csillogás fn 4A

1. ’a csillog igével kifejezett cselekvés v. történés’ ❖ Gyönyörködjék férjében, a’ ki a’ köz bizodalmat megnyerte, és annak minden bizonnyal hiú csillogás nélkül fog megfelelni (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 26).

2. ’vmely fényforrásból származó v. vmely felületről visszaverődő fel-felvillanó fény’ ❖ Ha bár a’ ködből tűz tsillámlik is, Lidértz tűz! melly a’ merész Kémlelőt Posványra tsalja tsillogásival (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 288) | Már tiz ezeret [ti. aranyat] leszámlált a kincstárnok […]; s minél több fényt s csillogást árasztának az aranyak, annál sötétebb s feketébb árnyak támadtak Serédy lelkében (1856 Vasárnapi Újság CD56) | nézem a csillagos eget és büszke vagyok arra; tudom, hogy legalább 2700 fok hőmérséklet kell ahhoz, hogy a csillogást láthassuk, hogy a csillag csillag lehessen (1935 Sásdi Sándor CD10) | Marshall különös csillogást vett észre a gödrökből kihányt földkupacokban (1994 Hahner Péter CD17).

2a. ’vminek az a tulajdonsága, hogy sima felülete a ráeső fényt erősen visszaveri’ ❖ a szaruhártya visszakapja csillogását (1890 Csapodi István 8080001, 4) | A vázákat valamely firniszszerű mázzal vonták be, mely égetés után fényt és csillogást kölcsönöz a váza szines alapjának és a reáfestett díszítésnek (1904 ÓkoriLex. CD28) | szeme körül sok volt az apró ránc, szája megkisebbedett, s szemének régi csillogása fátyolt kapott (1931 Sárközi György 9587011, 225) | tesztautónk fényezése az eltelt évek alatt semmit sem veszített csillogásából, nem mattult el (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’vmely, rendsz. pozitív szellemi, lelki tartalom (feltűnő) kifejeződése vmin, vmiben’ ❖ az asszonyok arcán kinyitotta rossz virágait a gyülölet, a szemekben gonosz csillogás, az ajkakon fekete mosolygás volt (1919 Szabó Dezső 9623005, 239) | [Eötvös József] komor torzképein hasztalan keresnők azt a csillogást, mely Jókai és Mikszáth megyei fejezeteinek annyi varázst és üdeséget kölcsönöz (1951 Sőtér István 9613009, 40) | Fiatalos csillogást nem tudok felfedezni [a szemében] (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 38).

4. ’látványos külsőség(ekkel, es. fényűzéssel járó életmód)’ ❖ Mulassa éneked […] az ollyan szíveket, kik gyermek ésszel a’ negédes csillogást szépségnek, a’ bakszökdösést táncznak, ’s daloknak vélik a’ vad harsogást (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Érdemmel ragyogni ’s annyival birni a’ mi elég – quod satis est – független, szabad, eszes életet élni, ezt kellene irígylenünk, nem a’ csillogást (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 231) | pogánnyal köte bűnös szövetséget, hogy […] bíbort és magas csillogást nyerhessen (1831 Bajza József C0714, 130) | [hátha] nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok nyomorának megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál? (1877 Jókai Mór CD18) | gazdagságot és csillogást biztosító siker (1990 Kis Pintér Imre CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

csillogás főnév 4A
1.
a csillog igével kifejezett cselekvés v. történés
Gyönyörködjék férjében, a’ ki a’ köz bizodalmat megnyerte, és annak minden bizonnyal hiú csillogás nélkül fog megfelelni
(1806 Kazinczy Ferenc)
2.
vmely fényforrásból származó v. vmely felületről visszaverődő fel-felvillanó fény
Ha bár a’ ködből tűz tsillámlik is, Lidértz tűz! melly a’ merész Kémlelőt Posványra tsalja tsillogásival
(1793 Kazinczy Ferenc)
Már tiz ezeret [ti. aranyat] leszámlált a kincstárnok […]; s minél több fényt s csillogást árasztának az aranyak, annál sötétebb s feketébb árnyak támadtak Serédy lelkében
(1856 Vasárnapi Újság)
nézem a csillagos eget és büszke vagyok arra; tudom, hogy legalább 2700 fok hőmérséklet kell ahhoz, hogy a csillogást láthassuk, hogy a csillag csillag lehessen
(1935 Sásdi Sándor)
Marshall különös csillogást vett észre a gödrökből kihányt földkupacokban
(1994 Hahner Péter)
2a.
vminek az a tulajdonsága, hogy sima felülete a ráeső fényt erősen visszaveri
a szaruhártya visszakapja csillogását
(1890 Csapodi István)
A vázákat valamely firniszszerű mázzal vonták be, mely égetés után fényt és csillogást kölcsönöz a váza szines alapjának és a reáfestett díszítésnek
(1904 ÓkoriLex.)
szeme körül sok volt az apró ránc, szája megkisebbedett, s szemének régi csillogása fátyolt kapott
(1931 Sárközi György)
tesztautónk fényezése az eltelt évek alatt semmit sem veszített csillogásából, nem mattult el
(1995 Magyar Hírlap)
3.
vmely, rendsz. pozitív szellemi, lelki tartalom (feltűnő) kifejeződése vmin, vmiben
az asszonyok arcán kinyitotta rossz virágait a gyülölet, a szemekben gonosz csillogás, az ajkakon fekete mosolygás volt
(1919 Szabó Dezső)
[Eötvös József] komor torzképein hasztalan keresnők azt a csillogást, mely Jókai és Mikszáth megyei fejezeteinek annyi varázst és üdeséget kölcsönöz
(1951 Sőtér István)
Fiatalos csillogást nem tudok felfedezni [a szemében]
(1953 Márki János–Koncz Endre)
4.
látványos külsőség(ekkel, es. fényűzéssel járó életmód)
Mulassa éneked […] az ollyan szíveket, kik gyermek ésszel a’ negédes csillogást szépségnek, a’ bakszökdösést táncznak, ’s daloknak vélik a’ vad harsogást
(1806 Verseghy Ferenc)
Érdemmel ragyogni ’s annyival birni a’ mi elég – quod satis est – független, szabad, eszes életet élni, ezt kellene irígylenünk, nem a’ csillogást
(1814 Kazinczy Ferenc)
pogánnyal köte bűnös szövetséget, hogy […] bíbort és magas csillogást nyerhessen
(1831 Bajza József)
[hátha] nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok nyomorának megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál?
(1877 Jókai Mór)
gazdagságot és csillogást biztosító siker
(1990 Kis Pintér Imre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások