csonttörő mn 1C

1. ’olyan erejű 〈hatás, kül. ütés〉, amely a csont eltörését, elrepedését okozza’ ❖ Hirtelen, orozvajött, csonttörő ütés volt az (1898 Móra István C3208, 10) | szabadság helyett a kovabalták csonttörő ütése fogadta őket (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 28).

2. ’olyan 〈ember, állat〉, aki v. amely összetöri, összezúzza áldozatát, ill. aki v. amely arra képes’ ❖ a’ Tsont Tör Sas […] nevét onnan vette, hogy az orrával az állatok szártsonjait […] öszve tudja törni (1803 Szentgyörgyi József C3953, 97) | egy Tsonttörő Boát Vad Bikával látott viaskodni (1820 Hasznos Mulatságok C0182, 105) | egy czethalba, vagy egy csonttörő keselyübe átköltözni a szegény parasztnak, mindenesetre nagy sorsjavulás (1858 Jókai Mór C2254, 153) | A mesék csonttörő boszorkánya (1931 Illyés Gyula CD10).

2a. ’olyan erejű 〈kéz, karom stb.〉, amely akár csont eltörésére, elrepesztésére is képes’ ❖ [a keselyű] csonttörő karmai a fiatal bölényt képesek voltak a levegőbe emelni (1858 Jókai Mór CD18) | [Deák György] szörnyű felgerjedésében rávágott csonttörő öklével az asztalra és az ártatlan asztal meghasadt (1919 Oláh Gábor 9487061, 23).

2b. ’olyan 〈(kínzó)eszköz〉, amelyet csont el- v. összetörésére, elvágására használnak’ ❖ előkerültek a vasfából faragott éles pallosok, a csont törő fürészes csákány, és a gyorsröptü nyilak éles kavicscsal hegyükön (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Prokrusztész] a vándorokat olyan ágyba fektette, mely senkinek sem volt alkalmas. Azután csonttörő kalapácscsal illegette hozzá az embereket (1904 ÓkoriLex. CD28) | Ki tudja, nem ő [ti. Rajk László] rendelte-e azokat a csonttörő masinákat, amikkel aztán az ő eleven csontjait is tördelték? (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

csonttörő melléknév 1C
1.
olyan erejű 〈hatás, kül. ütés〉, amely a csont eltörését, elrepedését okozza
Hirtelen, orozvajött, csonttörő ütés volt az
(1898 Móra István)
szabadság helyett a kovabalták csonttörő ütése fogadta őket
(1937 Szentiványi Jenő)
2.
olyan 〈ember, állat〉, aki v. amely összetöri, összezúzza áldozatát, ill. aki v. amely arra képes
a’ Tsont Tör Sas […] nevét onnan vette, hogy az orrával az állatok szártsonjait […] öszve tudja törni
(1803 Szentgyörgyi József)
egy Tsonttörő Boát Vad Bikával látott viaskodni
(1820 Hasznos Mulatságok)
egy czethalba, vagy egy csonttörő keselyübe átköltözni a szegény parasztnak, mindenesetre nagy sorsjavulás
(1858 Jókai Mór)
A mesék csonttörő boszorkánya
(1931 Illyés Gyula)
2a.
olyan erejű 〈kéz, karom stb.〉, amely akár csont eltörésére, elrepesztésére is képes
[a keselyű] csonttörő karmai a fiatal bölényt képesek voltak a levegőbe emelni
(1858 Jókai Mór)
[Deák György] szörnyű felgerjedésében rávágott csonttörő öklével az asztalra és az ártatlan asztal meghasadt
(1919 Oláh Gábor)
2b.
olyan (kínzó)eszköz〉, amelyet csont el- v. összetörésére, elvágására használnak
előkerültek a vasfából faragott éles pallosok, a csont törő fürészes csákány, és a gyorsröptü nyilak éles kavicscsal hegyükön
(1856 Vasárnapi Újság)
[Prokrusztész] a vándorokat olyan ágyba fektette, mely senkinek sem volt alkalmas. Azután csonttörő kalapácscsal illegette hozzá az embereket
(1904 ÓkoriLex.)
Ki tudja, nem ő [ti. Rajk László] rendelte-e azokat a csonttörő masinákat, amikkel aztán az ő eleven csontjait is tördelték?
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások