dupláz ige 4aduplázik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. ts ’〈mennyiséget, ill. mennyiségében, számában, mértékében vmit〉 megkétszerez, megkettőz’ ❖ Sebeimet nagyobbitom! ’S tsak duplázom jajjaim! (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 18) | A’ gyengült betűk gy, ly, ny, ty, cs, zs, sz […] dupláztatnak akár vocalis, akár consonans légyen előttök (1792 Kovács Ferenc¹ C2555, 254) | az említett időszaktúl fogva Szeged dupplázta lakosinak számát (1820 Magyar példabeszédek és jeles mondások C1477, XIV.) | dühét duplázva (1923 Tóth Árpád CD01) | Ha a combnyak hosszát duplázzuk, az izmok erőkara is duplázódik (1999 Természet Világa CD50).

2. ts ’〈szót, szöveget〉 beszédben v. írásban megismétel’ ❖ Ha [a számok] magok téteknek, hajlittatnak duplázva; Minden tiſzta Lelkes állatokból végy hetet, hetet (1792 Rosenbacher Ferenc 7284002, 60) | Azért ejtette ki a szavakat így duplázva, mert mikor köhögött, a felesége a hátát szokta ütni (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | [versében Kosztolányi] ismétli, duplázza, szaporázza a „láz”-szót: „lázaknál lázabb lázakat” kér (1921 Tóth Árpád CD10) | A fene belétek, hogy nem tudtatok csendben vedelni. – Csendben, nagyon csendben – duplázta Pipi (1948 Aczél Tamás 2052023, 74).

3. tn (kissé rég) ’gyors egymásutánban v. kétcsövű puskából lő’ ❖ egyenesen nekem duplázott az ablakból (1853 Jósika Miklós C2362, 129) | arczához kapva golyóval töltött fegyverét, a szörnyetegre dupplázott (1871 Uckermann Aladár C4472, 133) | Kiugrottam a takarásból, és oda dupláztam, hol a ragadozó egész alacsonyan imbolygott (1968 Fekete István 9142006, 110) | az öreg gróf, nem tudni mi okból, a fiára ismét 25 botütést akart méretni, az viszont kétcsövű puskájával az apjára dupláz, s mindkétszer talál (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

4. tn (-ra/-re ragos határozóval is) ’〈annak kif-ére, hogy cselekedetet, teljesítményt, kijelentést stb. (nyomatékosan v. megerősítve) megismétel, ill. (túlszárnyalva) teljesít vki, vmi〉’ ❖ – Ah! milyen meleg van! – sóhajt az idősb leány, Mariska. – Valóban, – duplázik Jolán (1887 Porzsolt Kálmán 8374001, 10) | az ostobaság lenne! – tört ki Zweybrück, akit sértett, hogy az a Firtinger beleavatkozik a városjegyző instruálásába, amihez pedig csupán csak neki van joga. – Úgy van, úgy! – duplázott a megpirításra Kükelbreck Mihály (1912 Bán Ferenc CD10) | [az igazságügy-miniszter] most folytatja ott, ahol nemes elődei: Tomcsányi Vilmos Pál és Nagy Emil elhagyták, sőt, ha lehet, rájuk is dupláz. Igy keletkezett az úgynevezett emigráns-pör (1924 Népszava szept. 26. C7492, 1) | [Kárpáti Rudolf] négy olimpián nyert négy csapat- és két egyéni aranyat, 1960-ban Rómában negyvenévesen duplázott (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: meg~, rá~.

Vö. CzF. dupla · dupláz; ÉrtSz.; TESz. dupla; ÉKsz. ~, duplázik; SzT. ~, dupláztatik; ÚMTsz. duplázik; IdSz.

dupláz ige 4a
duplázik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. tárgyas
〈mennyiséget, ill. mennyiségében, számában, mértékében vmit〉 megkétszerez, megkettőz
Sebeimet nagyobbitom! ’S tsak duplázom jajjaim!
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
A’ gyengült betűk gy, ly, ny, ty, cs, zs, sz […] dupláztatnak akár vocalis, akár consonans légyen előttök
(1792 Kovács Ferenc¹)
az említett időszaktúl fogva Szeged dupplázta lakosinak számát
(1820 Magyar példabeszédek és jeles mondások)
dühét duplázva
(1923 Tóth Árpád)
Ha a combnyak hosszát duplázzuk, az izmok erőkara is duplázódik
(1999 Természet Világa)
2. tárgyas
〈szót, szöveget〉 beszédben v. írásban megismétel
Ha [a számok] magok téteknek, hajlittatnak duplázva; Minden tiſzta Lelkes állatokból végy hetet, hetet
(1792 Rosenbacher Ferenc)
Azért ejtette ki a szavakat így duplázva, mert mikor köhögött, a felesége a hátát szokta ütni
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
[versében Kosztolányi] ismétli, duplázza, szaporázza a „láz”-szót: „lázaknál lázabb lázakat” kér
(1921 Tóth Árpád)
A fene belétek, hogy nem tudtatok csendben vedelni. – Csendben, nagyon csendben – duplázta Pipi
(1948 Aczél Tamás)
3. tárgyatlan (kissé rég)
gyors egymásutánban v. kétcsövű puskából lő
egyenesen nekem duplázott az ablakból
(1853 Jósika Miklós)
arczához kapva golyóval töltött fegyverét, a szörnyetegre dupplázott
(1871 Uckermann Aladár)
Kiugrottam a takarásból, és oda dupláztam, hol a ragadozó egész alacsonyan imbolygott
(1968 Fekete István)
az öreg gróf, nem tudni mi okból, a fiára ismét 25 botütést akart méretni, az viszont kétcsövű puskájával az apjára dupláz, s mindkétszer talál
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
4. tárgyatlan (-ra/-re ragos határozóval is)
〈annak kif-ére, hogy cselekedetet, teljesítményt, kijelentést stb. (nyomatékosan v. megerősítve) megismétel, ill. (túlszárnyalva) teljesít vki, vmi〉
– Ah! milyen meleg van! – sóhajt az idősb leány, Mariska. – Valóban, – duplázik Jolán
(1887 Porzsolt Kálmán)
az ostobaság lenne! – tört ki Zweybrück, akit sértett, hogy az a Firtinger beleavatkozik a városjegyző instruálásába, amihez pedig csupán csak neki van joga. – Úgy van, úgy! – duplázott a megpirításra Kükelbreck Mihály
(1912 Bán Ferenc)
[az igazságügy-miniszter] most folytatja ott, ahol nemes elődei: Tomcsányi Vilmos Pál és Nagy Emil elhagyták, sőt, ha lehet, rájuk is dupláz. Igy keletkezett az úgynevezett emigráns-pör
(1924 Népszava szept. 26.)
[Kárpáti Rudolf] négy olimpián nyert négy csapat- és két egyéni aranyat, 1960-ban Rómában negyvenévesen duplázott
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. dupla · dupláz; ÉrtSz.; TESz. dupla; ÉKsz. ~, duplázik; SzT. ~, dupláztatik; ÚMTsz. duplázik; IdSz.

Beállítások