cé¹ (1B) l. c¹

c¹ fn -1B (kiejtve: cé, a régiségben cz, tz jelöléssel is, jelzőként is)  cé (írva: ritk)

1. ’a fogmeder és a nyelv elülső része között képzett zöngétlen zár-rés hang’ ❖ c nálunk idegen betü, e, i, y, és többire ae, és oe eltt ugy mondatik ki, mint tz, p. o. Cicero, Cyprus, Cæſar, Cæleſtinus; más eſetbenn pedig mint k, p. o. Caius, Columbinus, Curtius (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | A kiejtésbeli rokonság példái a következők is: v-f, l-r, m-n, ds-cs-s, dz-cz, gy-ty […] stb. (1870 Névy László 8334006, 100) | az indogermán alapnyelvi elülképzett k a származéknyelvek egyik részében […] k maradt – ez később helyenként c-vé, helyenként h-vá fejlődött (1937 Zsirai Miklós 9805001, 16) | [Ickelsamer 1527-ben kiadott könyvében] nem tartja helyesnek az olvasástanulás legelején a mássalhangzók magánhangzókkal társított kimondásának (bé, cé, ef stb.) megtanítását (1997 PedagógiaiLex. C6810, 11).

2. ’az ezt jelölő írásjegy, a magyar ábécé negyedik, ill. a latin ábécé harmadik betűje (c, C)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f […] u, v, y, z. A’ többi c, q, x betkkel, kivált ez idbenn, mi már nem élünk (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Egyik nagyobb lapunk, érzékeny bucsút vesz a cz betűtől, s jövőre azt egyszerű c-vel irandja (1857 Vajda János 8503089, 124) | a nevében levő h betű […] c-vel egyesítve az az arkaizmusnak, a nemességnek, a rangban való emelkedettségnek a zománczát adja (1910 Cholnoky Viktor 9078003, 169) | A valláskülönbséget is tükröző kétféle helyesírás a 18. század végére közeledett és keveredett, majd az első akadémiai szabályzattal 1832-ben egységesült. Ekkorra nyert teljes polgárjogot […] a tz helyett a cz, a ts helyett a cs betűalak (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg harmadik) dolog’ ❖ álmadtam, (a) és ímé láték egy embert egy bizonyos helyen állani, a’ ki ſzakadozott rongyos és meg-fertéztetett ruhában vala öltözve, (b) egy Könyv vólt a’ kezében, és egy nagy tereh az ö hátán (c) és úgy állott ott, az ö ortzáját az ö maga házától el-fordítván (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 1) | Az ovatlevél [= óvást bejelentő okirat] közlésére nézve, következőkre kell figyelmezni: a. ki által; b. kivel; c. miként, és d. mikor közlendő az? (1844 Császár Ferenc 8081024, 126) | 74. §. c) pontja (1894 Hazánk 8634001, 4) | a Márton utca 35/c-ben lakott (1956 Móricz Virág 2005032, 159) | A harmadik, vagyis a c) variáció (1981 Tandori Dezső 9703001, 22) | első bé, harmadik cé, negyedik á [ti. osztály] (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első két rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ Illyen négyeseket is leltem [Malherbe] Sonetjeiben: ababcdcd (1812 Szemere Pál C2563, 167) | [A Balassi-strófa] áll 9 sorból a következő rímelhelyezéssel: aabc cbddb: a párosan rímelők hat szótaguak, az egymással rímelő 3-ik, 6-ik és 9-ik sorok pedig, hét szótaguak (1893 PallasLex. CD02) | Az AA – BB – C C rímpárokból (1956 Rácz István 2051067, 61) | [a tercina] három sorú strófáit átfonódó rímelés fűzi egymáshoz: aba, bcb, cdc stb. (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

3c. (Mat) ’〈algebrai kifejezésekben: (ismert) mennyiség jeleként〉’ ❖ A’ több rajú mekkoraság (Quantitas polynomia) az, melly egy, vagy több jelekkel öſzve-foglaltatik. Példáúl: a+b, avagy a+b+c (1784 Dugonics András C1462, 20) | Midőn a b összeget c-vel egyenlővé tesszük, azt jelentjük, hogy c-ben ugyanannyi egység van, mint a b összegben (1867 Császár Károly 8082001, 7) | Pierre de Fermat, toulouse-i jogász azt állította, hogy ha n>2 egész szám, akkor nincsen olyan nullától különböző a, b, c egész, amelyekre aⁿ+bⁿ = cⁿ (1999 Természet Világa CD50).

3d. (nagybetűvel) ’〈a római számírás 100-as értékű számjegyeként〉’ ❖ az egyik [győzelem] az  népe veſztéſe nélkül lött; a’ máſik CXXV. ezer embernek drága és kedves vérében állot (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141001, 2) | az első roszul irt jegy M vagy ezeres lehetett, a négy C négyszáz, a négy X negyven, a V öt (1869 Orbán Balázs 8340007, 14) | Dávid CXXXIX. zsoltárának (1881 Szász Károly² 8426057, 23) | Heltai Gáspár XCIX. fabulájának (1983 Szalay Károly 1144012, 173).

3e. (kisbetűvel) (Fiz) ’〈a vákuumban terjedő elektromágneses hullám sebességének jeleként〉’ ❖ c a fény sebessége és t az idő (1915 RévaiNagyLex. C5709, 510) | a c sebességgel haladó E energiájú sugárzás (1978 Simonyi Károly 1142002, 350) | a fény sebessége vákuumban: c = 299 792 458 m/s (1999 Természet Világa CD50).

Vö. CzF. Cz; ÉrtSz. c¹; ÉKsz. c¹; IdSz. ~, C

cé² (1B) l. c²

c² fn -1B (jelzőként is) (Zene)  cé (írva: ritk)

’〈oktávonként változó hangmagassággal:〉 a mai törzshangsor első fokát képező hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ [az éneklő fülemüle] az alsó C-ig le-ereſzkedett (1789 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller 7448005, 182) | a mit jól meg kell jegyezni: mind a c, mind a cisz ugyanegy helyén vannak a vonalrendszernek (1867 Bartalus István 8030001, 2) | [az európai hangrendszer] történelmi fejlődés eredménye (a 17. század vége felé alakult ki végleg), neve: enharmonikus kromatikus hangrendszer s alapgondolata, hogy van egy főalaphangja (az u. n. egyvonalas c (c¹), az 1885-iki bécsi nemzetközi értekezlet megállapodása szerint 261 duplarezgésű) (1930 ZeneiLex. CD49) | kivágni a magas cé-t (1936 Márai Sándor 9421007, 94) | leülnénk tehát [a zongorához], leütnénk egy kétvonalas c-t, hallgatnánk hamisan csengő zengését (1991 Rentz Mátyás 2038028, 85).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ a’ C-fekv Hangjai között ez a’ két fél Hang vagyon, az E az F-hez, és a’ H, a’ C-hez (1802 Gáti István C1857, 87) | kemény C skála (1894 PallasLex. CD02) | a C-dur akkord (c e g) alapfekvésben van, ha legalul van a c (1913 RévaiNagyLex. C5703, 294) | két egymásba kapaszkodó tercfutam a Cé-durban lefelé (1925 Harsányi Zsolt 9226002, 42) | Mozart c-moll miséjét (2000 Magyar Hírlap CD09).

b. (összetétel előtagjaként) ’〈ötvonalas kottaírásban:〉 a vonalrendszer élén álló, a hangjegyek magassági értékét e hang egyvonalas változatának elhelyezésével meghatározó 〈zenei kulcs〉’ ❖ Ezt a Kultsot [ti. az ún. régi diszkantkulcsot] mondják még C kultsnak is (1802 Gáti István C1857, 19) | A c-kulcs legfőbb, máig nélkülözhetetlen típusa az altkulcs (a 3. vonalon), mely a hegedű- és basszus-kulcs közötti intervallumot tölti be (brácsa, alt-puzón) (1930 ZeneiLex. CD49) | a c-kulcsnak b-jellel való kombinálása a XVI. századi hangjegyírás középkori öröksége (1990 Dobszay László 2004005, 425).

c. (összetételek előtagjaként) ’a kottaképnek megfelelő hangolású, es. annál egy oktávval mélyebben megszólaló, nem transzponáló 〈fúvós hangszer〉’ ❖ C klarinét (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A kürtök és trombiták hangolási változásainál is mindenkor a C-kürt és a C-trombita a transzponálás kiindulója (1925 RévaiNagyLex. C5714, 457) | az A-kürt kisterccel, a G-kürt quarttal, az F-kürt quinttel, az Esz-kürt nagy szexttel, a D-kürt szeptimával, a C-kürt oktávával mélyebben szól kiirt szólamánál (1930 ZeneiLex. CD49) | Parasztok és pásztorok szóló hangszereként […] előfordul régebbi gyártású D-, sőt C-klarinét is (1980 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz. c²; ÉKsz. c²