deverbális mn 15A2 (Nyelvt)

’igei alapszóból történő 〈szóképzés〉 v. igei alapszóhoz járuló 〈képző〉, ill. ilyen képzés eredményeként létrejött, igéből képzett 〈származékszó〉’ ❖ [az illó szó] védhető az ill-at deverbális főnévvel (1878 Arany János C6505, 539) | [a toldalék alakjának megállapodása] a deverb. -atlan, -etlen hatásának tulajdonítható (1895 Simonyi Zsigmond 8407010, 282) | névszóból vagy igéből képezzük az új névszót (denominális és deverbális névszóképzés) (1916 RévaiNagyLex. C5710, 446) | az -a(d)lo végű szláv főnevek deverbálisak szoktak lenni (1996 Kiss Lajos² CD30).

Vö. IdSz.

deverbális melléknév 15A2 (Nyelvt)
igei alapszóból történő 〈szóképzés〉 v. igei alapszóhoz járuló 〈képző〉, ill. ilyen képzés eredményeként létrejött, igéből képzett 〈származékszó〉
[az illó szó] védhető az ill-at deverbális főnévvel
(1878 Arany János)
[a toldalék alakjának megállapodása] a deverb. -atlan, -etlen hatásának tulajdonítható
(1895 Simonyi Zsigmond)
névszóból vagy igéből képezzük az új névszót (denominális és deverbális névszóképzés)
(1916 RévaiNagyLex.)
az -a(d)lo végű szláv főnevek deverbálisak szoktak lenni
(1996 Kiss Lajos²)
Vö. IdSz.

Beállítások