dumál ige 1a (biz)

1. tn (tárgyragos határozóval is) (pejor is)(túl sokat és feleslegesen) beszél, fecseg, szövegel’ ❖ Hadoválni, Dumálni = beszélni (1888 Berkes Kálmán C1055, 115) | nekem a legelső a vőlegényem, ha megjön, akkor nekem ott kell lenni a vonatnál, frissen és szerelmesen, punktum. Én tudom, hogy mi a kötelességem. Nekem dumálhat az öreg (1916 Bárdos Artúr CD10) | Ne dumáljon annyit, vén kappan, nem magáról van szó, hanem a druszájáról, a császárról (1930 Szitnyai Zoltán CD10) | hősünk lezseren „dumál”, közben tele van dühvel, önironikus humorral, világmegvetéssel és unalommal (1998 Új Könyvek CD29).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) (tréf is) ’közvetlen hangon társalog, beszélget (vkivel)’ ❖ [némelyik kézirattal] az a kéz is jön, amely írta, kezet kell vele fogni, dumálni, – keserves sors! (1918 Tóth Árpád CD10) | Néha dumálok vele, jókat mesél (1969 Bertha Bulcsu 9053006, 133) | Rég nem dumáltunk, öregem (1994 Szántó Piroska 1166004, 271) | Eszméletlen jókat lehetett vele dumálni (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts ’mond v. beszél vmit (vkinek)’ ❖ Vágyaim édes szava Szívembe dumálja, Én leszek a közgazdaság Dicső Gyan Thulája (1912 Tóth Árpád CD01) | Puklér dumálta neki, hogy pia, pénz, szoknya, minden nyalánkság dosztig lesz itten (1962 Népszabadság okt. 4. C4814, 6) | Hallgass csak, mit dumálnak ott! (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (pejor) ’valótlan v. légből kapott dolgo(ka)t állít, mellébeszél, hantál’ ❖ Hogy mersz dumálni, pénzért hazudós! (1914 Borsszem Jankó febr. 20. C5033, 8) | kíváncsi lettem volna rá, igazat beszél-e Olgi, vagy csak úgy dumál (1956 Urbán Ernő C0091, 842) | Egy ma született, semmiből mindenné levő bank nem szolid, meghunyászkodó, balek, hanem Zimmerferi, kapdbejózsi. Öreg, ne dumálj, te is csak ezt akarod! (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: be~, meg~.

Sz: dumálgat.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

dumál ige 1a (biz)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (pejor is)
(túl sokat és feleslegesen) beszél, fecseg, szövegel
Hadoválni, Dumálni = beszélni
(1888 Berkes Kálmán)
nekem a legelső a vőlegényem, ha megjön, akkor nekem ott kell lenni a vonatnál, frissen és szerelmesen, punktum. Én tudom, hogy mi a kötelességem. Nekem dumálhat az öreg
(1916 Bárdos Artúr)
Ne dumáljon annyit, vén kappan, nem magáról van szó, hanem a druszájáról, a császárról
(1930 Szitnyai Zoltán)
hősünk lezseren „dumál”, közben tele van dühvel, önironikus humorral, világmegvetéssel és unalommal
(1998 Új Könyvek)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (tréf is)
közvetlen hangon társalog, beszélget (vkivel)
[némelyik kézirattal] az a kéz is jön, amely írta, kezet kell vele fogni, dumálni, – keserves sors!
(1918 Tóth Árpád)
Néha dumálok vele, jókat mesél
(1969 Bertha Bulcsu)
Rég nem dumáltunk, öregem
(1994 Szántó Piroska)
Eszméletlen jókat lehetett vele dumálni
(2000 Magyar Hírlap)
1b. tárgyas
mond v. beszél vmit (vkinek)
Vágyaim édes szava Szívembe dumálja, Én leszek a közgazdaság Dicső Gyan Thulája
(1912 Tóth Árpád)
Puklér dumálta neki, hogy pia, pénz, szoknya, minden nyalánkság dosztig lesz itten
(1962 Népszabadság okt. 4.)
Hallgass csak, mit dumálnak ott!
(1997 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (pejor)
valótlan v. légből kapott dolgo(ka)t állít, mellébeszél, hantál
Hogy mersz dumálni, pénzért hazudós!
(1914 Borsszem Jankó febr. 20.)
kíváncsi lettem volna rá, igazat beszél-e Olgi, vagy csak úgy dumál
(1956 Urbán Ernő)
Egy ma született, semmiből mindenné levő bank nem szolid, meghunyászkodó, balek, hanem Zimmerferi, kapdbejózsi. Öreg, ne dumálj, te is csak ezt akarod!
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: dumálgat
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások