csoma¹ fn 6A (nyj)csuma

1. ’a nyirokmirigyek duzzanatával járó (járványos) betegség, kül. pestis’ ❖ Tſuma. Peſtis (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 330) | Csoma, csuma, mirigyes pestis. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 75) | – Tyhű az apád sarkantyúját, te csomában vagy! Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 330) | csuma, csoma, pestises csuma: nyirokcsomó-duzzanatokkal járó járványos betegségek (mirigy), főleg az ún. bubo pestis (guga, gugahalál) elnevezése a népi gyógyászatban (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (tulajdonnévszerűen is) ’〈babonás népi hiedelem szerint:〉 ezt a betegséget terjesztő ártó szellem, lidérc, démon’ ❖ Csuma […] boszorkány-név, mert e’ hoz a’ népre pestis vagy más ragálykórt (1840 Gáspár János C6305, 16) | [a kalotaszegi varázsigében] a csuma nevü nyavalyaelőidéző démont erdei fára üzi ki a ráolvasó (1893 PallasLex. CD02) | Egy bukovinai adat szerint: ahol éjjelre nem fedik le a vizet, az arra járó csuma beleokádik; aki iszik belőle, meghal (1990 Magyar néprajz CD47).

1b. ’e démonnak rendsz. betegségűző népszokás kellékeként haszn. bábfigurája’ ❖ a manó, csoma, úgy még további: váz és láz kifejezéseket (l. tájszót.), melyekkel különösen emily ijesztő, ma a fák s veteményes kertei, földei megőrzése s a madarak tőlei elijesztésére kitett báb alakokat nevezi [a nép] (1854 Ipolyi Arnold 8197008, 181) | A falukon szalmával kitömött bábot hordoztak körül, azt elnevezték csumának; nagy énekszóval kivitték a temetőbe, s ott cihertűzön megégették (1891 Jókai Mór CD18) | [A bukovinai székelyek] a megszemélyesített csumának inget is készítettek, s ezt a keresztútra tették, hogy cserébe kerülje el a falut (1981 Dömötör Tekla 1039006, 104).

1c. ’〈szitkozódásban bosszúság kif-ére〉’ ❖ gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el (1862 Kriza János C2827, 494) | Nehéz munka vala, a csuma egye meg! (1900 Harmath Lujza C2025, 121).

2. ’〈vkinek a becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Gyurit hogyne futotta volna el erre a méreg. – Hát a tiédet kínálja, te csuma? (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Összeszedtem hát magam és ráförmedtem erre a csumára: – Ide hallgasson! (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 61).

Vö. CzF. ~, csuma; TESz.; SzT. ~, csuma; ÚMTsz.

csoma¹ főnév 6A (nyj)
csuma 6A
1.
a nyirokmirigyek duzzanatával járó (járványos) betegség, kül. pestis
Tſuma. Peſtis
(1799 Gyarmathi Sámuel)
Csoma, csuma, mirigyes pestis. Székely szó
(1838 Magyar tájszótár)
– Tyhű az apád sarkantyúját, te csomában vagy! Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva
(1901 Gárdonyi Géza)
csuma, csoma, pestises csuma: nyirokcsomó-duzzanatokkal járó járványos betegségek (mirigy), főleg az ún.úgynevezett bubo pestis (guga, gugahalál) elnevezése a népi gyógyászatban
(1977 NéprajziLex.)
1a. (tulajdonnévszerűen is)
〈babonás népi hiedelem szerint:〉 ezt a betegséget terjesztő ártó szellem, lidérc, démon
Csuma […] boszorkány-név, mert e’ hoz a’ népre pestis vagy más ragálykórt
(1840 Gáspár János)
[a kalotaszegi varázsigében] a csuma nevü nyavalyaelőidéző démont erdei fára üzi ki a ráolvasó
(1893 PallasLex.)
Egy bukovinai adat szerint: ahol éjjelre nem fedik le a vizet, az arra járó csuma beleokádik; aki iszik belőle, meghal
(1990 Magyar néprajz)
1b.
e démonnak rendsz. betegségűző népszokás kellékeként haszn. bábfigurája
a manó, csoma, úgy még további: váz és láz kifejezéseket (l.lásd tájszót.tájszótár), melyekkel különösen emily ijesztő, ma a fák s veteményes kertei, földei megőrzése s a madarak tőlei elijesztésére kitett báb alakokat nevezi [a nép]
(1854 Ipolyi Arnold)
A falukon szalmával kitömött bábot hordoztak körül, azt elnevezték csumának; nagy énekszóval kivitték a temetőbe, s ott cihertűzön megégették
(1891 Jókai Mór)
[A bukovinai székelyek] a megszemélyesített csumának inget is készítettek, s ezt a keresztútra tették, hogy cserébe kerülje el a falut
(1981 Dömötör Tekla)
1c.
〈szitkozódásban bosszúság kif-ére〉
gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el
(1862 Kriza János)
Nehéz munka vala, a csuma egye meg!
(1900 Harmath Lujza)
2.
〈vkinek a becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉
Gyurit hogyne futotta volna el erre a méreg. – Hát a tiédet kínálja, te csuma?
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
Összeszedtem hát magam és ráförmedtem erre a csumára: – Ide hallgasson!
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF. ~, csuma; TESz.; SzT. ~, csuma; ÚMTsz.

