csáb fn 3A1 (irod)

1. ’az a cselekvés, történés, melynek során vki v. vmi (el)csábít (vkit), csábítás’ ❖ ha a’ lélek semmi csábnak nem enged, egyedűl az erkölcsi szent törvényeknek hódol (1832 Cserna János 8496001, 21) | nemzeti önérzetét sem üldöztetés, sem csáb […] nem törhette meg (1877 Kossuth Lajos 8250010, 203) | bennetek a vér szeszélye, semmi szent kapocs meg nem óv a könnyü csábtól, amely az édesapa vagy a férj hűséges, biztos karjából kicsal (1929 Babits Mihály ford.–Goethe CD10) | nem tudott ellenállni a Szatjavatí képében testet öltött női csáb erejének (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 396).

2. ’ennek eszköze, az a dolog, tulajdonság, megnyilvánulás stb., amellyel vki v. vmi csábít’ ❖ a’ hidegvérü tenyésztő annyira el nem ragadtatik, […] hogy a’ lónak elrejtett fajtáját, tiszta eredetét, szeszét [= szellemét, tehetségét] ’s a’ t. a’ külső Csábnak feláldozza (1828 Széchenyi István C3887, 145) | hol a’ nép kiskorú ’s az ámítás minden csábjainak kitéve van (1848 Vörösmarty Mihály 8524431, 100) | [az aranyalmafa] oly szép gyümölcsfa, melyet a tündérek csábul a megkedvelt királyfi kertjébe ültetnek (1911 RévaiNagyLex. C5698, 2) | ívelt hát, daxliláb… […] A csáb idő múltán sem szűnik hatni (1989 Rakovszky Zsuzsa 2024005, 18).

ÖE: ~alak, ~álom, ~beszéd, ~dal, ~ének, ~eszköz, ~étek, ~fény, ~hang, ~ígéret, ~inger, ~kép, ~tánc, ~teljes, ~út.

Vö. CzF. csáb¹; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.

csáb főnév 3A1 (irod)
1.
az a cselekvés, történés, melynek során vki v. vmi (el)csábít (vkit), csábítás
ha a’ lélek semmi csábnak nem enged, egyedűl az erkölcsi szent törvényeknek hódol
(1832 Cserna János)
nemzeti önérzetét sem üldöztetés, sem csáb […] nem törhette meg
(1877 Kossuth Lajos)
bennetek a vér szeszélye, semmi szent kapocs meg nem óv a könnyü csábtól, amely az édesapa vagy a férj hűséges, biztos karjából kicsal
(1929 Babits Mihály ford.Goethe)
nem tudott ellenállni a Szatjavatí képében testet öltött női csáb erejének
(1960 Baktay Ervin ford.)
2.
ennek eszköze, az a dolog, tulajdonság, megnyilvánulás stb., amellyel vki v. vmi csábít
a’ hidegvérü tenyésztő annyira el nem ragadtatik, […] hogy a’ lónak elrejtett fajtáját, tiszta eredetét, szeszét [= szellemét, tehetségét] ’s a’ t.s a többi a’ külső Csábnak feláldozza
(1828 Széchenyi István)
hol a’ nép kiskorú ’s az ámítás minden csábjainak kitéve van
(1848 Vörösmarty Mihály)
[az aranyalmafa] oly szép gyümölcsfa, melyet a tündérek csábul a megkedvelt királyfi kertjébe ültetnek
(1911 RévaiNagyLex.)
ívelt hát, daxliláb… […] A csáb idő múltán sem szűnik hatni
(1989 Rakovszky Zsuzsa)
ÖE: csábalak, csábálom, csábbeszéd, csábdal, csábének, csábeszköz, csábétek, csábfény, csábhang, csábígéret, csábinger, csábkép, csábtánc, csábteljes, csábút
Vö. CzF. csáb¹; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.

csáb- (előtagként)

’csábító hatású, erejű, ill. a csábítás szándékával alkalmazott 〈megnyilvánulás, eszköz〉’ ❖ csábmosoly fn 4A | Jer közelebb, kedves ifju! – mond csábmosolylyal Lucia (1847 Pesti Divatlap C5840, 630) | Az utolsó szó kimondását olyan csábmosoly, s olyan derékriszálás követi, hogy Juli féltékeny lesz (1961 Népszabadság nov. 18. C4813, 2)  csábszer fn 4B8 (kissé rég, irod) | teljesíthetlen ígéretekkel, valósíthatlan szabadság-munkálási tervekkel magát [az emberekre] ráhízelgi; […] s több ily csábszereket használ céljának [elérésére] (1841 Arany János 2005086, 797) | Az emberfogó csábszerek közt leghatalmasabb csalogató az, hogy „hol lehet jót enni” (1872–1874 Jókai Mór CD18) | látva dúsrajzú erét, Halódó kelyhe csábszerét, A nő szivének (1928 Gáspár Endre ford.–Rosetti CD10)  csábszó fn 8A4 (kissé rég, irod) | a’ csábszó nála kész, Mihelyt alkalom mutatkozik (1839 Beöthy Zsigmond C1012, 80) | Hallom a tulparton a hivogató síp csábszavát (1857 Kemény Zsigmond C2608, 62) | Elmondta még Palaczki, hogy csinosabb tőkéje van a postatakarék-pénztárban, amelynek kamataiból megél öregségére. Natália maga sem értette, hogyan tudott ellenállni a csábszavaknak (1919 Krúdy Gyula CD54).

csáb- (előtagként)
csábító hatású, erejű, ill. a csábítás szándékával alkalmazott 〈megnyilvánulás, eszköz〉
csábmosoly főnév 4A
Jer közelebb, kedves ifju! – mond csábmosolylyal Lucia
(1847 Pesti Divatlap)
Az utolsó szó kimondását olyan csábmosoly, s olyan derékriszálás követi, hogy Juli féltékeny lesz
(1961 Népszabadság nov. 18.)
csábszer főnév 4B8 (kissé rég, irod)
teljesíthetlen ígéretekkel, valósíthatlan szabadság-munkálási tervekkel magát [az emberekre] ráhízelgi; […] s több ily csábszereket használ céljának [elérésére]
(1841 Arany János)
Az emberfogó csábszerek közt leghatalmasabb csalogató az, hogy „hol lehet jót enni”
(1872–1874 Jókai Mór)
látva dúsrajzú erét, Halódó kelyhe csábszerét, A nő szivének
(1928 Gáspár Endre ford.Rosetti)
csábszó főnév 8A4 (kissé rég, irod)
a’ csábszó nála kész, Mihelyt alkalom mutatkozik
(1839 Beöthy Zsigmond)
Hallom a tulparton a hivogató síp csábszavát
(1857 Kemény Zsigmond)
Elmondta még Palaczki, hogy csinosabb tőkéje van a postatakarék-pénztárban, amelynek kamataiból megél öregségére. Natália maga sem értette, hogyan tudott ellenállni a csábszavaknak
(1919 Krúdy Gyula)

Beállítások