demoralizál ts ige 1a (tárgy n. is) (kissé vál)

’〈személyt〉 erkölcsi tartásától, (lelki) ellenállóképességétől megfoszt, ill. 〈csoportot〉 így bomlaszt’ ❖ az egészen demoralizált ellen [= ellenség] utólsó táborozásakor (1832 Mulattató ford. C3233, 19) | seregünk teljesen demoralizálva van: mindenben hiány, lőszerünk fogyatékán, élelmünk szűken (1879 Teleki Sándor 8474005, 107) | A nyomorúság nem csak a test egészségét ássa alá, hanem a szellemet is demoralizálja (1935 Kassák Lajos CD10) | A munkavállalók most úgy érzik, félrevezették őket és bizonytalanná válik a sorsuk. Ez demoralizál, megrekeszti a céltudatos gazdálkodást; vagyonfelélést és indokolatlan munkahelymegszűnést eredményez (1997 Országgyűlési Napló CD62).

Sz: demoralizálódik.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. demoralizált; IdSz.

demoralizál tárgyas ige 1a (tárgy n. is) (kissé vál)
〈személyt〉 erkölcsi tartásától, (lelki) ellenállóképességétől megfoszt, ill. 〈csoportot〉 így bomlaszt
az egészen demoralizált ellen [= ellenség] utólsó táborozásakor
(1832 Mulattató ford.)
seregünk teljesen demoralizálva van: mindenben hiány, lőszerünk fogyatékán, élelmünk szűken
(1879 Teleki Sándor)
A nyomorúság nem csak a test egészségét ássa alá, hanem a szellemet is demoralizálja
(1935 Kassák Lajos)
A munkavállalók most úgy érzik, félrevezették őket és bizonytalanná válik a sorsuk. Ez demoralizál, megrekeszti a céltudatos gazdálkodást; vagyonfelélést és indokolatlan munkahelymegszűnést eredményez
(1997 Országgyűlési Napló)
Sz: demoralizálódik
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. demoralizált; IdSz.

Beállítások