csoma² (6A) l. csuma¹

csuma¹ fn 6Acima (nyj) , csima (nyj) , csoma (nyj)

1. ’vmely termés szára, kocsánya (körüli, étkezésre fel nem használt része)’ ❖ Tsuma. Gyümőlts szára, p. o. megy vagy tseresnye tsumája (1825 Nátly József C3311, 40) | [A kocsányos tölgy] a levélfakadással egyszerre virágzik, makkja rövidebb v. hosszabb csumára (kocsán) van fűzve (1897 PallasLex. CD02) | csuma: az alma, a körte csutkája (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 530) | a paradicsompaprikát alaposan megmosom, csumáját és magházát eltávolítom (1987 Frank Júlia et al. CD19) | Az eperszemek csumáját kiszedem (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég v. nyj) ’némely növény, kül. káposzta szárának húsos v. fás felső vége, torzsája’ ❖ Tsima: káposzta torzsa (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 245) | A’ répának tsimáját, tsiráját, torsáját meg-eszik, vizelletet indít (1797 Veszelszki Antal C4463, 377) | csima, csuma: torzsa. „A káposzta csimája(1888 Magyar Nyelvőr C5953, 429) | csuma fn. ’torzsa, csutka’ (1997 Magyar Nyelvőr C6048, 45).

2a. (rég v. nyj) ’gyenge hajtás, ill. (a torzsából kinövő) csíra’ ❖ Tsoma: tavaszszal a’ torzsából ki-növ tsira (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 246) | Tsoma: Germen, surculus caulium, cyma (1809 Simai Kristóf C3747, 12) | csima czima, növények gyenge hajtása (1884 Magyar Nyelvőr C5951, 452) | cima ~ (’-ja) fn. ’<krumpli vagy répa> csírázó hajtása’. Löszöggyük a répa cimáját (1981 Kiskanizsai szótár C5830, 46).

3. (nyj) ’kukoricacső torzsája(, amelyről a szemet már lemorzsolták); kukoricacsutka’ ❖ cima: kukorica csuta (1908 Magyar Nyelvőr C5966, 374) | Csuma … kukorica csutka (1940 Baranyai néphagyományok C6203, 10) | csuma […] kukoricacsutka (1956 Lakodalom C5373, 661).

4. (nyj) ’a kukoricacső (lefosztott, száraz) buroklevele’ ❖ Tsumma: a’ le-fosztott tengerinek […] levelei (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 14) | Csuma Somogyban a kukorica-cső borítéka (1893 PallasLex. CD02) | csuma ~ fn. ’a kukoricacsövet beborító levélzet’. Ez a csumája, de amiko má küfosszák, akko foszték (1981 Kiskanizsai szótár C5830, 55).

5. (nyj) ’a kukorica földben maradó szára’ ❖ csuma: a kukoricának földben maradt tönkje (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 412) | csuma: a levágott kukoricaszár földben maradt töve. Kigyüssz-ë csumát verni? Nem mëk-én, mer acatolok! (1909 Magyar Nyelvőr C5967, 377) | csuma: a levágott tengeri töve (1958 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C6053, 239).

