csillám fn és mn 3A

I. fn

1. (Ásv) ’vékony, fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja), ill. ennek az ásványnak a kőzetrétege’ ❖ a timany [= alumínium] rendszerint ércfényü csillámokban tünik elő, mellynek megolvasztására nagyobb hőfok kivántatik, mint az öntött vashoz (1844 Nendtvich Károly 8330007, 192) | ha a csillám (Glimmer) hirtelen széttöretik, vagy széthasittatik, fényes szikrákat lövel ki (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a téveteg szikla egyik oldalában fölfedezett egy réteg macskaezüstöt, amit csillámnak, „Mária-üveg”-nek is neveznek. Azt nagy gonddal kiemelte a kőből; a finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire (1872 Jókai Mór CD18) | szűkebb értelemben a muszkovit és biotit ásványokat, a gyakorlatban pedig főképen az elsőt nevezik csillámnak (1893 PallasLex. CD02) | A földkéreg leggyakoribb ásványai a földpátok (49%), a kvarc (21%), a sziget- és láncszilikátok (15%), a csillám (8%) (1998 Természet Világa CD50).

1a. (ritk) ’ilyen ásvány kőzetéből hasított vékony lemez, tábla’ ❖ A roskatag kastélyt […] kívül-belül kicsinosították, az ablakkereteket nem csillámmal, hanem üveggel rakták be (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 341).

1b. ’csillogó szemcse, ill. olyan anyag, amely ilyen szemcséket tartalmaz’ ❖ [A színpadon] hátul egy város ég, a füstbe apró csillámok vannak ragasztva s az szikrázik, szinte pattog a villámfényben (1911 Pásztor Árpád 9519011, 165) | Kristály [ti. hó] szikráz a hegyeken, Csillámmal szórták be nekem A háztetőket angyalok (1983 Tollas Tibor 9818002, 14) | [a bőrtapéta] csillámmal díszített felülettel is készíthető (2000 Lakáskultúra CD39).

2. (rendsz. birtokszóként) (/irod)(vminek a) fel-felvillanó fény(e), csillogás(a)’ ❖ Ah! melly kedves kellemmel rémlik elttem Fürednek környéke, mint folynak öszve a’ roppant bértzhalmok a’ Balaton körl, mint jádzik a’ túlpartokon lév épületek’ tsillámja! (1806 Wándza Mihály 8525021, 120) | [az ún. briliántzsúzsok] egyike a legszebb, legpompásabb bogaraknak; szine fekete, aranyos-zöld csikolatu szárnyfedezettel, mellyeknek sűrü pontjai a legszebb drágakövek csillámait játszák (1847 Peregriny Elek 8360014, 267) | [haja] sötétszőke, egy kis aranyvörös csillámmal (1895 Jókai Mór CD18) | [látta] a föl-földobált ezüstnek csillámát a légben (1919 Hatvany Lajos 9229007, 57) | volt egy […] incselkedő csillám a szemében (1965 Németh László² 9485042, 431) | [a nyárfa] rendületlen szövi az anyag ujabb s ujabb hártyáit önmagára egy mintára mindig – csillámra váltva a homályt (1981 Beney Zsuzsa 9043009, 22).

2a. (rég) ’látványos, de mélyebb tartalom nélküli külsőség, csillogás’ ❖ kell-e neki azért pirulni, hogy izlése, akkor még, hamis csillámokon kapott (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228110, 92) | [az ördög] incselkedései viszik gyakran az ember(t) az elvetemültség azon legszélső fokára, hol csillámért, haszonért hatalomért, erényt, becsületet, s hazáját meg tagadja (1859 Deák Ferenc CD51).

3. (/irod, átv is) ’izzó, fénylő szikra’ ❖ egy szép kép csillámjától Lobbant fel egy tekintet (1789 Fazekas Mihály 8138034, 15) | kedve mint a csillám, Megszületve, már enyészik (1838 Garay János CD01) | [A szikratávíróban] a sodronyok elválásakor egy élénk szikracsillám keletkezik; minél nagyobb az oszlop, annál erősebb a csillám (1854 Vasárnapi Újság CD56) | minden évszakot fölragyogtató tűzijáték? Melyik csillámát állítsam még meg a sokszáz, sok százezer közül? (1971 e. Devecseri Gábor 9108015, 52).

3a. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’vmely lelki tartalom v. szellemi képesség (erőteljesen megmutatkozó,) apró jele’ ❖ Pestának egy poeta kori versét láttam falon függni, anyja tiszteletére írá. Olvastam vággyal, ha valami csillámot találnék, nem találtam (1837 Tóth Péter 8491002, 157) | Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott arcán (1865 Jókai Mór CD18) | A speciális erdélyi észt báró Kemény János és Horváth Gyula képviselték parlamentünkben, […] mind a kettő a lángelme bizonyos csillámaival (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | az öröm csilláma derült föl arcán (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10).

II. mn (ritk)

’ilyen ásványi anyagból való 〈szigetelés〉’ ❖ Az egyes szegmenseket egymástól és a kollektor testtől azbeszt, csillám, sajtolt papir, fibrin és más hasonló szigetelő anyagok közbeiktatásával szigetelik (1895 PallasLex. CD02).

ÖU: arany~, jég~.

ÖE: ~ablak, ~bogár, ~kő, ~por.

