durvít ts ige 4a4

1. (rég) ’érdesebb tapintásúvá, kérgessé tesz vmit vmi’ ❖ a’ hó-ſzín kezeknek, es a’ harmatos ro’sáknál gyengébb ortzáknak ſzorgalmatoson óltalmazkodni kell [a tavasz] durvittó Déli ſzelétl (1799 Molnár Borbála C3188, 133) | a finom bőrt durvitó szelektől félve (1857 Vasárnapi Újság CD56) | munka durvitotta keze […] serénykedik a kötésben (1861 Salamon Ferenc ford.–Eliot¹ C3660, 55).

1a. (ritk) ’〈érzéket〉 a finomabb jelenségek érzékelésére alkalmatlanná, tompává tesz vmi’ ❖ vannak lelkek, melyek bámulatos gravitációval vonzódnak az Isten felé, melyek „érzik” őt […] bár a kulturának szkepticizmusa és a „filozófia” szofisztikája durvitja ez érzéket (1903 Prohászka Ottokár 1125019, 31).

2. (ritk) ’〈állatot〉 vaddá, szilajjá tesz’ ❖ A tatárjárás alkalmával igen sok lovunk elpusztult, viszont az ittmaradt mongol lovak durvító befolyást gyakoroltak a megmaradt állományra (1929 Az állatok világa ford. CD46) | ez a nép rózsát, kutyát durvít (1980 e. Fodor András ford.–Auden 9148034, 161).

3. (tárgy n. is) (ritk) ’egyre erőszakosabbá, kíméletlenebbé tesz vkit vmi’ ❖ Nemcsak a szegénység, hanem a túlgazdagság is durvít (1933 Márkus László CD10).

4. (ritk) ’〈személy (műve, megnyilatkozása)〉 redukál, egyszerűsít(ve vmivé változtat) vmit’ ❖ Mily szerencse, hogy [Taine] sohasem írta meg Németországról tervezett könyvét. Nem nehéz elképzelni, hogy mi lett volna belőle, ha meggondoljuk, hogy a következő eszméket mint Németország dominánsait fejtette volna ki, rendes nagyzoló, kissé durvító előadásában (1908 Hatvany Lajos CD10) | [Gombocz Zoltán] tudománya alkalmatlan volt arra, hogy jelszóvá durvítsák (1935 Hevesi András CD10) | [Dinanti Dávid] a panteizmust egészen a materializmusig durvította (1936 Váczy Péter CD42).

ÖU: el~, meg~.

Vö. CzF. durvít · durvit; ÉrtSz.; TESz. durva; ÉKsz.

durvít tárgyas ige 4a4
1. (rég)
érdesebb tapintásúvá, kérgessé tesz vmit vmi
a’ hó-ſzín kezeknek, es a’ harmatos ro’sáknál gyengébb ortzáknak ſzorgalmatoson óltalmazkodni kell [a tavasz] durvittó Déli ſzelétl
(1799 Molnár Borbála)
a finom bőrt durvitó szelektől félve
(1857 Vasárnapi Újság)
munka durvitotta keze […] serénykedik a kötésben
(1861 Salamon Ferenc ford.Eliot¹)
1a. (ritk)
〈érzéket〉 a finomabb jelenségek érzékelésére alkalmatlanná, tompává tesz vmi
vannak lelkek, melyek bámulatos gravitációval vonzódnak az Isten felé, melyek „érzik” őt […] bár a kulturának szkepticizmusa és a „filozófia” szofisztikája durvitja ez érzéket
(1903 Prohászka Ottokár)
2. (ritk)
〈állatot〉 vaddá, szilajjá tesz
A tatárjárás alkalmával igen sok lovunk elpusztult, viszont az ittmaradt mongol lovak durvító befolyást gyakoroltak a megmaradt állományra
(1929 Az állatok világa ford.)
ez a nép rózsát, kutyát durvít
(1980 e. Fodor András ford.Auden)
3. (tárgy n. is) (ritk)
egyre erőszakosabbá, kíméletlenebbé tesz vkit vmi
Nemcsak a szegénység, hanem a túlgazdagság is durvít
(1933 Márkus László)
4. (ritk)
〈személy (műve, megnyilatkozása) redukál, egyszerűsít(ve vmivé változtat) vmit
Mily szerencse, hogy [Taine] sohasem írta meg Németországról tervezett könyvét. Nem nehéz elképzelni, hogy mi lett volna belőle, ha meggondoljuk, hogy a következő eszméket mint Németország dominánsait fejtette volna ki, rendes nagyzoló, kissé durvító előadásában
(1908 Hatvany Lajos)
[Gombocz Zoltán] tudománya alkalmatlan volt arra, hogy jelszóvá durvítsák
(1935 Hevesi András)
[Dinanti Dávid] a panteizmust egészen a materializmusig durvította
(1936 Váczy Péter)
ÖU: eldurvít, megdurvít
Vö. CzF. durvít · durvit; ÉrtSz.; TESz. durva; ÉKsz.

Beállítások