dicséretes mn és fn 

I. mn 15B

1. ’dicséretet érdemlő, elismerésre méltó 〈személy v. dolog〉’ ❖ ha ama’ ditséretes Chómélnek hinnünk kell, emez, az ö Házi-Gazdaságbéli Vocabulàriumos Könyvében azt irja; hogy az okos és Gondos Angliabéliek, […] a’ Spányol-Orſzági Juhokat, az ö földökbe bé-hozták […], és azok által, a’ magok’ juhait meg-akarták […] jobbítani (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 49) | a’ próbatételek’ alkalmával a’ gyengébb eszű nevendék sokszor dicséretesebben ád valamelly dolgot elő, mint az, kinek jelesek elmebeli tehetségei (1825 Szilasy János 8450005, 106) | Ez ideig az volt a magyar író feladata, hogy valami olyan stílusban írjon, amely a közélet nyelvétől dícséretesen különbözik (1941 Sőtér István 9613004, 59) | [Pomogáts Béla] – dicséretes gyorsasággal – megírta az 56-os év irodalomtörténetét (1990 Ruzsa Ágnes 2004025, 508).

1a. (Isk is) ’dicséretet érdemlő 〈iskolai teljesítmény〉, ill. ezt a teljesítményt minősítő(, a legjobbnál egy fokozattal gyengébb) 〈érdemjegy, bizonyítvány〉’ ❖ Példát tudok, midőn egy iskolát dícséretesen végzett, de szegénysége miatt fölebb nem vergődhetett főszolgabírói irnok, […] főnöke hatalmas rábeszélő ajánlása mellett is el nem fogadtatott (1841 Arany János 2005086, 797) | Ajánlkozó, ki tanitásban és nevelésben töltött, dicséretes bizonyitványokat mutathat, és protestans magyar urfi vagy leány-gyermekeket tanitani jelentkezik (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Ügyvédi vizsgája dícséretes eredménnyel sikerül (1932 Pintér Jenő CD44) | Az intézet anyakönyvének tanúsága szerint Péterffy erkölcse példás, szorgalma kitűnő, az egyes tárgyakban elért eredménye kivétel nélkül kitűnő, ill. dicséretes (1963 Kelényi Ferenc CD52) | Házi és zárthelyi dolgozataira magyar irodalomból és nyelvészetből kitűnő, német irodalomból dicséretes osztályzatot kapott (1971 Eősze László CD30).

1b. (kissé rég) ’dicséretet, elismerést kifejező 〈értékelés, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ Dicséretes említést érdemel még a szepességi városok lótenyésztése is (1840 Horváth Mihály 8189001, 127) | Dicséretes megemlitést érdemel itt az erdővidéki tevékeny ref. esperes, ki nem nagy számu hiveivel több mint hat ezer pft-ot biztosított (1856 Vasárnapi Újság CD56) | – Okos gyereknek látszik – mondá dicséretesen a hölgy, akit Ambrus Zoltán elnevezése folytán Pesti Kaméliáshölgynek hívnak (1925 Krúdy Gyula CD54).

2. (rég, irod) ’rendkívüli tetteivel (magának) dicsőséget szerző 〈személy〉’ ❖ A’ győző seregek’ fejedelme, dicséretes Árpád (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 53) | A fogarasi várnak ez időben a jámbor Cserei vala dicséretes főkapitánya (1852 Jókai Mór C2241, 9).

3. (rég)(vmely célra) hasznos, jónak tartott, ill. ajánlott 〈dolog〉’ ❖ Köſzvény ellen kiváltképpen ditséretes ez fü fött vize (1775 Csapó József 7062001, 79) | [A tárkony] deſtillált vize, Lobelius ſzerint, az Angluſoknál peſtis ellen a’ leg-ditséreteſebb eſzközök közt tartatik (1789 Mátyus István 7222030, 479) | Herbathének igen dicséretes 6 rész megszárogatott fiatal [teafa]levél, 2 rész fris száritott fiatal melissa [= citromszagú mézfű] levél és 1 rész czitromfü levél keverék (1835 Némethy József 8333018, 366).

II. fn 4B (rég)

1. ’dicséretre, elismerésre méltó dolog’ ❖ Szíves készséggel utánozni szándékozott rangtársait a jóban és dicséretesben, de a különczködők szerepe ellenkezett természetével (1885 Pálffy Albert 8349001, 10) | a mi jó, diszes és dicséretes történt igazgatásom idejében, az mind közös azon polgártársaimmal, kik velem munkálkodtak (1891 Móricz Pál¹ 8322004, 163) | a hősködő ezredes, ki mindenféle nagy dolgok elkövetésével hencegett, most végre, mikor valami dicséretest csinált, azt sehogysem bírta a gyenge vállacskája elviselni s kiugrott belőle a szerénység (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312017, 196).

1a. ’dicséret, elismerő szó’ ❖ Noha soha sem láttuk az ásiai társaság tagjait, de sok dicséreteset hallottunk rúlok és igen ohajtanánk őket látni (1834 Garasos Tár 8625003, 86) | [Tinódi Lantos Sebestyén] rhythmusáról nem sok dicséretest mondhatni (1856 Arany János C0654, 18) | Nem minden emberről lehet ilyen dicséretest elmondani (1892 Ágai Adolf C0545, 100).

2. (rég, Isk) ’a legjobbnál egy fokozattal gyengébbnek minősített teljesítményért adott érdemjegy’ ❖ a’ censurán, annyi fáradság után is csak „dicséretest” kapott (1845 Eötvös József C1582, 59) | Az egyik letévén az ügyvédi vizsgálatot, kitünő helyett csak dicséretest kapott (1856 Vas Gereben C4371, 56) | A „dicséretes” és „elégséges” kalkulus azok számára volt föltalálva, kik az ügyvédséget egyszerűen kenyérkereseti eszköznek tekintették (1894 Pálffy Albert 8349003, 12).

Vö. CzF. ~, dicséretesen; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT. ~, dicséretesen

dicséretes melléknév és főnév
I. melléknév 15B
1.
dicséretet érdemlő, elismerésre méltó 〈személy v. dolog〉
ha ama’ ditséretes Chómélnek hinnünk kell, emez, az ö Házi-Gazdaságbéli Vocabulàriumos Könyvében azt irja; hogy az okos és Gondos Angliabéliek, […] a’ Spányol-Orſzági Juhokat, az ö földökbe bé-hozták […], és azok által, a’ magok’ juhait meg-akarták […] jobbítani
(1774 Tapasztalásból merétett oktatás)
a’ próbatételek’ alkalmával a’ gyengébb eszű nevendék sokszor dicséretesebben ád valamelly dolgot elő, mint az, kinek jelesek elmebeli tehetségei
(1825 Szilasy János)
Ez ideig az volt a magyar író feladata, hogy valami olyan stílusban írjon, amely a közélet nyelvétől dícséretesen különbözik
(1941 Sőtér István)
[Pomogáts Béla]dicséretes gyorsasággal – megírta az 56-os év irodalomtörténetét
(1990 Ruzsa Ágnes)
1a. (Isk is)
dicséretet érdemlő 〈iskolai teljesítmény〉, ill. ezt a teljesítményt minősítő(, a legjobbnál egy fokozattal gyengébb) 〈érdemjegy, bizonyítvány〉
Példát tudok, midőn egy iskolát dícséretesen végzett, de szegénysége miatt fölebb nem vergődhetett főszolgabírói irnok, […] főnöke hatalmas rábeszélő ajánlása mellett is el nem fogadtatott
(1841 Arany János)
Ajánlkozó, ki tanitásban és nevelésben töltött, dicséretes bizonyitványokat mutathat, és protestans magyar urfi vagy leány-gyermekeket tanitani jelentkezik
(1854 Vasárnapi Újság)
Ügyvédi vizsgája dícséretes eredménnyel sikerül
(1932 Pintér Jenő)
Az intézet anyakönyvének tanúsága szerint Péterffy erkölcse példás, szorgalma kitűnő, az egyes tárgyakban elért eredménye kivétel nélkül kitűnő, ill. dicséretes
(1963 Kelényi Ferenc)
Házi és zárthelyi dolgozataira magyar irodalomból és nyelvészetből kitűnő, német irodalomból dicséretes osztályzatot kapott
(1971 Eősze László)
1b. (kissé rég)
dicséretet, elismerést kifejező 〈értékelés, megnyilatkozás stb.〉
Dicséretes említést érdemel még a szepességi városok lótenyésztése is
(1840 Horváth Mihály)
Dicséretes megemlitést érdemel itt az erdővidéki tevékeny ref.református esperes, ki nem nagy számu hiveivel több mint hat ezer pftpengő forint-ot biztosított
(1856 Vasárnapi Újság)
– Okos gyereknek látszik – mondá dicséretesen a hölgy, akit Ambrus Zoltán elnevezése folytán Pesti Kaméliáshölgynek hívnak
(1925 Krúdy Gyula)
2. (rég, irod)
rendkívüli tetteivel (magának) dicsőséget szerző 〈személy〉
A’ győző seregek’ fejedelme, dicséretes Árpád
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
A fogarasi várnak ez időben a jámbor Cserei vala dicséretes főkapitánya
(1852 Jókai Mór)
3. (rég)
(vmely célra) hasznos, jónak tartott, ill. ajánlott 〈dolog〉
Köſzvény ellen kiváltképpen ditséretes ez fü fött vize
(1775 Csapó József)
[A tárkony] deſtillált vize, Lobelius ſzerint, az Angluſoknál peſtis ellen a’ leg-ditséreteſebb eſzközök közt tartatik
(1789 Mátyus István)
Herbathének igen dicséretes 6 rész megszárogatott fiatal [teafa]levél, 2 rész fris száritott fiatal melissa [= citromszagú mézfű] levél és 1 rész czitromfü levél keverék
(1835 Némethy József)
II. főnév 4B (rég)
1.
dicséretre, elismerésre méltó dolog
Szíves készséggel utánozni szándékozott rangtársait a jóban és dicséretesben, de a különczködők szerepe ellenkezett természetével
(1885 Pálffy Albert)
a mi jó, diszes és dicséretes történt igazgatásom idejében, az mind közös azon polgártársaimmal, kik velem munkálkodtak
(1891 Móricz Pál¹)
a hősködő ezredes, ki mindenféle nagy dolgok elkövetésével hencegett, most végre, mikor valami dicséretest csinált, azt sehogysem bírta a gyenge vállacskája elviselni s kiugrott belőle a szerénység
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
1a.
dicséret, elismerő szó
Noha soha sem láttuk az ásiai társaság tagjait, de sok dicséreteset hallottunk rúlok és igen ohajtanánk őket látni
(1834 Garasos Tár)
[Tinódi Lantos Sebestyén] rhythmusáról nem sok dicséretest mondhatni
(1856 Arany János)
Nem minden emberről lehet ilyen dicséretest elmondani
(1892 Ágai Adolf)
2. (rég, Isk)
a legjobbnál egy fokozattal gyengébbnek minősített teljesítményért adott érdemjegy
a’ censurán, annyi fáradság után is csak „dicséretest” kapott
(1845 Eötvös József)
Az egyik letévén az ügyvédi vizsgálatot, kitünő helyett csak dicséretest kapott
(1856 Vas Gereben)
A „dicséretes” és „elégséges” kalkulus azok számára volt föltalálva, kik az ügyvédséget egyszerűen kenyérkereseti eszköznek tekintették
(1894 Pálffy Albert)
Vö. CzF. ~, dicséretesen; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT. ~, dicséretesen

Beállítások