Sz: csillámú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csillámlik; ÉKsz.

csillám főnév és melléknév 3A
I. főnév
1. (Ásv)
vékony, fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja), ill. ennek az ásványnak a kőzetrétege
a timany [= alumínium] rendszerint ércfényü csillámokban tünik elő, mellynek megolvasztására nagyobb hőfok kivántatik, mint az öntött vashoz
(1844 Nendtvich Károly)
ha a csillám (Glimmer) hirtelen széttöretik, vagy széthasittatik, fényes szikrákat lövel ki
(1859 Vasárnapi Újság)
a téveteg szikla egyik oldalában fölfedezett egy réteg macskaezüstöt, amit csillámnak, „Mária-üveg”-nek is neveznek. Azt nagy gonddal kiemelte a kőből; a finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire
(1872 Jókai Mór)
szűkebb értelemben a muszkovit és biotit ásványokat, a gyakorlatban pedig főképen az elsőt nevezik csillámnak
(1893 PallasLex.)
A földkéreg leggyakoribb ásványai a földpátok (49%), a kvarc (21%), a sziget- és láncszilikátok (15%), a csillám (8%)
(1998 Természet Világa)
1a. (ritk)
ilyen ásvány kőzetéből hasított vékony lemez, tábla
A roskatag kastélyt […] kívül-belül kicsinosították, az ablakkereteket nem csillámmal, hanem üveggel rakták be
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
1b.
csillogó szemcse, ill. olyan anyag, amely ilyen szemcséket tartalmaz
[A színpadon] hátul egy város ég, a füstbe apró csillámok vannak ragasztva s az szikrázik, szinte pattog a villámfényben
(1911 Pásztor Árpád)
Kristály [ti. hó] szikráz a hegyeken, Csillámmal szórták be nekem A háztetőket angyalok
(1983 Tollas Tibor)
[a bőrtapéta] csillámmal díszített felülettel is készíthető
(2000 Lakáskultúra)
2. (rendsz. birtokszóként) (/irod)
(vminek a) fel-felvillanó fény(e), csillogás(a)
Ah! melly kedves kellemmel rémlik elttem Fürednek környéke, mint folynak öszve a’ roppant bértzhalmok a’ Balaton körl, mint jádzik a’ túlpartokon lév épületek’ tsillámja!
(1806 Wándza Mihály)
[az ún. briliántzsúzsok] egyike a legszebb, legpompásabb bogaraknak; szine fekete, aranyos-zöld csikolatu szárnyfedezettel, mellyeknek sűrü pontjai a legszebb drágakövek csillámait játszák
(1847 Peregriny Elek)
[haja] sötétszőke, egy kis aranyvörös csillámmal
(1895 Jókai Mór)
[látta] a föl-földobált ezüstnek csillámát a légben
(1919 Hatvany Lajos)
volt egy […] incselkedő csillám a szemében
(1965 Németh László²)
[a nyárfa] rendületlen szövi az anyag ujabb s ujabb hártyáit önmagára egy mintára mindig – csillámra váltva a homályt
(1981 Beney Zsuzsa)
2a. (rég)
látványos, de mélyebb tartalom nélküli külsőség, csillogás
kell-e neki azért pirulni, hogy izlése, akkor még, hamis csillámokon kapott
(1816–1824 Kazinczy Ferenc)
[az ördög] incselkedései viszik gyakran az ember(t) az elvetemültség azon legszélső fokára, hol csillámért, haszonért hatalomért, erényt, becsületet, s hazáját meg tagadja
(1859 Deák Ferenc)
3. (/irod, átv is)
izzó, fénylő szikra
egy szép kép csillámjától Lobbant fel egy tekintet
(1789 Fazekas Mihály)
kedve mint a csillám, Megszületve, már enyészik
(1838 Garay János)
[A szikratávíróban] a sodronyok elválásakor egy élénk szikracsillám keletkezik; minél nagyobb az oszlop, annál erősebb a csillám
(1854 Vasárnapi Újság)
minden évszakot fölragyogtató tűzijáték? Melyik csillámát állítsam még meg a sokszáz, sok százezer közül?
(1971 e. Devecseri Gábor)
3a. (rendsz. birtokszóként) (irod)
vmely lelki tartalom v. szellemi képesség (erőteljesen megmutatkozó,) apró jele
Pestának egy poeta kori versét láttam falon függni, anyja tiszteletére írá. Olvastam vággyal, ha valami csillámot találnék, nem találtam
(1837 Tóth Péter)
Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott arcán
(1865 Jókai Mór)
A speciális erdélyi észt báró Kemény János és Horváth Gyula képviselték parlamentünkben, […] mind a kettő a lángelme bizonyos csillámaival
(1896 Mikszáth Kálmán)
az öröm csilláma derült föl arcán
(1928 Hajdu Henrik ford.Haukland)
II. melléknév (ritk)
ilyen ásványi anyagból való 〈szigetelés〉
Az egyes szegmenseket egymástól és a kollektor testtől azbeszt, csillám, sajtolt papir, fibrin és más hasonló szigetelő anyagok közbeiktatásával szigetelik
(1895 PallasLex.)
ÖU: aranycsillám, jégcsillám
ÖE: csillámablak, csillámbogár, csillámkő, csillámpor
Sz: csillámú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csillámlik; ÉKsz.

Beállítások