csúfít ige 4a4 (kissé vál)
1. ts ’〈csúnya, ízléstelen, ill. oda v. hozzá nem illő dolog(gal vki v. vmi)〉(folyamatosan) csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit v. vkit’ ❖ Talán az igen nemesen született személlyeknek minden szokott illeni, az-is a’ mi másokat tsúfit (1778 Bessenyei György¹ ford.–Bessenyei C1093, 47) | A’ költérnek [= költőnek] van szabadsága a nyelvet szebbíteni, de nem csufitani (1829–1834 Berzsenyi Dániel C1072, 148) | [a nemesi kúria] rozzant, kormos, ódon falaival csinos városuk közepét csufitja (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [az asszony] arcát most két csúnya sebhely csúfította (1955 Tatay Sándor 9704002, 227) | – Láttam egy menyecskén olyan urias, nyavalyás blúzat. Én biza meg is szólítottam: – Te, te levesd magadról azt a francat, ne csúfítsd vele a viseletet! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
1a. csúfít vmin tn (ritk) ’vmi esztétikai szempontból ront vmin’ ❖ [Camille-nak] még a hangján se bír csufítni a harag (1921 Babits Mihály ford.–Chénier C0587, 129) | [a magyar üvegművészetet bemutató kiállítás] éppen úgy helyet ad a használati tárgyaknak, mint a kisplasztikáknak. Csakhogy […] a formatervezés – a design – teljesítménye halványabb, mint amit a képzőművészet nyújt. Úgy járul hozzá, hogy csúfít az összképen (1995 Magyar Hírlap CD09).
1b. ts csúfít vmivé (kissé rég) ’vmivé v. vmilyenné változtatva csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit’ ❖ [a ruhafodrok] az emberi idomot megannyi torzképpé csufitják (1858 Vasárnapi Újság CD56) | százezer forint e coronationalis templom csonka tornyának és a jezsuiták által czopf-stylúvá csufított homlokzatának az eredeti góth-modorban leendő díszes kiépítésére, illetőleg átalakítására fordíttassék (1873 Századok CD57) | [a szelek] összerongyolták a lugasom palástját, koldussá csufiták a jó kis ákácfát (1904 Gárdonyi Géza 9173021, 57).
2. ts ’〈oda nem illő, szégyenletes(nek tartott) dolog v. személy (által vki)〉 szégyenbe hoz, ill. szégyellni valóvá tesz vkit v. vmit’ ❖ Mint Magyar Gavalér, Kérem, ne tsúfittsa Nemzetét, köntösét így ne kortsosíttsa (1788 Gvadányi József C1936, 62) | Én házamat nem csúfítom egy cigánylegénnyel (1827–1828 Fazekas Mihály CD01) | Azt mondták, [Gregorics Pál] kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak a sereget csufitaná (1895 Mikszáth Kálmán C3154, 61) | lomha, dologtalan, piszkos, becstelen, aljas, undok ember, aki nemcsak minden megvetést megérdemel, de még ki is kellene az ilyet verni a faluból, hogy ne csúfítsa a községünket, mert az ilyen csak szégyenre van (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 276) | három elégtelen csúfította az ellenőrzőt (1995 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~, meg~.
Vö. CzF. csúfít · csufit; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; ÚMTsz.