6. (nyj) ’tollnak a fosztás után megmaradó szára’ ❖ Csak a tollkereskedőtől hordtak fosztanivalót, aki megmérte akkor is, mikor elvitte a fosztóasszony, akkor is, mikor visszahozta. Egy fontot [ti. tollat] 20 krajcárért fosztottak meg. A csomáját nem kellett visszaadni (1943 Kiss Lajos¹ C5807, 284) | Kókán a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el (1990 Magyar néprajz CD47).

7. (ritk, nyj) ’leveles dohány eres része’ ❖ Csuma […] a dohánylevél vastag erei (1908 Magyar Nyelv C5850, 140).

Vö. CzF. csima, csoma, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csoma² lásd csuma¹
csuma¹ főnév 6A
cima 6A (nyj)
csima 6A (nyj)
csoma 6A (nyj)
1.
vmely termés szára, kocsánya (körüli, étkezésre fel nem használt része)
Tsuma. Gyümőlts szára, p. o.példának okáért megy vagy tseresnye tsumája
(1825 Nátly József)
[A kocsányos tölgy] a levélfakadással egyszerre virágzik, makkja rövidebb v.vagy hosszabb csumára (kocsán) van fűzve
(1897 PallasLex.)
csuma: az alma, a körte csutkája
(1904 Magyar Nyelvőr)
a paradicsompaprikát alaposan megmosom, csumáját és magházát eltávolítom
(1987 Frank Júlia et al.)
Az eperszemek csumáját kiszedem
(1998 Magyar Hírlap)
2. (rég v. nyj)
némely növény, kül. káposzta szárának húsos v. fás felső vége, torzsája
Tsima: káposzta torzsa
(1792 Baróti Szabó Dávid)
A’ répának tsimáját, tsiráját, torsáját meg-eszik, vizelletet indít
(1797 Veszelszki Antal)
csima, csuma: torzsa. „A káposzta csimája
(1888 Magyar Nyelvőr)
csuma fn.főnév ’torzsa, csutka’
(1997 Magyar Nyelvőr)
2a. (rég v. nyj)
gyenge hajtás, ill. (a torzsából kinövő) csíra
Tsoma: tavaszszal a’ torzsából ki-növ tsira
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Tsoma: Germen, surculus caulium, cyma
(1809 Simai Kristóf)
csima czima, növények gyenge hajtása
(1884 Magyar Nyelvőr)
cima ~ (’-ja) fn.főnév ’<krumpli vagy répa> csírázó hajtása’. Löszöggyük a répa cimáját
(1981 Kiskanizsai szótár)
3. (nyj)
kukoricacső torzsája(, amelyről a szemet már lemorzsolták); kukoricacsutka
cima: kukorica csuta
(1908 Magyar Nyelvőr)
Csuma … kukorica csutka
(1940 Baranyai néphagyományok)
csuma […] kukoricacsutka
(1956 Lakodalom)
4. (nyj)
a kukoricacső (lefosztott, száraz) buroklevele
Tsumma: a’ le-fosztott tengerinek […] levelei
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Csuma Somogyban a kukorica-cső borítéka
(1893 PallasLex.)
csuma ~ fn.főnév ’a kukoricacsövet beborító levélzet’. Ez a csumája, de amiko má küfosszák, akko foszték
(1981 Kiskanizsai szótár)
5. (nyj)
a kukorica földben maradó szára
csuma: a kukoricának földben maradt tönkje
(1898 Magyar Nyelvőr)
csuma: a levágott kukoricaszár földben maradt töve. Kigyüssz-ë csumát verni? Nem mëk-én, mer acatolok!
(1909 Magyar Nyelvőr)
csuma: a levágott tengeri töve
(1958 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
6. (nyj)
tollnak a fosztás után megmaradó szára
Csak a tollkereskedőtől hordtak fosztanivalót, aki megmérte akkor is, mikor elvitte a fosztóasszony, akkor is, mikor visszahozta. Egy fontot [ti. tollat] 20 krajcárért fosztottak meg. A csomáját nem kellett visszaadni
(1943 Kiss Lajos¹)
Kókán a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el
(1990 Magyar néprajz)
7. (ritk, nyj)
leveles dohány eres része
Csuma […] a dohánylevél vastag erei
(1908 Magyar Nyelv)
Vö. CzF. csima, csoma, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások