csalárd mn és fn 

I. mn 12A3

1. (vál) ’másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó 〈személy〉’ ❖ [lelkem] Mahomet könyvére Talált, ki világot húzott törvényére. E büszke hitető és csalárd próféta, Hogy az ég titkába belátott, azt mondta (1772 Bessenyei György¹ CD01) | Tudunk több kommissziókat [= bizottsági eljárásokat] a csalárd tisztviselők ellen, melyek ha végre befejeztettek is, és az egész világnak tudtára kisültek a szörnyű visszaélések (1840 Deák Ferenc CD51) | csalárd adósok megszökése juttatá atyját tönkre (1886 Jókai Mór C2334, 222) | csöppet sem bántja jobban lelkemet: Embert látnom, ki orv, csalárd, garázda, Mint látnom dögre éhes keselyűt (1908 Telekes Béla ford.–Molière CD10) | a csalárd bankár Szingapúrban követte el, amit elkövetett, tehát az ottani hatóságok dolga a számonkérés (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (vál) ’ilyen személyre valló 〈cselekvés, viselkedés, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ [akik] tsalárdul munkálkodnak, azok nem énnékem, hanem magoknak ártanak, mivel Te nem hagyod büntetés nélkül az ö álnokságokat (1776 Weszprémi István ford.–Wood 7384016, 38) | nem törődik vele, hogyha fia mulatja magát mellettem, de amellett a legcsalárdabbul intézkedik, hogy gátakat rakjon közénk (1875 Jókai Mór CD18) | csalárd, hazug volt kedves szavad (1935 József Attila 9282129, 276) | [egy tunyogi asszony] anyja is ráböjtölt valakire, mert az csalárd módon kijátszotta a tej árának kifizetésénél (1981 Dömötör Tekla 1039007, 159).

1b. (rég) ’kiszámíthatatlan viselkedésű állat’ ❖ A’ matska gonosz tsalárd állat, […] a’ melly titeket vagy előbb, vagy utóbb úgy megkörmöz, hogy a’ vér-is jön utánna (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 457) | ezen csalárd amphibium [= kétéltű, ti. krokodil] a víz alatt lappangva, készen várja prédáját, és mihelyest közel éri farkával, […] mintegy víllámütéssel lesujtva, körmei közé keríti (1857 Magyar László 8286003, 63).

1c. (ritk) ’csalással előidézett v. szerzett 〈esemény, helyzet v. dolog〉’ ❖ csalárd bukás, azaz a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal előidézett fizetésképtelenség (1893 PallasLex. CD02) | Nem szereztem csalárd nyereséget a mérlegdeszka súlyainak meghamisításával! (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | csalárd csődöt produkáló, a gyors meggazdagodásra építő irodák (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, vál) ’félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈(lelki) jelenség, dolog〉’ ❖ Meg-romlott Likurgus, Kemény trvényével, El-múlt rendeléſe már tſalárd fényével (1772 Bessenyei György¹ C1076, 32) | O nagy Istenem te el ne hagyj; kivűled a’ remény mindig csalárd, ’s csak színe kedvező! (1819 Vörösmarty Mihály 8524390, 85) | a költészet csalárd délibábja (1881 e. Szemere Miklós C3946, 223) | a torz, csalárd, embertelen valósággal szemben elbukó [hősök] (1965 Diószegi András CD53).

II. fn 3A1 (rég)

’másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó személy, csaló’ ❖ Gazdagítſuk titkon a’ hazúg papokat. Ezek a’ tſalárdok, szntelen kérkednek, ’S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 11) | tetemesb summát honi ember és belföldi ló még sem nyerne soha is, hanem ügyes beburkolásban mindig valamelly külföldi csalárd vinné el (1838 Széchenyi István CD1501) | az ifjú Vesin egy csalárd, ki magát a meghalt Vesin fiának adja ki (1865 Részvét lapjai ford. C2130, 111) | Mér nem csinált belőlem [anyám] egy hitetlen csalárdot, aki mindenkinek beköti a szemét (1916 Móricz Zsigmond C3226, 85).

Vö. CzF. ~, csalárdul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT. ~, csalárdul; ÚMTsz. csalárd¹

csalárd melléknév és főnév
I. melléknév 12A3
1. (vál)
másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó 〈személy〉
[lelkem] Mahomet könyvére Talált, ki világot húzott törvényére. E büszke hitető és csalárd próféta, Hogy az ég titkába belátott, azt mondta
(1772 Bessenyei György¹)
Tudunk több kommissziókat [= bizottsági eljárásokat] a csalárd tisztviselők ellen, melyek ha végre befejeztettek is, és az egész világnak tudtára kisültek a szörnyű visszaélések
(1840 Deák Ferenc)
csalárd adósok megszökése juttatá atyját tönkre
(1886 Jókai Mór)
csöppet sem bántja jobban lelkemet: Embert látnom, ki orv, csalárd, garázda, Mint látnom dögre éhes keselyűt
(1908 Telekes Béla ford.Molière)
a csalárd bankár Szingapúrban követte el, amit elkövetett, tehát az ottani hatóságok dolga a számonkérés
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (vál)
ilyen személyre valló 〈cselekvés, viselkedés, megnyilatkozás stb.〉
[akik] tsalárdul munkálkodnak, azok nem énnékem, hanem magoknak ártanak, mivel Te nem hagyod büntetés nélkül az ö álnokságokat
(1776 Weszprémi István ford.Wood)
nem törődik vele, hogyha fia mulatja magát mellettem, de amellett a legcsalárdabbul intézkedik, hogy gátakat rakjon közénk
(1875 Jókai Mór)
csalárd, hazug volt kedves szavad
(1935 József Attila)
[egy tunyogi asszony] anyja is ráböjtölt valakire, mert az csalárd módon kijátszotta a tej árának kifizetésénél
(1981 Dömötör Tekla)
1b. (rég)
kiszámíthatatlan viselkedésű állat
A’ matska gonosz tsalárd állat, […] a’ melly titeket vagy előbb, vagy utóbb úgy megkörmöz, hogy a’ vér-is jön utánna
(1799 Fábián József ford.Raff)
ezen csalárd amphibium [= kétéltű, ti. krokodil] a víz alatt lappangva, készen várja prédáját, és mihelyest közel éri farkával, […] mintegy víllámütéssel lesujtva, körmei közé keríti
(1857 Magyar László)
1c. (ritk)
csalással előidézett v. szerzett 〈esemény, helyzet v. dolog〉
csalárd bukás, azaz a hitelezők megkárosítására irányzott szándékkal előidézett fizetésképtelenség
(1893 PallasLex.)
Nem szereztem csalárd nyereséget a mérlegdeszka súlyainak meghamisításával!
(1899 Nagy képes világtörténet)
csalárd csődöt produkáló, a gyors meggazdagodásra építő irodák
(2000 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég, vál)
félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő (lelki) jelenség, dolog〉
Meg-romlott Likurgus, Kemény trvényével, El-múlt rendeléſe már tſalárd fényével
(1772 Bessenyei György¹)
O nagy Istenem te el ne hagyj; kivűled a’ remény mindig csalárd, ’s csak színe kedvező!
(1819 Vörösmarty Mihály)
a költészet csalárd délibábja
(1881 e. Szemere Miklós)
a torz, csalárd, embertelen valósággal szemben elbukó [hősök]
(1965 Diószegi András)
II. főnév 3A1 (rég)
másokat (gonosz szándékkal) alattomosan megtévesztő, becsapó személy, csaló
Gazdagítſuk titkon a’ hazúg papokat. Ezek a’ tſalárdok, szntelen kérkednek, ’S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek
(1772 Bessenyei György¹)
tetemesb summát honi ember és belföldi ló még sem nyerne soha is, hanem ügyes beburkolásban mindig valamelly külföldi csalárd vinné el
(1838 Széchenyi István)
az ifjú Vesin egy csalárd, ki magát a meghalt Vesin fiának adja ki
(1865 Részvét lapjai ford.)
Mér nem csinált belőlem [anyám] egy hitetlen csalárdot, aki mindenkinek beköti a szemét
(1916 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF. ~, csalárdul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT. ~, csalárdul; ÚMTsz. csalárd¹

Beállítások