dióverő mn és fn 1C

I. mn

’a diófa termésének leverésére haszn. 〈rúd〉’ ❖ [a beteg] a hosszas fekvesben [!] ugy megpuhult, mint az elérett gyümölcs, mely nem vár a dióverőfára, magától is le akar pottyanni (1858 Vas Gereben C4379, 307) | Egy dandy a szép delnő mellett Csötölt, botolt, tekingete, Mint egy dióverő nagy pózna (1877 Vajda János 8503063, 227) | dióverő rúd (1922 Krúdy Gyula CD54) | A szilva, dió, gesztenye leveréséhez hosszú dióverő-rudakat, csorongokat használtak (1999 Magyar néprajz CD47).

II. fn

1. (kissé rég) ’ilyen rúd’ ❖ Fogott egy dióverőt, ment a paphoz, ott azt füllentette, hogy a kurátor megbetegedett, – hanem majd ő megmutatja a rétet, – hanem nagy vizet kell ám járni odáig, azért jó lesz csolnakba ülni. A pap örült a csolnakázásnak, meg a rétnek. Mennek mendegélnek, egyszer előveszi a biró a dióverőt, s helyenként leeresztgeti a viz fenekére (1879 Csukássi József C1341, 215) | mialatt beszélt, hangja olykor csak úgy kopogott (mint a dióverő a fa száraz gallyai között) (1921 Krúdy Gyula CD54).

2. (rég v. nyj) ’〈(hosszú csövű) puska tréfás megnevezéseként〉’ ❖ [Ádám úr fogta a] hosszú dióverőjét, – melyet akkoriban puska névvel illettek – és elkirohant a dörömbölők kegyetlen megfenyítésére (1862 Baksay Sándor C0734, 128) | az a rossz dióverő nincs megtöltve (1901 Eötvös Károly C1614, 251) | Otthon, Kisfaludon a mezőőr a keresztapja, annak pedig van egy öreg dióverője. A kisfaludi nyulak sokat mesélhetnének az ő tudományáról, ha beszélni tudnának a tepsiben... (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÚMTsz. ~, dióverőbot

dióverő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
a diófa termésének leverésére haszn. 〈rúd〉
[a beteg] a hosszas fekvesben [!] ugy megpuhult, mint az elérett gyümölcs, mely nem vár a dióverőfára, magától is le akar pottyanni
(1858 Vas Gereben)
Egy dandy a szép delnő mellett Csötölt, botolt, tekingete, Mint egy dióverő nagy pózna
(1877 Vajda János)
dióverő rúd
(1922 Krúdy Gyula)
A szilva, dió, gesztenye leveréséhez hosszú dióverő-rudakat, csorongokat használtak
(1999 Magyar néprajz)
II. főnév
1. (kissé rég)
ilyen rúd
Fogott egy dióverőt, ment a paphoz, ott azt füllentette, hogy a kurátor megbetegedett, – hanem majd ő megmutatja a rétet, – hanem nagy vizet kell ám járni odáig, azért jó lesz csolnakba ülni. A pap örült a csolnakázásnak, meg a rétnek. Mennek mendegélnek, egyszer előveszi a biró a dióverőt, s helyenként leeresztgeti a viz fenekére
(1879 Csukássi József)
mialatt beszélt, hangja olykor csak úgy kopogott (mint a dióverő a fa száraz gallyai között)
(1921 Krúdy Gyula)
2. (rég v. nyj)
(hosszú csövű) puska tréfás megnevezéseként〉
[Ádám úr fogta a] hosszú dióverőjét, – melyet akkoriban puska névvel illettek – és elkirohant a dörömbölők kegyetlen megfenyítésére
(1862 Baksay Sándor)
az a rossz dióverő nincs megtöltve
(1901 Eötvös Károly)
Otthon, Kisfaludon a mezőőr a keresztapja, annak pedig van egy öreg dióverője. A kisfaludi nyulak sokat mesélhetnének az ő tudományáról, ha beszélni tudnának a tepsiben...
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÚMTsz. ~, dióverőbot

Beállítások