domolykó fn 1A (Áll)tomolykó (rég v. nyj)

’Magyarországon őshonos, 30-40 centiméteres, hengeres, oldalról csak kevéssé lapított testű, viszonylag nagy és széles fejű, a folyóvizeket kedvelő hal, ill. e halak faja, az ún. fejes domolykó (Squalius cephalus)’ ❖ Tomojkó; kartsó ponty: Cephalus, Capito (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 18) | Squalius dobula L. – Fejes Domolykó. – Domolykó, Domorkó, Egérfogó, Fejérkeszeg, Fejeshal, Fejesponty, Jácz, Jász, Jászkeszeg, Jászponty, Jáz, Keling, Lógga, Nagyfejű hal, Nagyfejű keszeg, Száp, Sütő, Telea, Telén, Telény, Tomolykó, Tömpekeszeg, Törő (1887 A magyar halászat könyve C2078, 765) | a domolykók csoportosan tanyáznak, s ha a megfogottat sokáig engedjük vergődni, a többieket elijesztjük (1912 Az állatok világa CD46) | Domolykóra, márnára pedig érdemes baromfibéllel, máj- vagy lépdarabbal, kolbásszal, szalámival, büdössajttal csalizni (1995 Magyar Hírlap CD09).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) ’〈az e fajt magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ 16. Nem: Domolykó. Faj: Fejes domolykó (1887 Herman Ottó C2078, 637) | A domolykó-nemzetség, Squalius Bp., egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában képviselve van (1933 Az állatok világa CD46) | domolykó (Leuciscus): a pontyfélék családjának egyik neme (1998 MagyarNagyLex. C5819, 768).

Vö. CzF. timalykó, tomajkó, tomojkó, tomolykó; TESz. tomolykó; ÉKsz.; ÚMTsz.

domolykó főnév 1A (Áll)
tomolykó 1A (rég v. nyj)
Magyarországon őshonos, 30-40 centiméteres, hengeres, oldalról csak kevéssé lapított testű, viszonylag nagy és széles fejű, a folyóvizeket kedvelő hal, ill. e halak faja, az ún. fejes domolykó (Squalius cephalus)
Tomojkó; kartsó ponty: Cephalus, Capito
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Squalius dobula L.Linnaeus – Fejes Domolykó. – Domolykó, Domorkó, Egérfogó, Fejérkeszeg, Fejeshal, Fejesponty, Jácz, Jász, Jászkeszeg, Jászponty, Jáz, Keling, Lógga, Nagyfejű hal, Nagyfejű keszeg, Száp, Sütő, Telea, Telén, Telény, Tomolykó, Tömpekeszeg, Törő
(1887 A magyar halászat könyve)
a domolykók csoportosan tanyáznak, s ha a megfogottat sokáig engedjük vergődni, a többieket elijesztjük
(1912 Az állatok világa)
Domolykóra, márnára pedig érdemes baromfibéllel, máj- vagy lépdarabbal, kolbásszal, szalámival, büdössajttal csalizni
(1995 Magyar Hírlap)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is)
〈az e fajt magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
16. Nem: Domolykó. Faj: Fejes domolykó
(1887 Herman Ottó)
A domolykó-nemzetség, Squalius Bp.Bonaparte, egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában képviselve van
(1933 Az állatok világa)
domolykó (Leuciscus): a pontyfélék családjának egyik neme
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. CzF. timalykó, tomajkó, tomojkó, tomolykó; TESz. tomolykó; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások