deklinál ige 1a

1. ts (tárgy n. is) (Nyelvt) ’〈vmely nyelvben, kül. a latinban névszót〉 egysz-ú és tbsz-ú eseteit felsorolva végigragoz, ill. megfelelő végződéssel ellát’ ❖ declináld nékem ezt a szót (1782 Kónyi János C2730, 58) | [a görög elődöket utánzó egyes római írók] görög módra deklinálták a névszókat (1894 PallasLex. CD02) | darálva deklinált a kis báró, mint a vízfolyás: Nominativus: regina pulchra szépséges királynő, accusativus: reginam pulchram szépséges királynőt (1919 Kertész István CD10) | írni-olvasni, deklinálni és komparálni (azaz főnevet ragozni és mérni) tanítottak [húsz gyereket az ugodi iskolában 1771-ben] (2000 Veress D. Csaba CD36).

2. ts (rég, ritk) ’elhárít, elterel vmit’ ❖ [a per] azután innét declináltatván, a’ Szent Székre vitetett (1814 Sárközy István C2564, 476) | [Szilágyi Lajos] declinálá azt a gyanút is, hogy ő nem azért szól, mert a gróf administrator neki corriválisa [= vetélytársa] volt (1818 Kazinczy Ferenc C2569, 218) | [a Pest vármegyei követek] azért menének-fel Bécsbe, hogy e’ Statutiót [= iktatást] és pengő pénzben leendő Contributiót [= adót] declinálják (1823 Kazinczy Ferenc C2571, 314).

2a. tn (ritk) ’eltér, kitér, elhajlik’ ❖ a’ Kompász [= iránytű] pedig vagy keletre vagy nyúgotra declinál (1800 Budai Ferenc ford. C1203, 51) | [Lengyel Péter kijelöli nemzedéktársai élettörténetének az] ívét, mozgásirányát, mely deklináló görbe, hanyatló processzus formáját ölti (1981 Balassa Péter 1008002, 255).

3. ts (rég v. nyj, tréf) ’üt, (meg)ver, ill. testi fenyítésben részesít vkit’ ❖ hol van ebben a nagy kaszármában az a cinterem, ahol a Tanussy Emma Sámuel diákot deklinálják? (1885 Jókai Mór CD18) | a kis despotát, a Kürtössy Poncit deklinálja az a parasztasszony, az uj lakó gazdasszonya? (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 290) | déklináll […] ’üt, ver, páhol’ (1935 Csűry Bálint C6654, 166).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. déklinál; IdSz.

deklinál ige 1a
1. tárgyas (tárgy n. is) (Nyelvt)
〈vmely nyelvben, kül. a latinban névszót〉 egysz-ú és tbsz-ú eseteit felsorolva végigragoz, ill. megfelelő végződéssel ellát
declináld nékem ezt a szót
(1782 Kónyi János)
[a görög elődöket utánzó egyes római írók] görög módra deklinálták a névszókat
(1894 PallasLex.)
darálva deklinált a kis báró, mint a vízfolyás: Nominativus: regina pulchra szépséges királynő, accusativus: reginam pulchram szépséges királynőt
(1919 Kertész István)
írni-olvasni, deklinálni és komparálni (azaz főnevet ragozni és mérni) tanítottak [húsz gyereket az ugodi iskolában 1771-ben]
(2000 Veress D. Csaba)
2. tárgyas (rég, ritk)
elhárít, elterel vmit
[a per] azután innét declináltatván, a’ Szent Székre vitetett
(1814 Sárközy István)
[Szilágyi Lajos] declinálá azt a gyanút is, hogy ő nem azért szól, mert a gróf administrator neki corriválisa [= vetélytársa] volt
(1818 Kazinczy Ferenc)
[a Pest vármegyei követek] azért menének-fel Bécsbe, hogy e’ Statutiót [= iktatást] és pengő pénzben leendő Contributiót [= adót] declinálják
(1823 Kazinczy Ferenc)
2a. tárgyatlan (ritk)
eltér, kitér, elhajlik
a’ Kompász [= iránytű] pedig vagy keletre vagy nyúgotra declinál
(1800 Budai Ferenc ford.)
[Lengyel Péter kijelöli nemzedéktársai élettörténetének az] ívét, mozgásirányát, mely deklináló görbe, hanyatló processzus formáját ölti
(1981 Balassa Péter)
3. tárgyas (rég v. nyj, tréf)
üt, (meg)ver, ill. testi fenyítésben részesít vkit
hol van ebben a nagy kaszármában az a cinterem, ahol a Tanussy Emma Sámuel diákot deklinálják?
(1885 Jókai Mór)
a kis despotát, a Kürtössy Poncit deklinálja az a parasztasszony, az uj lakó gazdasszonya?
(1901 Mikszáth Kálmán)
déklináll […] ’üt, ver, páhol’
(1935 Csűry Bálint)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. déklinál; IdSz.

Beállítások