diskurál ige 1a

1. tn (tárgyragos határozóval is) (/kissé biz) ’kötetlenül, rendsz. könnyed hangnemben beszélget, társalog (vmiről, vkivel)’ ❖ Ebéd után sok különb-különbféle dolgokról discurráltunk (1772 Rettegi György 7282001, 273) | [az angol parlamentben] az esküvéseket éppen senki nem hallgatja, azalatt mindenik vagy diskurál szomszédjával […], vagy írásait olvassa (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066003, 252) | gyere velem egy kicsit diskurálni (1879 Jókai Mór CD18) | ahogy örültem, úgy meg is voltam ijedve, hogy most el kell kezdeni vele valami igazit diskurálni? (1920 Szép Ernő 9665042, 37) | Szopogatták a bort, diskuráltak, aztán néhányan elköszöntek (1956 Molnár Géza 2005014, 55) | Ötszázszor hívtalak. Nem tudom, kivel tudsz ilyenkor diskurálni(1972 Örkény István 9500037, 286) | a szurkolók órákat diskurálnak szenvedélyesen a megnyert vagy éppen az elvesztett meccsekről (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (rég) ’társalgás során taglal, beszél, mondogat vmit’ ❖ Mindenütt diskurálják tehát, hogy Kardos Árpád egyéb előzetes költségein kívül csak harmincezer forintot akar Belényesre küldeni (1907 Ady Endre CD0801).

2. tn (ritk)(vmiről, vhogyan) beszél, (meg)nyilatkozik’ ❖ Onnét mentünk gróf Teleki József Ő Ngához, a ki már keményen discurált, szándékunk ellen a nemesség dolgában (1790 Héczei Dániel 7139001, 185) | befogd a szád. Egyáltalában nem szeretem, ha a cseléd discurál (1849 Szigligeti Ede C4001, 152) | A kritikus ítél; azaz diskurál és cselekszik (1927 Babits Mihály C0697, 167) | Akkor most ki a jó? A tapasztalt, vagy a tapasztalatlan? Fogalmam sincs. Csak arról szerettem volna diskurálni, hogy egyiket sem szabad bálványozni (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (/biz) ’〈vki〉 képes vmely idegen nyelven beszélni, kommunikálni, ill. szokásosan ilyen módon beszél(get), társalog’ ❖ [A pozsonyiak] télen-nyáron egyformán németül diskurálnak (1847 Pesti Divatlap C5840, 189) | több holt s élő nyelven diskurált (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 89) | volt olyan idő, hogy angolul, oroszul diskuráltam valamicskét, ma talán a számat sem tudnám kinyitni (1934 Németh László² 9485073, 54) | Az angolt igyekszem tanulni, bár a férjem már elég jól beszél magyarul. Vegyesen diskurálunk, hol így, hol úgy (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el¹.

Sz: diskurálás, diskurálgat.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, diskurálhat; IdSz.

diskurál ige 1a
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (/kissé biz)
kötetlenül, rendsz. könnyed hangnemben beszélget, társalog (vmiről, vkivel)
Ebéd után sok különb-különbféle dolgokról discurráltunk
(1772 Rettegi György)
[az angol parlamentben] az esküvéseket éppen senki nem hallgatja, azalatt mindenik vagy diskurál szomszédjával […], vagy írásait olvassa
(1835 Bölöni Farkas Sándor)
gyere velem egy kicsit diskurálni
(1879 Jókai Mór)
ahogy örültem, úgy meg is voltam ijedve, hogy most el kell kezdeni vele valami igazit diskurálni?
(1920 Szép Ernő)
Szopogatták a bort, diskuráltak, aztán néhányan elköszöntek
(1956 Molnár Géza)
Ötszázszor hívtalak. Nem tudom, kivel tudsz ilyenkor diskurálni
(1972 Örkény István)
a szurkolók órákat diskurálnak szenvedélyesen a megnyert vagy éppen az elvesztett meccsekről
(2000 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas (rég)
társalgás során taglal, beszél, mondogat vmit
Mindenütt diskurálják tehát, hogy Kardos Árpád egyéb előzetes költségein kívül csak harmincezer forintot akar Belényesre küldeni
(1907 Ady Endre)
2. tárgyatlan (ritk)
(vmiről, vhogyan) beszél, (meg)nyilatkozik
Onnét mentünk gróf Teleki József Ő Ngáőnagyságahoz, a ki már keményen discurált, szándékunk ellen a nemesség dolgában
(1790 Héczei Dániel)
befogd a szád. Egyáltalában nem szeretem, ha a cseléd discurál
(1849 Szigligeti Ede)
A kritikus ítél; azaz diskurál és cselekszik
(1927 Babits Mihály)
Akkor most ki a jó? A tapasztalt, vagy a tapasztalatlan? Fogalmam sincs. Csak arról szerettem volna diskurálni, hogy egyiket sem szabad bálványozni
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (/biz)
〈vki〉 képes vmely idegen nyelven beszélni, kommunikálni, ill. szokásosan ilyen módon beszél(get), társalog
[A pozsonyiak] télen-nyáron egyformán németül diskurálnak
(1847 Pesti Divatlap)
több holt s élő nyelven diskurált
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
volt olyan idő, hogy angolul, oroszul diskuráltam valamicskét, ma talán a számat sem tudnám kinyitni
(1934 Németh László²)
Az angolt igyekszem tanulni, bár a férjem már elég jól beszél magyarul. Vegyesen diskurálunk, hol így, hol úgy
(1997 Magyar Hírlap)
Ö: el¹
Sz: diskurálás, diskurálgat
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, diskurálhat; IdSz.

Beállítások