csép fn 3B1

’rúdból és hozzá mint nyélhez szíjazott, rövidebb, forgatható ütőfából álló, az érett szemtermés kiverésére való eszköz’ ❖ [elindult egy] paraszt a’ tséppel, minden falúkat fel-járt, hogy dolgot kaphasson (1787 Magyar Kurír C0312, 319) | Több helységek lakosai tódúltak oda, az útra torlaszok emeltettek, s kaszákkal, cséppel, fejszével fegyverzék föl magokat az ellentállók (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Olaszországban] semmiféle gabonát nem csépelnek sem géppel sem cséppel, mivel itt a nyomtatást tömérdek lóval teljesitik (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Eljött hát újra az ősz. Szérünkön kiterítve babhüvely pöndörödik, rá kell csak cséppel verni s fehér félholdak: babszemnyi csillagocskák villanva szállnak égre társukat megkeresni (1957 Csoóri Sándor 9090037, 16).

a. (Tört) ’〈kül. a husziták fegyvereként:〉 vasalással megerősített ilyen eszköz’ ❖ [a gyalogosoknak] rövid kard lapult száraikhoz, ’s kezeikben a’ veszélyhozó csép volt szorítva, mellynek hadarója a’ nyéllel nehéz bőrszíjakkal egyesítve, elől vaskarikákkal volt ellátva (1838 Jósika Miklós 8212009, 331) | Csehország legtöbb királyi városát még 1421-ben elfoglalták a husziták s a katholikus polgárokat tűzzel-vassal irtották, vízbe fojtották, vagy cséppel verték agyon (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

ÖE: ~nyél.

Vö. CzF. csép²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csép¹

csép főnév 3B1
rúdból és hozzá mint nyélhez szíjazott, rövidebb, forgatható ütőfából álló, az érett szemtermés kiverésére való eszköz
[elindult egy] paraszt a’ tséppel, minden falúkat fel-járt, hogy dolgot kaphasson
(1787 Magyar Kurír)
Több helységek lakosai tódúltak oda, az útra torlaszok emeltettek, s kaszákkal, cséppel, fejszével fegyverzék föl magokat az ellentállók
(1848 Kossuth Hírlapja)
[Olaszországban] semmiféle gabonát nem csépelnek sem géppel sem cséppel, mivel itt a nyomtatást tömérdek lóval teljesitik
(1858 Vasárnapi Újság)
Eljött hát újra az ősz. Szérünkön kiterítve babhüvely pöndörödik, rá kell csak cséppel verni s fehér félholdak: babszemnyi csillagocskák villanva szállnak égre társukat megkeresni
(1957 Csoóri Sándor)
a. (Tört)
〈kül. a husziták fegyvereként:〉 vasalással megerősített ilyen eszköz
[a gyalogosoknak] rövid kard lapult száraikhoz, ’s kezeikben a’ veszélyhozó csép volt szorítva, mellynek hadarója a’ nyéllel nehéz bőrszíjakkal egyesítve, elől vaskarikákkal volt ellátva
(1838 Jósika Miklós)
Csehország legtöbb királyi városát még 1421-ben elfoglalták a husziták s a katholikus polgárokat tűzzel-vassal irtották, vízbe fojtották, vagy cséppel verték agyon
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
ÖE: csépnyél
Vö. CzF. csép²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csép¹

Beállítások