csúszó-mászó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → csúszik-mászik.

II. mn 1A

1. ’csúszva v. mászva haladó, ill. ezzel a tulajdonsággal jellemezhető 〈állat〉’ ❖ a’ világ négy óldalárúl hordjátok öſzve az ebédet; tengeri rák, tſiga, béka, minden ördög férget, tſúſzó máſzo állatot öſzve veſztek (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 102) | [A vörösbegy] élete java idejét a földszin táján, a bokrok aljaiban töltve, az itt élő csúszómászó rovarokat fogdossa (1899 Chernel István CD34) | csúszó-mászó foltos varangyosbékák (1962 Thomas Edit CD52) | Adja az Isten, hogy úgy csússzá a földön, mint a csúszó-mászó kigyó (1999 Lovász Irén CD48).

2. (pejor) ’megalkuvó, megalázkodó, hízelkedő 〈személy, csoport〉’ ❖ [le kellene fordítanod Cicerónak még két beszédét,] hogy számos tsúszó mászó Magyar hízelkedőink lássák, miképpen akarnak finomsággal magasztaltatni a’ nagy és hatalmas urak (1817 Dessewffy József C2568, 373) | Sebet hoz magának a hős, Az áruló rendcsillagot, Azt gúnyolják, ezt üdvözlik Csuszómászó országnagyok (1869 Jókai Mór C2231, 38) | Az orosznál nincs csúszómászóbb nép egész Európában (1913 e. Vámbéry Ármin CD10) | [a börtönben] a lealjasítás, a csúszó-mászó, akaratnélküli páriákká való formálás volt a végcél (1978 Fehérváry István 1047001, 120).

2a. (/ritk, pejor) ’ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, megnyilvánulás〉’ ❖ csuszó mászó hizelkedései lealacsonyitják szellemét (1841 Pesti Hírlap CD61) | a legcsúszó-mászóbb alázatossággal fordult az igazgató úr felé (1886 Tolnai Lajos C4195, 9) | [Illyés drámáiban] csúszómászó hajlékonyság és szállóigévé emelkedő méltóság váltogatják egymást a helyzeteknek és jellemeknek megfelelően (1990 Görömbei András CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

csúszó-mászó melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévcsúszik-mászik.
II. melléknév 1A
1.
csúszva v. mászva haladó, ill. ezzel a tulajdonsággal jellemezhető 〈állat〉
a’ világ négy óldalárúl hordjátok öſzve az ebédet; tengeri rák, tſiga, béka, minden ördög férget, tſúſzó máſzo állatot öſzve veſztek
(1777 Bessenyei György¹)
[A vörösbegy] élete java idejét a földszin táján, a bokrok aljaiban töltve, az itt élő csúszómászó rovarokat fogdossa
(1899 Chernel István)
csúszó-mászó foltos varangyosbékák
(1962 Thomas Edit)
Adja az Isten, hogy úgy csússzá a földön, mint a csúszó-mászó kigyó
(1999 Lovász Irén)
2. (pejor)
megalkuvó, megalázkodó, hízelkedő 〈személy, csoport〉
[le kellene fordítanod Cicerónak még két beszédét,] hogy számos tsúszó mászó Magyar hízelkedőink lássák, miképpen akarnak finomsággal magasztaltatni a’ nagy és hatalmas urak
(1817 Dessewffy József)
Sebet hoz magának a hős, Az áruló rendcsillagot, Azt gúnyolják, ezt üdvözlik Csuszómászó országnagyok
(1869 Jókai Mór)
Az orosznál nincs csúszómászóbb nép egész Európában
(1913 e. Vámbéry Ármin)
[a börtönben] a lealjasítás, a csúszó-mászó, akaratnélküli páriákká való formálás volt a végcél
(1978 Fehérváry István)
2a. (/ritk, pejor)
ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, megnyilvánulás〉
csuszó mászó hizelkedései lealacsonyitják szellemét
(1841 Pesti Hírlap)
a legcsúszó-mászóbb alázatossággal fordult az igazgató úr felé
(1886 Tolnai Lajos)
[Illyés drámáiban] csúszómászó hajlékonyság és szállóigévé emelkedő méltóság váltogatják egymást a helyzeteknek és jellemeknek megfelelően
(1990 Görömbei András)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások