csőcselék fn és mn 3B8

I. fn

1. (pejor) ’fegyelmezetlen, felelőtlen, rosszra kapható emberek összeverődött csoportja, tömege’ ❖ Olly tsötselék közzé magamat keverném, A’ jó Gubernátort meg-bántani merném? (1793 Gvadányi József C1940, 274) | az utczák ugyan tömve voltak zajgó csőcselékkel (1854 Jókai Mór C2245, 202) | A választáson Glaucia elnökölt, és mind ő, mind Saturninus a mindenre kapható csőcseléket Nunnius ellen uszította, akit a helyszínen meg is gyilkoltak (1974 Ürögdi György 9745001, 76).

1a. (rég) ’〈megszólításként is:〉(ilyen csoporthoz, tömeghez tartozó,) hitvány, semmirekellő ember’ ❖ A zenészek idején foglaljanak helyet a karzaton; a lépcsőkön nem kell engedni azt a sok éhes csőcseléket (1851 Erdélyi János² C1632, 103) | Hazudsz, csőcselék! (1881 Kemény Károly ford.–Molière C3178, 155) | Az írói karzatok megtelnek mindenféle csőcselékkel (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

2. (nyj)(kis)gyermek’ ❖ Csöcselék, csöcsemő, kisded. Kemenesali szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 77) | „Menyi csőcselék van itt!” (Takácsi, Mezőlak); „Kinn az utcán játszanak a csőcselékek (apró gyerekek)” (Lesenceistvánd, Vigándpetend) (1956 Magyar Nyelv C5896, 359).

2a. (jelzőként) ’kisgyermekkorban levő 〈gyermek〉, ill. ilyen gyermekekből álló 〈csoport〉’ ❖ Poronty: sok apró magzat, tstselék gyermekek’ sokasága (1792 Kisded szótár C0816, 181) | Csőcselék gyerekbanda (1956 Magyar Nyelv C5896, 359) | Csőcselék gyerekek jártak itt, azok taposták le a füvet (akik még nem nagyon tudnak maguknak parancsolni) (1956 Magyar Nyelv C5896, 359).

3. (rég) ’cókmók, holmi, cucc’ ❖ tzutzolék [=] tstselék, keteputa (1784 Kisded szótár C0815, 87) | Podgyáſz; tzele tzula, tstſelék, keteputa, bútyor, hol-való, holmi, nyaláb, eggyetmás, gúnya, zajda, málha: Sarcina (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, p5) | Lodmér. Igen-is, Uram-Atyám, Bertáé örökségem! Berta. Ezt a’ tstseléket magadnak tarthatod (1808 Holosovszky Imre C2096, 122).

II. mn

1. (kissé rég, pejor) ’hitvány, semmirekellő, rosszra kapható 〈ember〉, ill. ilyen emberekből álló 〈csoport, tömeg〉’ ❖ Tstselek: szetskevész, heába-való, gíz-gaz p. o. ember (1784 Kisded szótár C0815, 103) | olly vigyázat vagyon a’ Városban, hogy ide minden tsötselék ember szabadon bé-jöjjön (1790 Simai Kristóf ford.–Brühl C3745, 58) | Közpiaczokra hurczolának engem, Látványául a csőcselék tömegnek (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3738, 161) | a pillanatnyi szükséghez képest pedig mindenféle csőcselék nép is felvétetett a janicsárok és szpahik soraiban támadt hézagok pótlására (1940 Bánlaky József CD16).

1a. (rég, ritk) ’csekély értékű, hitvány 〈dolog〉’ ❖ nem igen találkoznak a’ Magyarok közzl, kik azokon a’ mostani kákom-bákom új tudományokon, és sok heába való tstselék új könyvetskéken kapnának (1789 Szaitz Leó C3793, 149) | Hasonló dologban az én tstselék rend itélemtl kérdezsködöl (1796 Molnár János C0297, 33) | czibere-zamatú borainktól ’s csőcselék zagyva lőréinktől menekhessünk meg valahára (1833 Jelenkor C0225, 67).

2. (rég) ’haszontalan, felesleges 〈beszéd〉’ ❖ agyaskodom [=] tsevegek, sok ki-fogással, tstselék beszéddel élek (1784 Kisded szótár C0815, 9) | A’ nagy tetteket nem kell kissebbíteni holmi tsőtselék és a’ dologhoz nem tartozó hozzá adásokkal (1810 Dessewffy József C2560, 510).

Vö. CzF. csőcselék¹, csőcselék²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csőcselék főnév és melléknév 3B8
I. főnév
1. (pejor)
fegyelmezetlen, felelőtlen, rosszra kapható emberek összeverődött csoportja, tömege
Olly tsötselék közzé magamat keverném, A’ jó Gubernátort meg-bántani merném?
(1793 Gvadányi József)
az utczák ugyan tömve voltak zajgó csőcselékkel
(1854 Jókai Mór)
A választáson Glaucia elnökölt, és mind ő, mind Saturninus a mindenre kapható csőcseléket Nunnius ellen uszította, akit a helyszínen meg is gyilkoltak
(1974 Ürögdi György)
1a. (rég)
〈megszólításként is:〉 (ilyen csoporthoz, tömeghez tartozó,) hitvány, semmirekellő ember
A zenészek idején foglaljanak helyet a karzaton; a lépcsőkön nem kell engedni azt a sok éhes csőcseléket
(1851 Erdélyi János²)
Hazudsz, csőcselék!
(1881 Kemény Károly ford.Molière)
Az írói karzatok megtelnek mindenféle csőcselékkel
(1883 Mikszáth Kálmán)
2. (nyj)
(kis)gyermek
Csöcselék, csöcsemő, kisded. Kemenesali szó
(1838 Magyar tájszótár)
„Menyi csőcselék van itt!” (Takácsi, Mezőlak); „Kinn az utcán játszanak a csőcselékek (apró gyerekek)” (Lesenceistvánd, Vigándpetend)
(1956 Magyar Nyelv)
2a. (jelzőként)
kisgyermekkorban levő 〈gyermek〉, ill. ilyen gyermekekből álló 〈csoport〉
Poronty: sok apró magzat, tstselék gyermekek’ sokasága
(1792 Kisded szótár)
Csőcselék gyerekbanda
(1956 Magyar Nyelv)
Csőcselék gyerekek jártak itt, azok taposták le a füvet (akik még nem nagyon tudnak maguknak parancsolni)
(1956 Magyar Nyelv)
3. (rég)
cókmók, holmi, cucc
tzutzolék [=] tstselék, keteputa
(1784 Kisded szótár)
Podgyáſz; tzele tzula, tstſelék, keteputa, bútyor, hol-való, holmi, nyaláb, eggyetmás, gúnya, zajda, málha: Sarcina
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Lodmér. Igen-is, Uram-Atyám, Bertáé örökségem! Berta. Ezt a’ tstseléket magadnak tarthatod
(1808 Holosovszky Imre)
II. melléknév
1. (kissé rég, pejor)
hitvány, semmirekellő, rosszra kapható 〈ember〉, ill. ilyen emberekből álló 〈csoport, tömeg〉
Tstselek: szetskevész, heába-való, gíz-gaz p. o.példának okáért ember
(1784 Kisded szótár)
olly vigyázat vagyon a’ Városban, hogy ide minden tsötselék ember szabadon bé-jöjjön
(1790 Simai Kristóf ford.Brühl)
Közpiaczokra hurczolának engem, Látványául a csőcselék tömegnek
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
a pillanatnyi szükséghez képest pedig mindenféle csőcselék nép is felvétetett a janicsárok és szpahik soraiban támadt hézagok pótlására
(1940 Bánlaky József)
1a. (rég, ritk)
csekély értékű, hitvány 〈dolog〉
nem igen találkoznak a’ Magyarok közzl, kik azokon a’ mostani kákom-bákom új tudományokon, és sok heába való tstselék új könyvetskéken kapnának
(1789 Szaitz Leó)
Hasonló dologban az én tstselék rend itélemtl kérdezsködöl
(1796 Molnár János)
czibere-zamatú borainktól ’s csőcselék zagyva lőréinktől menekhessünk meg valahára
(1833 Jelenkor)
2. (rég)
haszontalan, felesleges 〈beszéd〉
agyaskodom [=] tsevegek, sok ki-fogással, tstselék beszéddel élek
(1784 Kisded szótár)
A’ nagy tetteket nem kell kissebbíteni holmi tsőtselék és a’ dologhoz nem tartozó hozzá adásokkal
(1810 Dessewffy József)
Vö. CzF. csőcselék¹, csőcselék²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások