csalódik tn ige 12a

1. ’meghiúsult elvárás, elképzelés nyomán támadt érzést, kül. a szertefoszló remény nyomán támadt kiábrándultság, keserűség fájó érzését él(i) át vki’ ❖ a’ ki másba bízik, többnyire Csalódik (1814 Kisfaludy Sándor C2689, 133) | Ismét csalódtam, azt hivém, elég ledönteni a multnak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőnek (1863 Madách Imre 8284011, 654) | Kit anya szült, az mind csalódik végül (1935 József Attila 9282129, 278) | [a Sopronba látogató II. József] eleve megtiltott minden ünnepélyes fogadtatást, és bár a soproniak látványosságot reméltek, csalódniok kellett (1966 Csatkai Endre CD52) | Jobb a rosszat várni és kellemesen csalódni (1998 Rubicon CD17).

1a. csalódik vkiben, vmiben(fájó érzéssel) rájön, hogy vki, vmi nem az, nem olyan, mint ami(lyen)nek hitte, gondolta, tartotta’ ❖ Csalódni legkedvesebb reményemben is, bár ha érzékenyül fáj is, éltemnek tövissel hintett ösvényén régen megszoktam (1832 Kossuth Lajos CD32) | szerelmében csalódott férfiú (1898 Gaál Mózes¹ 8151004, 8) | [Liszt Ferenc apja] csalódott Hummelben […], mert nem vállalta el a fiú zenei nevelését (1961 Csatkai Endre CD52) | [a] szakértők kellemesen csalódhattak a makrogazdasági adatban (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (/kissé vál) ’akarata ellenére helytelenül ítél, téved vki, ill. 〈érzékszerv, ösztön stb.〉 tévedést okoz’ ❖ Tsalódom é, vagy igazán hallom lassú énekeket (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 258) | Ha szemem nem csalódik, Ott áll most-is (1828 Császár Ferenc C1260, 105) | Ha nem csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde? (1881 Mikszáth Kálmán 8312028, 160) | ahogy ez a kezébe vette a csirkecombot, azt csak egy hamisítatlan paraszt tudja megtenni. Ebben az ő női ösztöne nem csalódik (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 101).

ÖU: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csal; ÉKsz.

csalódik tárgyatlan ige 12a
1.
meghiúsult elvárás, elképzelés nyomán támadt érzést, kül. a szertefoszló remény nyomán támadt kiábrándultság, keserűség fájó érzését él(i) át vki
a’ ki másba bízik, többnyire Csalódik
(1814 Kisfaludy Sándor)
Ismét csalódtam, azt hivém, elég ledönteni a multnak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőnek
(1863 Madách Imre)
Kit anya szült, az mind csalódik végül
(1935 József Attila)
[a Sopronba látogató II. József] eleve megtiltott minden ünnepélyes fogadtatást, és bár a soproniak látványosságot reméltek, csalódniok kellett
(1966 Csatkai Endre)
Jobb a rosszat várni és kellemesen csalódni
(1998 Rubicon)
1a. csalódik vkiben, vmiben
(fájó érzéssel) rájön, hogy vki, vmi nem az, nem olyan, mint ami(lyen)nek hitte, gondolta, tartotta
Csalódni legkedvesebb reményemben is, bár ha érzékenyül fáj is, éltemnek tövissel hintett ösvényén régen megszoktam
(1832 Kossuth Lajos)
szerelmében csalódott férfiú
(1898 Gaál Mózes¹)
[Liszt Ferenc apja] csalódott Hummelben […], mert nem vállalta el a fiú zenei nevelését
(1961 Csatkai Endre)
[a] szakértők kellemesen csalódhattak a makrogazdasági adatban
(1999 Magyar Hírlap)
2. (/kissé vál)
akarata ellenére helytelenül ítél, téved vki, ill. 〈érzékszerv, ösztön stb.〉 tévedést okoz
Tsalódom é, vagy igazán hallom lassú énekeket
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Ha szemem nem csalódik, Ott áll most-is
(1828 Császár Ferenc)
Ha nem csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde?
(1881 Mikszáth Kálmán)
ahogy ez a kezébe vette a csirkecombot, azt csak egy hamisítatlan paraszt tudja megtenni. Ebben az ő női ösztöne nem csalódik
(1937 Móricz Zsigmond)
ÖU: megcsalódik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csal; ÉKsz.

Beállítások