deduktív mn 12D1

(Tud v. vál) ’〈gyakr. az induktívval szemben:〉 vmely általánosabb érvényű állításból, elvből kiinduló, abból való következtetésen, dedukción alapuló, azt alkalmazó 〈(tudományos) módszer, gondolati művelet〉’ ❖ mellőzve minden deductiv okoskodást (1871 Pauler Gyula CD57) | az eljárás először induktiv, megállapítván azt az általános tételt, hogy milyen égi testeken lehet szerves élet, azután deduktiv, ezt az általános tételt alkalmazván a Marsra (1893 PallasLex. CD02) | [Descartes] a matematika deduktív módszerével akarja megoldani a filozófia problémáit (1944 Takács Menyhért CD52) | induktív vagy deduktív bizonyítás (1981 Lendvai L. Ferenc 1092001, 61) | A racionalizmus logikája deduktív, az eleve bennünk meglévő összefüggésekből, a nyilvánvalónak tekintett elvekből kell tudni levezetni az összes ismeretet (1997 PedagógiaiLex. C6810, 447).

a. (vál) ’〈az induktívval szemben is:〉 érvelésében jellemzően dedukciót alkalmazó 〈személy v. mű〉’ ❖ Egészben véve mégis Eötvösnek ez a munkája inkább deduktív, erősen theoretizáló, elvont és doktrinair államfilozofiai munka (1911 Halász Imre CD10) | Ez a Don Quijote már maga mögött hagyta a deduktív platónikus filozófust és az istent kereső középkori szerzetest (1964 Sinkó Ervin 9605004, 19) | Inkább induktív légy, mint deduktív! – Szerencsésebb logikus érvek útján eljutni a lényeghez, mert ez hitelesebb egy gimnáziumból éppen csak kiöregedett diáktól, mint az, hogy megcáfolhatatlan (esetleg helytelen, ugyanakkor a fogalmazás módja miatt vitát nem tűrő) szentenciákkal veszítsd el a javító jóindulatát (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

deduktív melléknév 12D1
(Tud v. vál)
〈gyakr. az induktívval szemben:〉 vmely általánosabb érvényű állításból, elvből kiinduló, abból való következtetésen, dedukción alapuló, azt alkalmazó (tudományos) módszer, gondolati művelet〉
mellőzve minden deductiv okoskodást
(1871 Pauler Gyula)
az eljárás először induktiv, megállapítván azt az általános tételt, hogy milyen égi testeken lehet szerves élet, azután deduktiv, ezt az általános tételt alkalmazván a Marsra
(1893 PallasLex.)
[Descartes] a matematika deduktív módszerével akarja megoldani a filozófia problémáit
(1944 Takács Menyhért)
induktív vagy deduktív bizonyítás
(1981 Lendvai L. Ferenc)
A racionalizmus logikája deduktív, az eleve bennünk meglévő összefüggésekből, a nyilvánvalónak tekintett elvekből kell tudni levezetni az összes ismeretet
(1997 PedagógiaiLex.)
a. (vál)
〈az induktívval szemben is:〉 érvelésében jellemzően dedukciót alkalmazó 〈személy v. mű〉
Egészben véve mégis Eötvösnek ez a munkája inkább deduktív, erősen theoretizáló, elvont és doktrinair államfilozofiai munka
(1911 Halász Imre)
Ez a Don Quijote már maga mögött hagyta a deduktív platónikus filozófust és az istent kereső középkori szerzetest
(1964 Sinkó Ervin)
Inkább induktív légy, mint deduktív! – Szerencsésebb logikus érvek útján eljutni a lényeghez, mert ez hitelesebb egy gimnáziumból éppen csak kiöregedett diáktól, mint az, hogy megcáfolhatatlan (esetleg helytelen, ugyanakkor a fogalmazás módja miatt vitát nem tűrő) szentenciákkal veszítsd el a javító jóindulatát
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások