csikorgatás l. származékként az alábbi szócikkben

csikorgat ige 5a8

1. ts ’úgy mozgat vmit, hogy az összesúrlódva ismételten éles, kellemetlen, csikorgó hangot ad’ ❖ álmokban ſzemek fejére ki látzik, ijedeznek, fogaikat tſikorgatják (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 395) | A zúzos szél csikorgatja az ajtó felett lógó cégért (1849 Madách Imre 8284057, 464) | néhol vízért csikorgatták a kutakat (1919 Kertész István CD10) | csikorgatja […] a csizmáját (1955 Bóka László 9064025, 151) | Felkeltünk nyújtózkodva s csikorgatva a meszesedő izületeket (1971 Petri György 9530003, 20).

1a. tn (tárgyragos határozóval is)(fogával v. vmely súrlódó tárggyal) csikorgó hangot idéz elő, csikorog’ ❖ Sírva nyekergett az út is a bocskor talpa alatt. A bocskor megcsusszant. Gyisa Styefán morgott egyet, aztán helyrebillentette az egyensúlyt, s tovább csikorgatott (1939 Asztalos István 9012001, 37) | vagány gyerekek döngetnek a Zsigulival. Ki csikorgat nagyobbat: füstöl az aszfalt a kipörgő kerekek alatt (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (kissé rég) ’fogcsikorgatva mond vmit’ ❖ – Nem hallgatsz, kutyafülű! – csikorgatá egy markos hőmő [= nagydarab férfi] oldalba rúgva ököllel a fiút (1846 Jókai Mór CD18) | összeszorult fogsorai ádáz szitkokat csikorgatnak (1876 Hevesi Lajos C2087, 5) | Rekedten csikorgatva a szókat hajolt a füléhez (1915 Gaál Mózes² CD10).

Ö: fogcsikorgatva.

ÖU: meg~, össze~.

Sz: csikorgatás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csikorog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csikorgatás - nem önálló címszó, lásd az alábbi címszó származékaként
csikorgat ige 5a8
1. tárgyas
úgy mozgat vmit, hogy az összesúrlódva ismételten éles, kellemetlen, csikorgó hangot ad
álmokban ſzemek fejére ki látzik, ijedeznek, fogaikat tſikorgatják
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A zúzos szél csikorgatja az ajtó felett lógó cégért
(1849 Madách Imre)
néhol vízért csikorgatták a kutakat
(1919 Kertész István)
csikorgatja […] a csizmáját
(1955 Bóka László)
Felkeltünk nyújtózkodva s csikorgatva a meszesedő izületeket
(1971 Petri György)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
(fogával v. vmely súrlódó tárggyal) csikorgó hangot idéz elő, csikorog
Sírva nyekergett az út is a bocskor talpa alatt. A bocskor megcsusszant. Gyisa Styefán morgott egyet, aztán helyrebillentette az egyensúlyt, s tovább csikorgatott
(1939 Asztalos István)
vagány gyerekek döngetnek a Zsigulival. Ki csikorgat nagyobbat: füstöl az aszfalt a kipörgő kerekek alatt
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (kissé rég)
fogcsikorgatva mond vmit
– Nem hallgatsz, kutyafülű! – csikorgatá egy markos hőmő [= nagydarab férfi] oldalba rúgva ököllel a fiút
(1846 Jókai Mór)
összeszorult fogsorai ádáz szitkokat csikorgatnak
(1876 Hevesi Lajos)
Rekedten csikorgatva a szókat hajolt a füléhez
(1915 Gaál Mózes²)
ÖU: megcsikorgat, összecsikorgat
Sz: csikorgatás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csikorog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csikorgatás fn 4A  l. Ö: fog~.

csikorgatás főnév 4A lásd

Beállítások