csúnyít ige 4a4

1. ts ’csúnyává tesz vmit v. vkit’ ❖ Tsúnyítom: Dedecoro (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 132) | Kiálló arccsontjai és fogai leginkább csúnyították mégis a tisztes hölgyet, kit a világért sem írnék le ilyen rútnak, ha csupán személyes szimpátiámon és nem a fotografirozás hűségén fordulna meg a dolog (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | szép az élet Budapesten is. Holott itt nem is nagyon szépítjük. De csúnyítani sem bírjuk (1905 Ady Endre CD0801) | Në haragudj, de ez a ruha tégöd nagyon csúnyít (1957 Szegedi szótár C6400, 266).

2. ts (rég, átv is) ’bepiszkol, beszennyez vmit’ ❖ terem e’ jó fld több Tárſakat, a’ kik az önnön Hónnyokat otsmányúl diſznók módjára tsunyítni Nem ſzeretik, hanem azt a’ mint lehet, és valamint tsak Bírja tehetségek, Magyarúl ſzépíteni ſzokták (1793 Pálóczi Horváth Ádám 7143007, 189) | Tsúnyítani. Polluere, Inquinare, Maculare (1808 Sándor István C1535, 187).

2a. tn (rég v. nyj) ’szükségét végzi, székel (vhova)’ ❖ itt vizell, vagy tsunyít (1820 Hasznos Mulatságok C0182, 59) | Hekataeon-fülkébe csunyít gajdolván kyklosi tánczdalt (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 238) | Fekhelyét … mohával szokta kirakni, s ebbe soha nem csunyít (1880 Vajda János C4643, 161) | A gyerök csúnyított, ki kő cserélni a pëlënkájját (1957 Szegedi szótár C6400, 266).

ÖU: be~, el~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csúnya; ÉKsz.; ÚMTsz.

csúnyít ige 4a4
1. tárgyas
csúnyává tesz vmit v. vkit
Tsúnyítom: Dedecoro
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Kiálló arccsontjai és fogai leginkább csúnyították mégis a tisztes hölgyet, kit a világért sem írnék le ilyen rútnak, ha csupán személyes szimpátiámon és nem a fotografirozás hűségén fordulna meg a dolog
(1872 Mikszáth Kálmán)
szép az élet Budapesten is. Holott itt nem is nagyon szépítjük. De csúnyítani sem bírjuk
(1905 Ady Endre)
Në haragudj, de ez a ruha tégöd nagyon csúnyít
(1957 Szegedi szótár)
2. tárgyas (rég, átv is)
bepiszkol, beszennyez vmit
terem e’ jó fld több Tárſakat, a’ kik az önnön Hónnyokat otsmányúl diſznók módjára tsunyítni Nem ſzeretik, hanem azt a’ mint lehet, és valamint tsak Bírja tehetségek, Magyarúl ſzépíteni ſzokták
(1793 Pálóczi Horváth Ádám)
Tsúnyítani. Polluere, Inquinare, Maculare
(1808 Sándor István)
2a. tárgyatlan (rég v. nyj)
szükségét végzi, székel (vhova)
itt vizell, vagy tsunyít
(1820 Hasznos Mulatságok)
Hekataeon-fülkébe csunyít gajdolván kyklosi tánczdalt
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Fekhelyét … mohával szokta kirakni, s ebbe soha nem csunyít
(1880 Vajda János)
A gyerök csúnyított, ki kő cserélni a pëlënkájját
(1957 Szegedi szótár)
ÖU: becsúnyít, elcsúnyít, megcsúnyít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csúnya; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások