csákó¹ fn 1A

1. (kissé rég, Kat) ’magas(, fényezett) tetejű, hengeres alakú, rendsz. ellenzővel, es. tarkóvédővel ellátott(, zsinórzattal, kokárdával stb. díszített) katonai föveg; huszárcsákó’ ❖ most felköti fegyverét, Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. Buzdító katonás ruhát Öltvén, lelke’ nemes lángja kigerjedez (1797 Berzsenyi Dániel 8054002, 10) | kiütötte a tiszt fejéből a csákót (1831 Kazinczy Ferenc 7163032, 573) | Mikor az őszi rózsák fölrepültek a katonasipkákra és csákókra, a frontokon még vonaglott, vergődött, döglődött és nem akart kimúlni a modern apokalipszis sárkánya, a Háború (1919 Juhász Gyula¹ 9284893, 258) | [az őrnagyok] Württemberg ezred fekete csákóját viselték, fekete-sárga rozettáikat sebtében felerősített háromszínű zsinórzat takarta (1976 Sándor Iván 9582002, 65).

2. ’papírcsákó’ ❖ Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél (1941 Radnóti Miklós 9543146, 35) | A Hortobágyból nem lehet – mint újságpapírból csákót – Himaláját hajtogatni (1985 Bodor Pál 1019010, 36).

3. (rég) ’puhább anyagból, gyakr. bársonyból (hengeresre v. csúcsosra) szabott süvegféle’ ❖ [a férfi] haj-tornyotskájának tsákó vólt a’ födele (1781 Rájnis József 7201008, 4) | rövid mentét véſzen a’ testére, Kótsag tollas bársony tsákót teſz fejére, Karmazsin tsizsmát húz lába gyengéjére (1790 Gvadányi József 7125008, 6) | A strázsamester leányasszony ott áll a veranda alatt, […] nagy medvebőr csákója a fejébe nyomva (1882 Jókai Mór CD18) | férjhezmenetelkor a menyegzőre is külön köntöse van a hétfalusi magyar leánynak, mert ekkor előveszi a csak ezen egyetlen alkalomra őrzött bársony csákót s palástot (1909 Malonyay Dezső 8292012, 46).

Ö: huszár~, papír~.

ÖU: gyékény~, tüzér~.

ÖE: ~álladzó, ~bélés, ~bojt, ~forgó, ~karima, ~készítés, ~sapka.

Vö. CzF. csákó¹; ÉrtSz. csákó²; SzólKm.; TESz. csákó²; ÉKsz. csákó¹; SzT. csákó²; ÚMTsz.

csákó¹ főnév 1A
1. (kissé rég, Kat)
magas(, fényezett) tetejű, hengeres alakú, rendsz. ellenzővel, es. tarkóvédővel ellátott(, zsinórzattal, kokárdával stb. díszített) katonai föveg; huszárcsákó
most felköti fegyverét, Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. Buzdító katonás ruhát Öltvén, lelke’ nemes lángja kigerjedez
(1797 Berzsenyi Dániel)
kiütötte a tiszt fejéből a csákót
(1831 Kazinczy Ferenc)
Mikor az őszi rózsák fölrepültek a katonasipkákra és csákókra, a frontokon még vonaglott, vergődött, döglődött és nem akart kimúlni a modern apokalipszis sárkánya, a Háború
(1919 Juhász Gyula¹)
[az őrnagyok] Württemberg ezred fekete csákóját viselték, fekete-sárga rozettáikat sebtében felerősített háromszínű zsinórzat takarta
(1976 Sándor Iván)
2.
Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél
(1941 Radnóti Miklós)
A Hortobágyból nem lehet – mint újságpapírból csákót – Himaláját hajtogatni
(1985 Bodor Pál)
3. (rég)
puhább anyagból, gyakr. bársonyból (hengeresre v. csúcsosra) szabott süvegféle
[a férfi] haj-tornyotskájának tsákó vólt a’ födele
(1781 Rájnis József)
rövid mentét véſzen a’ testére, Kótsag tollas bársony tsákót teſz fejére, Karmazsin tsizsmát húz lába gyengéjére
(1790 Gvadányi József)
A strázsamester leányasszony ott áll a veranda alatt, […] nagy medvebőr csákója a fejébe nyomva
(1882 Jókai Mór)
férjhezmenetelkor a menyegzőre is külön köntöse van a hétfalusi magyar leánynak, mert ekkor előveszi a csak ezen egyetlen alkalomra őrzött bársony csákót s palástot
(1909 Malonyay Dezső)
ÖU: gyékénycsákó, tüzércsákó
ÖE: csákóálladzó, csákóbélés, csákóbojt, csákóforgó, csákókarima, csákókészítés, csákósapka
Vö. CzF. csákó¹; ÉrtSz. csákó²; SzólKm.; TESz. csákó²; ÉKsz. csákó¹; SzT. csákó²; ÚMTsz.

Beállítások