csuhaj¹ msz 0 (nyj)csihaj

1. ’〈rendsz. mulatozás, tánc közbeni kurjantásként, öröm, kitörő jókedv kif-ére〉’ ❖ ? Csihaj világ! Most már kinyilott a kedvem rózsája! (1883 Győry Vilmos 8170011, 36) | „Csuhaj! Sohasem halunk meg! Igy mulatnak a magyarok” (1898 Csulak Lajos C1344, 58) | Lángolok mégis megkövülten, Lidérc-tüzek úsznak körültem, Udvarolnak, nem bolondítnak: Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, Hűlt lángú, régi dalaidnak (1912 Ady Endre C0536, 456) | Csuhā, reteg! Be szeretlek! (Táncszó) (1935 Csűry Bálint C6654, 158).

2. ’〈népdalban, rendsz. sorvégi helyzetben réjaként, bánat, szomorúság v. öröm, jókedv kif-ére〉’ ❖ Ha felülök, csuhaj, ha felülök gözkocsi tetejére, Isten tudja, csuhaj, Isten tudja, hol szállok ki belőle (1905 Ethnographia C6918, 305) | Csuhaj, nem bánnám, ha hónap lënne vasárnap, Csuhaj, mëglátnám a bus szivit a babámnak (1933 Ethnographia C6054, 52) | Édösanyám édös teje Kesere a más kinyere Kesere is, csuhaj, savanya is, Néha-néha panaszos is (1952 Magyar Nyelvőr C6004, 430) | Édesanyám rózsafája […], Én voltam a legszebb ága, csihaj (1996 Ethnographia C7129, 4).

3. (ritk) ’〈meglepetés, csodálkozás, megdöbbenés kif-ére〉’ ❖ Csujhaj! – de kerekedett belőle egy kalamájka! (1898 Csulak Lajos C1344, 61) | Né te, ezek összevesztek! Csuhaj, mi lesz ebből? (1917 Kaffka Margit 9290048, 31) | Csuhaj Líza, még a farod is csupa tök! (1957 Szegedi szótár C6400, 265).

J: csuhaja, tyuhaj.

Ö: ihaj-~.

ÖE: ~ha, ~la, ~na.

Sz: csuhajoz.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csuhaj¹ mondatszó 0 (nyj)
csihaj 0
1.
〈rendsz. mulatozás, tánc közbeni kurjantásként, öröm, kitörő jókedv kif-ére〉
?
Csihaj világ! Most már kinyilott a kedvem rózsája!
(1883 Győry Vilmos)
Csuhaj! Sohasem halunk meg! Igy mulatnak a magyarok”
(1898 Csulak Lajos)
Lángolok mégis megkövülten, Lidérc-tüzek úsznak körültem, Udvarolnak, nem bolondítnak: Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, Hűlt lángú, régi dalaidnak
(1912 Ady Endre)
Csuhā, reteg! Be szeretlek! (Táncszó)
(1935 Csűry Bálint)
2.
〈népdalban, rendsz. sorvégi helyzetben réjaként, bánat, szomorúság v. öröm, jókedv kif-ére〉
Ha felülök, csuhaj, ha felülök gözkocsi tetejére, Isten tudja, csuhaj, Isten tudja, hol szállok ki belőle
(1905 Ethnographia)
Csuhaj, nem bánnám, ha hónap lënne vasárnap, Csuhaj, mëglátnám a bus szivit a babámnak
(1933 Ethnographia)
Édösanyám édös teje Kesere a más kinyere Kesere is, csuhaj, savanya is, Néha-néha panaszos is
(1952 Magyar Nyelvőr)
Édesanyám rózsafája […], Én voltam a legszebb ága, csihaj
(1996 Ethnographia)
3. (ritk)
〈meglepetés, csodálkozás, megdöbbenés kif-ére〉
Csujhaj! – de kerekedett belőle egy kalamájka!
(1898 Csulak Lajos)
Né te, ezek összevesztek! Csuhaj, mi lesz ebből?
(1917 Kaffka Margit)
Csuhaj Líza, még a farod is csupa tök!
(1957 Szegedi szótár)
ÖE: csuhajha, csuhajla, csuhajna
Sz: csuhajoz
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csuhaj² (4A) l. csuhé

