disszonáns mn 15A8

1. (Zene, átv is) ’〈a konszonánssal szemben:〉 olyan 〈hang(zat), dallam, zene stb.〉, amely disszonanciát tartalmaz’ ❖ hang, mely accordját még csak keresi, s dissonanssá válik ha nem találja (1835 Eötvös József C1598, 225) | ne háborítsa semmi disszonáns hang a mi ünneplésünket (1898 Ady Endre C0534, 26) | A zene hirtelen csattanással és disszonáns akkorddal félbeszakad (1902 Gárdonyi Géza C1843, 36) | Szergej Ivanovics úgy kapta fel fejét, mint karmester a disszonáns hangra (1967 Gábor Áron 9813004, 318) | a mélyről felhangzó ősi zene, és az általunk játszott dallam helyenként még meglehetősen disszonáns (1996 Természet Világa CD50) | Két slágertől – a magas olajártól és a gyenge eurótól – hangos jelenleg a világgazdaság arénája, még ha ezek a dallamok sokak számára disszonánsan csengenek is (2000 Figyelő CD2601).

2. (vál) ’olyan 〈dolog, jelenség, helyzet stb.〉, amely nincs összhangban vmivel, amely ellentmondást v. össze nem illő elemeket tartalmaz’ ❖ disszonáns kétoldalúság (1908 Lukács György² CD10) | [a főváros] lázas élete tetszik neki, de mindamellett disszonánsnak találja (1922 Gáspár Kornél CD10) | [Nagy Lajos] az emberi haladás eszméivel fölvértezetten tagadja meg kora disszonáns társadalmi és egyéni-emberi jelenségeit, torzságait (1983 Szalay Károly 1144011, 121) | a helyzet egyre disszonánsabb lett, s lassan kezdett kínossá válni a politikai vezetés számára is (1988 Tények könyve CD37) | [Taby Árpád] disszonáns körülmények közt vált meg a parancsnokságtól (1994 e. Fogarassy László CD52) | disszonáns lenne, ha a talárban megjelenő bíró és ügyész mellett az ügyvéd civil öltözékben venne részt a tárgyaláson (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’olyan 〈személy〉, aki gondolkodásában, érzéseiben kiegyensúlyozatlan, zavaros, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ [Rembrandt] el-elcsüggedő disszonáns lélek (1921 Elek Artúr CD10) | Omár világnézete ma friss, eleven, közvetlen, egészen modern, de a maga idejében disszonáns volt, harcos és kellemetlen (1922 Szabó Lőrinc 9629278, 6) | Disszonáns személyiség [ti. Zilahy Károly] (1965 Kovács Kálmán CD53) | Ez a mohóság azonban nagyon disszonáns most itt (1971 Csurka István 9096006, 241) | disszonáns jellemek (1990 Harmat Ágnes CD53) | Disszonáns, kissé groteszk törekvés (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. (Irodt) ’szabálytalan, a belső arányokat (szándékosan) megbontó 〈megoldás, szövegkezelés, motívum stb.〉, ill. ilyen elemeket tartalmazó 〈()alkotás, szöveg〉’ ❖ hamis, disszonáns motívum (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Nem voltak olyan formai élményei [ti. Erdélyi Józsefnek], mik disszonánssá tették volna művészetének egységét (1938 Szegi Pál 9647001, 18) | disszonáns rímeivel (1966 Rába György CD53) | Kahána Mózes disszonáns szerelmes verseinek (1982 Ónodi László 2028007, 276) | felbukkan némi disszonáns elem az ábrázolás tárgyában (1990 A magyar irodalom története CD53) | [Nagy László és Juhász Ferenc] vitte diadalra Bartók Béla zenéjének zseniálisan disszonáns kompozíciós elveit (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

disszonáns melléknév 15A8
1. (Zene, átv is)
〈a konszonánssal szemben:〉 olyan 〈hang(zat), dallam, zene stb.〉, amely disszonanciát tartalmaz
hang, mely accordját még csak keresi, s dissonanssá válik ha nem találja
(1835 Eötvös József)
ne háborítsa semmi disszonáns hang a mi ünneplésünket
(1898 Ady Endre)
A zene hirtelen csattanással és disszonáns akkorddal félbeszakad
(1902 Gárdonyi Géza)
Szergej Ivanovics úgy kapta fel fejét, mint karmester a disszonáns hangra
(1967 Gábor Áron)
a mélyről felhangzó ősi zene, és az általunk játszott dallam helyenként még meglehetősen disszonáns
(1996 Természet Világa)
Két slágertől – a magas olajártól és a gyenge eurótól – hangos jelenleg a világgazdaság arénája, még ha ezek a dallamok sokak számára disszonánsan csengenek is
(2000 Figyelő)
2. (vál)
olyan 〈dolog, jelenség, helyzet stb.〉, amely nincs összhangban vmivel, amely ellentmondást v. össze nem illő elemeket tartalmaz
disszonáns kétoldalúság
(1908 Lukács György²)
[a főváros] lázas élete tetszik neki, de mindamellett disszonánsnak találja
(1922 Gáspár Kornél)
[Nagy Lajos] az emberi haladás eszméivel fölvértezetten tagadja meg kora disszonáns társadalmi és egyéni-emberi jelenségeit, torzságait
(1983 Szalay Károly)
a helyzet egyre disszonánsabb lett, s lassan kezdett kínossá válni a politikai vezetés számára is
(1988 Tények könyve)
[Taby Árpád] disszonáns körülmények közt vált meg a parancsnokságtól
(1994 e. Fogarassy László)
disszonáns lenne, ha a talárban megjelenő bíró és ügyész mellett az ügyvéd civil öltözékben venne részt a tárgyaláson
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
olyan 〈személy〉, aki gondolkodásában, érzéseiben kiegyensúlyozatlan, zavaros, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉
[Rembrandt] el-elcsüggedő disszonáns lélek
(1921 Elek Artúr)
Omár világnézete ma friss, eleven, közvetlen, egészen modern, de a maga idejében disszonáns volt, harcos és kellemetlen
(1922 Szabó Lőrinc)
Disszonáns személyiség [ti. Zilahy Károly]
(1965 Kovács Kálmán)
Ez a mohóság azonban nagyon disszonáns most itt
(1971 Csurka István)
disszonáns jellemek
(1990 Harmat Ágnes)
Disszonáns, kissé groteszk törekvés
(1999 Magyar Hírlap)
3. (Irodt)
szabálytalan, a belső arányokat (szándékosan) megbontó 〈megoldás, szövegkezelés, motívum stb.〉, ill. ilyen elemeket tartalmazó ()alkotás, szöveg〉
hamis, disszonáns motívum
(1910 Karinthy Frigyes)
Nem voltak olyan formai élményei [ti. Erdélyi Józsefnek], mik disszonánssá tették volna művészetének egységét
(1938 Szegi Pál)
disszonáns rímeivel
(1966 Rába György)
Kahána Mózes disszonáns szerelmes verseinek
(1982 Ónodi László)
felbukkan némi disszonáns elem az ábrázolás tárgyában
(1990 A magyar irodalom története)
[Nagy László és Juhász Ferenc] vitte diadalra Bartók Béla zenéjének zseniálisan disszonáns kompozíciós elveit
(1993 A magyarság kézikönyve)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások