dángubál tn ige 1a (/nyj)dángobál, dangubál

1. ’〈(vontatott) hajó (legénysége)〉 kényszerűségből v. utasításra vesztegel, áll (vhol)’ ❖ dángobál, rostokol: vesztegel (a hajó) (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 56) | egy másik grófnak eladó a Balatonon dangubáló yachtja (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 176) | [a Felső-Dunán] néha százával dángubáltak a fennakadt hajók, kedvezőbb vízállást várva, hogy tovább mehessenek (1912 RévaiNagyLex. C5702, 28) | erős szélben dángubáltak (vesztegeltek), a hajósnép örült az úgynevezett ingyen keresetnek, míg „szelet hevertek”, kipihenték magukat; ez volt az úgynevezett hajósünnep (2000 Magyar néprajz CD47).

2. (vmire várakozva) ácsorog, álldogál (vhol), ill. dologtalanul tölti az időt, lebzsel vki’ ❖ [Széll Ákos] sietett vissza megmondani az ott [ti. az ülésteremben] dangubáló Éles Henriknek „Ne búsulj, lesz kerület” (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | egy félszer alatt vagy harmincz-negyven béres dangubál és pálinkát iszogat (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 257) | [a találkára hívott] aranyifju magánkivül volt a boldogságtól […]. Reggel pedig már tizkor ott dángubált a tetthelyen (1909 Pesti Hírlap aug. 11. C5657, 21) | Dángubál, dángubáz ma is élő tájszó a déli megyékben (Bács, Baranya, Torontál m.) és jelentése: álldogálni, dologtalanul lebzselni, csavarogni (1932 Balassa József C5989, 96).

Sz: dángubálás.

Vö. ÉrtSz. dangubál; TESz. dánguba; ÉKsz. dangubál; ÚMTsz.

dángubál tárgyatlan ige 1a (/nyj)
dángobál 1a
dangubál 1a
1.
(vontatott) hajó (legénysége) kényszerűségből v. utasításra vesztegel, áll (vhol)
dángobál, rostokol: vesztegel (a hajó)
(1904 Magyar Nyelvőr)
egy másik grófnak eladó a Balatonon dangubáló yachtja
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
[a Felső-Dunán] néha százával dángubáltak a fennakadt hajók, kedvezőbb vízállást várva, hogy tovább mehessenek
(1912 RévaiNagyLex.)
erős szélben dángubáltak (vesztegeltek), a hajósnép örült az úgynevezett ingyen keresetnek, míg „szelet hevertek”, kipihenték magukat; ez volt az úgynevezett hajósünnep
(2000 Magyar néprajz)
2.
(vmire várakozva) ácsorog, álldogál (vhol), ill. dologtalanul tölti az időt, lebzsel vki
[Széll Ákos] sietett vissza megmondani az ott [ti. az ülésteremben] dangubáló Éles Henriknek „Ne búsulj, lesz kerület”
(1892 Mikszáth Kálmán)
egy félszer alatt vagy harmincz-negyven béres dangubál és pálinkát iszogat
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
[a találkára hívott] aranyifju magánkivül volt a boldogságtól […]. Reggel pedig már tizkor ott dángubált a tetthelyen
(1909 Pesti Hírlap aug. 11.)
Dángubál, dángubáz ma is élő tájszó a déli megyékben (Bács, Baranya, Torontál m.megye) és jelentése: álldogálni, dologtalanul lebzselni, csavarogni
(1932 Balassa József)
Sz: dángubálás
Vö. ÉrtSz. dangubál; TESz. dánguba; ÉKsz. dangubál; ÚMTsz.

Beállítások