csábít ts ige 4a4

1. (tárgy n. is) ’〈személy hízelgéssel, ígéretekkel stb.〉 megpróbál megnyerni magának vkit, ill. rávenni vkit vmire, kül. vmely, a tisztességgel, erkölccsel stb. ellenkező dolog megtételére’ ❖ mást a’ végre meg-szóllit, hog tet paráználkodásra tsábítsa (1787 Törvény a vétkekről ford. C2450, 146) | betolakodik magas körökbe, társalog, csábít (1847 Kemény Zsigmond 8235019, 67) | alig tizenhat éves, S már asszonyt csábit … oh! mi szörnyüséges! (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 81) | bűnre csábító gonosz lelkekről (1998 Új Könyvek CD29).

1a. (átv is) ’hízelgéssel, ígérgetéssel, vonzó dologgal hív vhova v. vminek’ ❖ Maga mellé tsábította tled, a’ jó tanúkat (1793 Pálóczi Horváth Ádám 7143005, 78) | ki a’ haszon ’s kellem reményét sőt bizonyosságát elő tudja állítni, embertársai nagy részét oda csábítja, hova neki tetszik (1831 Széchenyi István 8429011, 344) | [Ödönt] csábítottam lakatosnak. Durvállotta a becsületes mesterséget (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 111) | [Géza fejedelem] külföldi lovagokat csábít az országba (1929 Kós Károly¹ 9358005, 21) | [az ún. pillangóhalak] ragyogó színeket használnak, hogy […] magukhoz csábítsák a nőstényeket (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146002, 130).

2. (tárgy n. is) ’〈dolog, jelenség〉 rendsz. a képzeletre hatva erősen vonz vkit, vmit, ill. vminek a megtételére késztet vkit’ ❖ a’ tudósíttásoknak leg-régibb gyjtji a’ Görög mythologia által sok valótlanságokra tsábíttattak (1792 Verseghy Ferenc ford. 7448022, 407) | Nem bont ’s köt többé frígyeket Az elhúnyt szemsugár; Nem csábít senkit érzeni A’ halovány ajak (1835 Vörösmarty Mihály 8524249, 195) | A szobában kellemes meleg dongott. Ez arra csábitotta, hogy levetközzön (1914 Kosztolányi Dezső 9359186, 96) | [a verses regény] művelői között szép számmal akad féltehetség, akiket a műfaj látszólagos könnyűsége, kötetlen alkata csábít (1990 Nagy Miklós 2001030, 61).

2a. (átv is) ’〈dolog, jelenség〉 vhova (oda)vonz, menni késztet vkit, vmit’ ❖ Haj hova mégy, boldogtalan? haj! hova csábít Elhitető, részeg képzésed gyáva csalása? (1820 Vörösmarty Mihály CD01) | [a francia propaganda éppúgy képes] magához édesgetni ’s csábítani, mint a’ szláv szabadszellemű propaganda (1843 Wesselényi Miklós 8528005, 54) | a kínálkozó bő préda a hágó közvetlen környékére csábította a roppant erdőségek ragadozóit (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 120) | A Suzuki céget nem az Expo csábította hazánkba (1991 Horváth Béla² 2003049, 35).

3. (rég)(hamis ígéretekkel) áltat, hiteget, megtéveszt, félrevezet vkit’ ❖ Majmozó orvoſok, hátán hordozó olaj-árulók, Vásárkiáltok, keny feny banyák, kik ferdövel, és tzinóber füſtel ſzoktak tsábittani (1786 Kónyi János ford.–Tessedik 7190038, 370) | [Etét] az ellenséges Rém vadan űzi Ál fénnyel csábítva szemét (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01).

Ö: át, be¹, el~.

Sz: csábítás.

Vö. CzF. csábít · csábit; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.; SzT.

csábít tárgyas ige 4a4
1. (tárgy n. is)
〈személy hízelgéssel, ígéretekkel stb.〉 megpróbál megnyerni magának vkit, ill. rávenni vkit vmire, kül. vmely, a tisztességgel, erkölccsel stb. ellenkező dolog megtételére
mást a’ végre meg-szóllit, hog tet paráználkodásra tsábítsa
(1787 Törvény a vétkekről ford.)
betolakodik magas körökbe, társalog, csábít
(1847 Kemény Zsigmond)
alig tizenhat éves, S már asszonyt csábit … oh! mi szörnyüséges!
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
bűnre csábító gonosz lelkekről
(1998 Új Könyvek)
1a. (átv is)
hízelgéssel, ígérgetéssel, vonzó dologgal hív vhova v. vminek
Maga mellé tsábította tled, a’ jó tanúkat
(1793 Pálóczi Horváth Ádám)
ki a’ haszon ’s kellem reményét sőt bizonyosságát elő tudja állítni, embertársai nagy részét oda csábítja, hova neki tetszik
(1831 Széchenyi István)
[Ödönt] csábítottam lakatosnak. Durvállotta a becsületes mesterséget
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[Géza fejedelem] külföldi lovagokat csábít az országba
(1929 Kós Károly¹)
[az ún. pillangóhalak] ragyogó színeket használnak, hogy […] magukhoz csábítsák a nőstényeket
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
2. (tárgy n. is)
〈dolog, jelenség〉 rendsz. a képzeletre hatva erősen vonz vkit, vmit, ill. vminek a megtételére késztet vkit
a’ tudósíttásoknak leg-régibb gyjtji a’ Görög mythologia által sok valótlanságokra tsábíttattak
(1792 Verseghy Ferenc ford.)
Nem bont ’s köt többé frígyeket Az elhúnyt szemsugár; Nem csábít senkit érzeni A’ halovány ajak
(1835 Vörösmarty Mihály)
A szobában kellemes meleg dongott. Ez arra csábitotta, hogy levetközzön
(1914 Kosztolányi Dezső)
[a verses regény] művelői között szép számmal akad féltehetség, akiket a műfaj látszólagos könnyűsége, kötetlen alkata csábít
(1990 Nagy Miklós)
2a. (átv is)
〈dolog, jelenség〉 vhova (oda)vonz, menni késztet vkit, vmit
Haj hova mégy, boldogtalan? haj! hova csábít Elhitető, részeg képzésed gyáva csalása?
(1820 Vörösmarty Mihály)
[a francia propaganda éppúgy képes] magához édesgetni ’s csábítani, mint a’ szláv szabadszellemű propaganda
(1843 Wesselényi Miklós)
a kínálkozó bő préda a hágó közvetlen környékére csábította a roppant erdőségek ragadozóit
(1937 Szentiványi Jenő)
A Suzuki céget nem az Expo csábította hazánkba
(1991 Horváth Béla²)
3. (rég)
(hamis ígéretekkel) áltat, hiteget, megtéveszt, félrevezet vkit
Majmozó orvoſok, hátán hordozó olaj-árulók, Vásárkiáltok, keny feny banyák, kik ferdövel, és tzinóber füſtel ſzoktak tsábittani
(1786 Kónyi János ford.Tessedik)
[Etét] az ellenséges Rém vadan űzi Ál fénnyel csábítva szemét
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Sz: csábítás
Vö. CzF. csábít · csábit; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.; SzT.

Beállítások