csatamén fn 4B7 (kissé rég, Tört is, vál)

’fegyveres ütközetben való részvételre, harcra idomított hátasló; csataló’ ❖ a’ magyar szereti fejedelmét csataménen [látni] (1838 Jósika Miklós C2359, 212) | villámröptű csataménen, fényes hadiékben előrobog a hős Losonczy, sulyos csatakarddal kezében a török sereg közepébe ront (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Egyes germán törzseknél, pl. a thüringeknél gyakori, hogy gazdájuk halála után kedvenc vadászebét is leölik és sok esetben csataménjével együtt közös sírban elküldik a másvilágra (1963 Bóna István CD52).

csatamén főnév 4B7 (kissé rég, Tört is, vál)
fegyveres ütközetben való részvételre, harcra idomított hátasló; csataló
a’ magyar szereti fejedelmét csataménen [látni]
(1838 Jósika Miklós)
villámröptű csataménen, fényes hadiékben előrobog a hős Losonczy, sulyos csatakarddal kezében a török sereg közepébe ront
(1860 Vasárnapi Újság)
Egyes germán törzseknél, pl.például a thüringeknél gyakori, hogy gazdájuk halála után kedvenc vadászebét is leölik és sok esetben csataménjével együtt közös sírban elküldik a másvilágra
(1963 Bóna István)

Beállítások