csorbít ige 4a4

1. ts (átv is) ’〈vágóeszközt, ill. annak az élét〉 csorbává, életlenné, tompává tesz vki, vmi’ ❖ Szíved’ hegyes trét tsorbítod okosan (1790 Mindenes Gyűjtemény C0369, 300) | évkönyveink nem szilaj csaták emlékével telvék e, melylyek a’ magyar kard élét ha csorbithaták is, de tompává nem tevék? (1842 Pesti Hírlap CD61) | felvettem azt a nagy kést, amit csipkésre csorbított volt Blanka (1933 Tamási Áron 9701003, 79).

2. ts (/ritk, átv is) ’〈építményt, szobrot, alakzatot stb.〉 nagyobb rész elvételével kisebbít, csonkít’ ❖ négy 8 fontos ágyúk ſzállíttattak a’ tsorbitó Batteriába, ’s ugyan foganatoſſan tüzeltek belle a’ küls Falra (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 188) | Hazánk’ széles terjedtségét Alattomos gőggel csorbítni készülnek (1823 Aurora C0031, XVIII) | én egyre tördelem, csorbítom kettőnk között e jó, szépítő falakat (1913 Kaffka Margit 9290042, 54) | a kb. 16 m-es épületmagasságok a vasúton érkezők előtt csorbítják a várossziluettet (1973 Winkler Oszkár CD52).

3. ts ’〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 teljességében, épségében, értékében csökkent, kisebbít vmit’ ❖ Orát [= órát] ſem akarnak ki-tenni [a törökök], hogy az régi ſzokáſt, és az ö Egyházfiaiknak betsületét ne tsorbitsák (1783 Molnár János 7445003, 185) | [az] országgyűlés a magyarországi németek jogait […] nem fogja csorbítani (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | [a bortermelők] erősen tilalmazták az idegen helyen termelt bor behozatalát és a titokban való bormérést. Mindkettő erősen csorbította a kocsmálásból eredő jövedelmet (1980 NéprajziLex. CD47).

3a. tn (tárgyragos határozóval is) csorbít vmin ’〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 csorbát ejt vmin, teljességében, értékében csökkent, veszteséget eredményez vmi, ill. okoz vki’ ❖ Ezen véleményed … hiúságomon nem keveset csorbíthatna (1825 Fáy András¹ C1716, XVI) | Nem véteni, nem csorbitni a’ hazán, magában vajmi szép (1845 Széchenyi István CD1501) | [az évszázados hagyományon] csorbítani elődeinknek nem jutott volna soha az eszébe (1937 Csatkai Endre CD52) | szellemiségében, átfogó tehetségében mit sem csorbítanak rajta [ti. Tűz Tamáson] az emigráns esztendők (1992 Szeghalmi Elemér 2020013, 85).

Ö: ki~, meg~.

Sz: csorbítás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csorba; ÉKsz.

csorbít ige 4a4
1. tárgyas (átv is)
〈vágóeszközt, ill. annak az élét〉 csorbává, életlenné, tompává tesz vki, vmi
Szíved’ hegyes trét tsorbítod okosan
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
évkönyveink nem szilaj csaták emlékével telvék e, melylyek a’ magyar kard élét ha csorbithaták is, de tompává nem tevék?
(1842 Pesti Hírlap)
felvettem azt a nagy kést, amit csipkésre csorbított volt Blanka
(1933 Tamási Áron)
2. tárgyas (/ritk, átv is)
〈építményt, szobrot, alakzatot stb.〉 nagyobb rész elvételével kisebbít, csonkít
négy 8 fontos ágyúk ſzállíttattak a’ tsorbitó Batteriába, ’s ugyan foganatoſſan tüzeltek belle a’ küls Falra
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
Hazánk’ széles terjedtségét Alattomos gőggel csorbítni készülnek
(1823 Aurora)
én egyre tördelem, csorbítom kettőnk között e jó, szépítő falakat
(1913 Kaffka Margit)
a kb.körülbelül 16 mméter-es épületmagasságok a vasúton érkezők előtt csorbítják a várossziluettet
(1973 Winkler Oszkár)
3. tárgyas
〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 teljességében, épségében, értékében csökkent, kisebbít vmit
Orát [= órát] ſem akarnak ki-tenni [a törökök], hogy az régi ſzokáſt, és az ö Egyházfiaiknak betsületét ne tsorbitsák
(1783 Molnár János)
[az] országgyűlés a magyarországi németek jogait […] nem fogja csorbítani
(1874 Mikszáth Kálmán)
[a bortermelők] erősen tilalmazták az idegen helyen termelt bor behozatalát és a titokban való bormérést. Mindkettő erősen csorbította a kocsmálásból eredő jövedelmet
(1980 NéprajziLex.)
3a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) csorbít vmin
〈kül. vmely értéket kifejező dologra vonatkoztatva:〉 csorbát ejt vmin, teljességében, értékében csökkent, veszteséget eredményez vmi, ill. okoz vki
Ezen véleményed … hiúságomon nem keveset csorbíthatna
(1825 Fáy András¹)
Nem véteni, nem csorbitni a’ hazán, magában vajmi szép
(1845 Széchenyi István)
[az évszázados hagyományon] csorbítani elődeinknek nem jutott volna soha az eszébe
(1937 Csatkai Endre)
szellemiségében, átfogó tehetségében mit sem csorbítanak rajta [ti. Tűz Tamáson] az emigráns esztendők
(1992 Szeghalmi Elemér)
Sz: csorbítás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csorba; ÉKsz.

Beállítások