csuhé fn és mn 1A (nyj)csuha, csuhaj, csuhéj

I. fn

1. ’kukoricacső (száraz, lefosztott) buroklevele (mint takarmány, ill. kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag)’ ❖ A csorda, mely nemrég szabados mezőn Tépázta a rét tarka virágait, Most zárva kérődzik fanyar szalmája, csuhéja sovány korójján (1828 e. Fazekas Mihály CD01) | Egy nagy fazékba tegyünk szép, egyenlő gyenge csős kukoriczát, egy rend zöld csuhát hagyva rajta (1892 Zilahy Ágnes C6079, 354) | a kukoricacső a levél tövében fejlődik, több levélhüvely (csuhaj, csuhéj) mint virágburok fogja körül, ebből szokás a kukoricacsövet kifosztani (1895 PallasLex. CD02) | [szatyrot] főként gyékényből, szalmából, kukoricahajból, csuhéból készítenek (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈vmely hosszú szárú v. levelű vízinövény megnevezéseként〉’ ❖ össze-visszanőtt fű- és nádgyökér, vizimoh és csuhé képezett veszedelmes borítékot (1886 Jókai Mór C2335, 31) | csuha, csuhi, vékony káka, békasás‘ (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 111) | Csuhé. – Kis értékű szénaféle, meleg vizes talajon terem, jobban káka, vagy nádféle (1937 Népünk és Nyelvünk C6456, 29).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból készült’ ❖ A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése századunkban, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet (1991 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fonás.

Vö. ÉrtSz. csuha², ~; TESz.; ÉKsz. csuha², ~; ÚMTsz. csuha², csuha³, csuhaj², csuhé¹, csuhé², csuhéj¹

csuhaj² lásd csuhé
csuhé főnév és melléknév 1A (nyj)
csuha 6A
csuhaj 4A
csuhéj 4A
I. főnév
1.
kukoricacső (száraz, lefosztott) buroklevele (mint takarmány, ill. kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag)
A csorda, mely nemrég szabados mezőn Tépázta a rét tarka virágait, Most zárva kérődzik fanyar szalmája, csuhéja sovány korójján
(1828 e. Fazekas Mihály)
Egy nagy fazékba tegyünk szép, egyenlő gyenge csős kukoriczát, egy rend zöld csuhát hagyva rajta
(1892 Zilahy Ágnes)
a kukoricacső a levél tövében fejlődik, több levélhüvely (csuhaj, csuhéj) mint virágburok fogja körül, ebből szokás a kukoricacsövet kifosztani
(1895 PallasLex.)
[szatyrot] főként gyékényből, szalmából, kukoricahajból, csuhéból készítenek
(1999 Magyar néprajz)
2.
〈vmely hosszú szárú v. levelű vízinövény megnevezéseként〉
össze-visszanőtt fű- és nádgyökér, vizimoh és csuhé képezett veszedelmes borítékot
(1886 Jókai Mór)
csuha, csuhi, vékony káka, békasás‘
(1900 Magyar Nyelvőr)
Csuhé. – Kis értékű szénaféle, meleg vizes talajon terem, jobban káka, vagy nádféle
(1937 Népünk és Nyelvünk)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
ebből az anyagból készült
A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése századunkban, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet
(1991 Magyar néprajz)
ÖE: csuhéfonás
Vö. ÉrtSz. csuha², ~; TESz.; ÉKsz. csuha², ~; ÚMTsz. csuha², csuha³, csuhaj², csuhé¹, csuhé², csuhéj¹

Beállítások