dolmány fn 4Adalmány (nyj) , dolománt (nyj)

1. ’állógallérú, testhez simuló, változatos hosszúságú, ált. férfiak által viselt felsőkabát, amelynek rövidre szabott, rendsz. zsinórozással, paszománnyal, fémgombokkal díszített változata kül. a 19. századi nemesi, ill. katonai viselet darabjaként vált ismertté’ ❖ parancsoltatik ugyan ekkor (:a’ mint le festve látod:) illyen formában járni télen, nyáron pedig a’ régi kapcsos hosszú Dolmánban, és fellyül ismét Köpönyeg (1774 Csokonai József 7503001, 9) | Tanaquil dalmányba vigan öltözteti Hébét (1817 Pálóczi Horváth Ádám C6092, 26) | [a török nő] hosszú, csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá (1851 Jókai Mór CD18) | [vetett ágyba] fekszik Andi Miska Gombos dolományba’ (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 145) | Letette az éles kardját, Levette a dolomántját (1905 Ethnographia C6918, 224) | ki-ki a maga mándlijában vagy frakkjában, zubbonyában vagy pitykés dolmányában rukkolt ki (1931 Sárközi György 9587011, 199) | A háttérben a 19. század első éveiben általános, a megújítás előtti magyar ruha látszódik, zsinóros rövid dolmánnyal és mentével, paszománnyal kivarrt nadrággal. Ezt a formát a huszáregyenruha egészen 1848-ig megőrizte (1991 F. Dózsa Katalin CD17).

2. (Áll) ’〈madarakon:〉 a hát felső részét fedő tollak összessége’ ❖ [a meggyvágó] tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna (1901 Herman Ottó CD34) | [a függőcinege feje] piszkosszürkés, ugyanilyen színű a nyakszirt és a nyak hátsórésze. A dolmány és váll sárgásvörös (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az ún. rozellapapagáj belső-ausztráliai alfaján] a fekete foltok nincsenek meg, ennek következtében dolmánya tiszta sárga (1972 Urania állatvilág ford. C6213, 231).

3. (nyj) ’a kukoricacsövet borító levél, csuhé’ ❖ dolmány: […] a kukoricacső külső burkolata (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 431) | Míg elmegy az ember télen a szomszédba, viszi magával a dolmányt […], és ott megsodorja (1956 Néprajzi Értesítő C6984, 145).

Ö: atilla~, bőr-, huszár~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dolmány főnév 4A
dalmány 4A (nyj)
dolománt 3A1 (nyj)
1.
állógallérú, testhez simuló, változatos hosszúságú, ált. férfiak által viselt felsőkabát, amelynek rövidre szabott, rendsz. zsinórozással, paszománnyal, fémgombokkal díszített változata kül. a 19. századi nemesi, ill. katonai viselet darabjaként vált ismertté
parancsoltatik ugyan ekkor (:a’ mint le festve látod:) illyen formában járni télen, nyáron pedig a’ régi kapcsos hosszú Dolmánban, és fellyül ismét Köpönyeg
(1774 Csokonai József)
Tanaquil dalmányba vigan öltözteti Hébét
(1817 Pálóczi Horváth Ádám)
[a török nő] hosszú, csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá
(1851 Jókai Mór)
[vetett ágyba] fekszik Andi Miska Gombos dolományba’
(1882 Székelyföldi gyűjtés)
Letette az éles kardját, Levette a dolomántját
(1905 Ethnographia)
ki-ki a maga mándlijában vagy frakkjában, zubbonyában vagy pitykés dolmányában rukkolt ki
(1931 Sárközi György)
A háttérben a 19. század első éveiben általános, a megújítás előtti magyar ruha látszódik, zsinóros rövid dolmánnyal és mentével, paszománnyal kivarrt nadrággal. Ezt a formát a huszáregyenruha egészen 1848-ig megőrizte
(1991 F. Dózsa Katalin)
2. (Áll)
〈madarakon:〉 a hát felső részét fedő tollak összessége
[a meggyvágó] tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna
(1901 Herman Ottó)
[a függőcinege feje] piszkosszürkés, ugyanilyen színű a nyakszirt és a nyak hátsórésze. A dolmány és váll sárgásvörös
(1933 Az állatok világa ford.)
[az ún. rozellapapagáj belső-ausztráliai alfaján] a fekete foltok nincsenek meg, ennek következtében dolmánya tiszta sárga
(1972 Urania állatvilág ford.)
3. (nyj)
a kukoricacsövet borító levél, csuhé
dolmány: […] a kukoricacső külső burkolata
(1907 Magyar Nyelvőr)
Míg elmegy az ember télen a szomszédba, viszi magával a dolmányt […], és ott megsodorja
(1956 Néprajzi Értesítő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások