csapágy fn 2A

1. (Műsz, átv is) ’〈gépészeti szerkezet részeként:〉 az az alkatrész, amely (a tengelycsapot) alátámasztó szerepe mellett biztosítja a csatlakoztatott elemek könnyed, gördülékeny(, a lehető legkisebb súrlódással járó) elmozdulását, elfordulását v. forgását’ ❖ A csapágyak ágyai és fedői közönségesen vagy harangfémből vagy veresrézből készítvék, holott a bennök forgó csapok vagy aczélból, vagy a legjobb minőségű kovácsolt vasból állanak (1861 Petzval Ottó 8368011, 739) | A kerekeknek természetesen forogniok kell tudni tengelyük körül, s a tengelynek csapágy is kell (1943 Sztrókay Kálmán 9687002, 145) | Fény-erő, pezsgető áram hajtja a táncolni-vitt izmok rugóit, a csontok eleven csapágyait (1956 Nagy László² 9473053, 69) | A felső és az alsó kereket [ti. a vízimaloméit] egy 8,5 m hosszú álló tengellyel […] kötötték össze. Két végét alul, az alaphoz, és felül, a tetőszerkezethez csapágyakkal rögzítették (1995 Természet Világa CD50).

2. (rég, Ép v. Műsz) ’rendsz. faszerkezetek (csapos) kötésénél, illesztésénél az egyik elembe vágott mélyedés, vájat, ágy, amelybe a csap pontosan illeszkedik’ ❖ amikor a fa megkorhad s a csapágyak tágulnak, ráklábra kerülnek az ajtófélfák (1907 Malonyay Dezső CD07) | Az ilyen tükrös egyik felének belső lapján ugyanis domború karika van kivésve, amelyből három csap ugrik ki. Ezek teljesen beleillenek a tükör másik felébe vájt csapágyakba, csaphelyekbe (1911 Malonyay Dezső CD07) | a kőkapuk díszítő részletei még jól mutatják a hajdani fakapuk csapjait és csapágyait (1928 Ignotus CD10) | [Az asztalos] tárgyilagos lelkesedése kizárólag abban nyilatkozott meg, hogy dúcokról, csapágyakról, csavarolásról meg a kötés fecskefarkjairól beszélt (1932 Kosztolányi Dezső CD10).

ÖU: golyós~, tengely~.

ÖE: ~fal, ~fej, ~fúrás, ~olajozó, ~öntés, ~rugó, ~test, ~tok, ~zsír.

Sz: csapágyaz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csapágy főnév 2A
1. (Műsz, átv is)
〈gépészeti szerkezet részeként:〉 az az alkatrész, amely (a tengelycsapot) alátámasztó szerepe mellett biztosítja a csatlakoztatott elemek könnyed, gördülékeny(, a lehető legkisebb súrlódással járó) elmozdulását, elfordulását v. forgását
A csapágyak ágyai és fedői közönségesen vagy harangfémből vagy veresrézből készítvék, holott a bennök forgó csapok vagy aczélból, vagy a legjobb minőségű kovácsolt vasból állanak
(1861 Petzval Ottó)
A kerekeknek természetesen forogniok kell tudni tengelyük körül, s a tengelynek csapágy is kell
(1943 Sztrókay Kálmán)
Fény-erő, pezsgető áram hajtja a táncolni-vitt izmok rugóit, a csontok eleven csapágyait
(1956 Nagy László²)
A felső és az alsó kereket [ti. a vízimaloméit] egy 8,5 mméter hosszú álló tengellyel […] kötötték össze. Két végét alul, az alaphoz, és felül, a tetőszerkezethez csapágyakkal rögzítették
(1995 Természet Világa)
2. (rég, Ép v. Műsz)
rendsz. faszerkezetek (csapos) kötésénél, illesztésénél az egyik elembe vágott mélyedés, vájat, ágy, amelybe a csap pontosan illeszkedik
amikor a fa megkorhad s a csapágyak tágulnak, ráklábra kerülnek az ajtófélfák
(1907 Malonyay Dezső)
Az ilyen tükrös egyik felének belső lapján ugyanis domború karika van kivésve, amelyből három csap ugrik ki. Ezek teljesen beleillenek a tükör másik felébe vájt csapágyakba, csaphelyekbe
(1911 Malonyay Dezső)
a kőkapuk díszítő részletei még jól mutatják a hajdani fakapuk csapjait és csapágyait
(1928 Ignotus)
[Az asztalos] tárgyilagos lelkesedése kizárólag abban nyilatkozott meg, hogy dúcokról, csapágyakról, csavarolásról meg a kötés fecskefarkjairól beszélt
(1932 Kosztolányi Dezső)
ÖU: golyóscsapágy, tengelycsapágy
ÖE: csapágyfal, csapágyfej, csapágyfúrás, csapágyolajozó, csapágyöntés, csapágyrugó, csapágytest, csapágytok, csapágyzsír
Sz: csapágyaz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások