csira² mn és fn 6A (nyj)

I. mn

1. ’kis termetű, rövid szarvú, vöröses színű 〈szarvasmarha〉’ ❖ Csira tehén [=] Risa v. Riska tehén (1830 Tudományos Gyűjtemény C6495, 119) | Egy kis cséra borjut [mutat] (1853–1854 Falusi Esték C0132, 83) | Varga András szentmiklóspusztai kanász azt mondja, hogy a marhaszarvnál nincs szebb a világon, mert az olyan nagy és olyan szép fehér, mint a hab, de csak a magyar szilaj marháé; a csira marháé rövidebb és tarka (1911 Malonyay Dezső CD07) | Az ország marhaállománya a 16-17. sz.-ban sem csupán szürke marhából állt, a kivitelben kevésbé részesedő tájakon más marhafajtákat is tenyésztettek (mokány, busa, csira, riska, bosnyák marha) (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (rég, ritk) ’vörös(es) 〈szín〉’ ❖ csira: vörös. Különben állatra mondják; de gúnyból emberekre is (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 144).

2a. ’vörös hajú, ill. vöröses arcszínű 〈ember〉’ ❖ csira: vörös, pl. csira ember (1886 Magyar Nyelvőr C5952, 334) | csira ’vörös-bőrű, az arcszínre mondják’. A szënnai harangozó egésszen csira (1939 Szenna és vidéke nyelvjárása C6379, 91).

3. (rég, ritk) ’lefelé álló 〈szarv〉’ ❖ Csira Szarvu Sötét Szőke bal fülére csipett K forma billegű mint egy ötöd fü Tehény (1785 Magyar Nyelv C5857, 371).

II. fn

’kis termetű, rövid szarvú, vöröses színű szarvasmarha’ ❖ Második Tenyésztetése a’ Szarvas-Marháknak a’ Házi tenyésztetés; a’ melly ha számos Svajtzériának, vagy Csirának mondatik (1819 e. Nagyváthy János 8328012, 91) | ő holnap délre leüti a csirát (1890 Ethnographia C0130, 452).

ÖE: ~gulya.

Vö. CzF. csira¹; ÉrtSz. csira²; TESz. csira²; ÉKsz. csira²; ÚMTsz. csira², csiramarha, csiraszarvas, csiraszarvú, csiratehén²

csira² melléknév és főnév 6A (nyj)
I. melléknév
1.
kis termetű, rövid szarvú, vöröses színű 〈szarvasmarha〉
Csira tehén [=] Risa v.vagy Riska tehén
(1830 Tudományos Gyűjtemény)
Egy kis cséra borjut [mutat]
(1853–1854 Falusi Esték)
Varga András szentmiklóspusztai kanász azt mondja, hogy a marhaszarvnál nincs szebb a világon, mert az olyan nagy és olyan szép fehér, mint a hab, de csak a magyar szilaj marháé; a csira marháé rövidebb és tarka
(1911 Malonyay Dezső)
Az ország marhaállománya a 16-17. sz.század-ban sem csupán szürke marhából állt, a kivitelben kevésbé részesedő tájakon más marhafajtákat is tenyésztettek (mokány, busa, csira, riska, bosnyák marha)
(1977 NéprajziLex.)
2. (rég, ritk)
vörös(es) 〈szín〉
csira: vörös. Különben állatra mondják; de gúnyból emberekre is
(1888 Magyar Nyelvőr)
2a.
vörös hajú, ill. vöröses arcszínű 〈ember〉
csira: vörös, pl.például csira ember
(1886 Magyar Nyelvőr)
csira ’vörös-bőrű, az arcszínre mondják’. A szënnai harangozó egésszen csira
(1939 Szenna és vidéke nyelvjárása)
3. (rég, ritk)
lefelé álló 〈szarv〉
Csira Szarvu Sötét Szőke bal fülére csipett K forma billegű mint egy ötöd fü Tehény
(1785 Magyar Nyelv)
II. főnév
kis termetű, rövid szarvú, vöröses színű szarvasmarha
Második Tenyésztetése a’ Szarvas-Marháknak a’ Házi tenyésztetés; a’ melly ha számos Svajtzériának, vagy Csirának mondatik
(1819 e. Nagyváthy János)
ő holnap délre leüti a csirát
(1890 Ethnographia)
ÖE: csiragulya
Vö. CzF. csira¹; ÉrtSz. csira²; TESz. csira²; ÉKsz. csira²; ÚMTsz. csira², csiramarha, csiraszarvas, csiraszarvú, csiratehén²

Beállítások