkét (1998 Lakáskultúra CD39).

3. ’olyan dolog v. cselekedet, amely vhova (oda)vonz, ill. vmire késztet vkit’ ❖ [a lovak] jó közelbe értek, néhány lövést kültek feléjük, csak ugy vaktában s maguk is vágtatásba kezdtek. Ez volt a csalogató (1898 Tömörkény István 8493006, 34) | Álljunk meg egy percre Perczián Ádám rőfös boltja előtt s a csalogatónak nyitva maradt ajtón át pillantsunk be (1912 Adorján Andor CD10) | ingyenutazás és a csalogatónak osztogatott uzsonnacsomagok (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csalogató melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsalogat.
II. melléknév 17A
1. (rég)
másokat szándékosan megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy〉
Eddig tſak a’ koborló Orvoſokról ſzólottam, moſt már a’ kontár ’s trvény nélkl ſzabadon ſzagúldó tſalogató orvoſok fell-is, kik ſok helyſégekben le-telepedtek, vagy ſzintén ott nevekedtek, haſonló oktatáſt adni tartozom
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
2.
olyan 〈dolog, megnyilvánulás〉, amely vmire csábít, késztet vkit, ill. érdeklődést kelt vkiben
igérd-meg az Iſtennek az ö ſzerelméért, hogy […] az oda [ti. a borhoz] hivó tárſoknak tsalogató, hizelkedö, ördögi nyelvel biztato ſzavokra meg-nem hajolſz
(1775 Molnár János)
a tűzijátékok igen csalogatók a közönségre nézve
(1857 Vasárnapi Újság)
csalogatóan nézett, mint a lőcsei fehér asszony
(1918 Krúdy Gyula)
csalogatóbb és szebb a jövőnk, mint bármikor. Mindenné lehetünk, mert majdnem semmivé tettek
(1921 Kuncz Aladár)
csalogató, hamis hirdetések
(1979 Varga György)
III. főnév 1A
1. (Vad)
Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy a galamboknak szoktak a csalogatók
(1884 Jókai Mór)
[biztosnak] látszik az eredmény a csalogató használatakor […]. Nem szenved kétséget, hogy jól utánzott őz- vagy nyúlhangra a hiúz valóban előjön s így a jól elrejtőző vadász zsákmánya lehet
(1929 Az állatok világa ford.)
Pekry Bálint a tizedik sípot vette elő, a vadgalambbúgást. – Van még? – Még kettő. – Hol a fenébe szereztél ennyi csalogatót?
(1959 Illés Endre)
2. (Vad is)
(csapdába tett) eledel, amellyel a vadat v. madarat vhova odacsalják(, hogy megfogják)
Itt van a vén ficzkó … hogy tőrei s a csalogató után nézzen!
(1868 Vachott Sándorné ford.Cooper)
a szívüket levesben kifőzték, és rókák csalogatójának a csapóvasban feltűzték
(1916 Krúdy Gyula)
Csalogatónak függesszünk [a madáretető nyílása] mellé féldiót vagy szalonnabőrkét
(1998 Lakáskultúra)
3.
olyan dolog v. cselekedet, amely vhova (oda)vonz, ill. vmire késztet vkit
[a lovak] jó közelbe értek, néhány lövést kültek feléjük, csak ugy vaktában s maguk is vágtatásba kezdtek. Ez volt a csalogató
(1898 Tömörkény István)
Álljunk meg egy percre Perczián Ádám rőfös boltja előtt s a csalogatónak nyitva maradt ajtón át pillantsunk be
(1912 Adorján Andor)
ingyenutazás és a csalogatónak osztogatott uzsonnacsomagok
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások