dédanya fn 9A

1. ’az a nő, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő nőrokon, vmelyik nagyszülő anyja; dédmama, dédnagyanya, dédnagymama’ ❖ azt a ruhát valamellyik dédanyjának arakabátjából [= menyasszonyi ruhájából] készitette (1847 Jósika Miklós C2403, 82) | Szüleanya, Mikesnél s más régi iróinknál nagyanyát s dédanyát jelent (1897 PallasLex. CD02) | [a soproni belváros évszázados házai] emléktemetők, mohos szarkofágok, melyeknek fala magába itta […] a dédapák és dédanyák hangját és pillantását (1939 Becht Rezső CD52) | időnként elmezavar mutatkozik nála [ti. Don Carlosnál], amely úgy látszik, dédanyja, Johanna öröksége (1978 Kulcsár Zsuzsanna 1087002, 492) | Bujdosó Ágnes kilenc évesen írta első verseit; ma már dédanya, ám verselő vénája csaknem ifjonti erejű (1999 Új Könyvek CD29).

2. ’az a nő, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van’ ❖ A rokonság tehát, fokonként fölfelé, egyenes vonalban, következő elnevezésekkel van jelezve: […] női ágon: 1. anya. 2. nagyanya, 3. ősanya, 4. dédanya (1900 Rézbányai József 8637001, 613) | Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük (1912 RévaiNagyLex. C5701, 364).

3. (tbsz-ban) (vál) ’〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy nyolcvan-száz évvel korábban élt nemzedék nőtagja’ ❖ [liktáriumnak] nevezték t. i. dédanyáink, – régi szókönyveink, Páriz-Pápai stb. bizonysága szerint – a befőzve eltett gyümölcsneműeket (1874 Thaly Kálmán CD57) | [megismerhetjük Kisfaludy Károly] gazdag tollából dédanyáinkat, hogy nem falábon jártak a selyemszoknya alatt (1920 Krúdy Gyula CD54) | a végeredmény megtévesztésig hasonlít a valaha dédanyáink által hímzettekhez (2000 Lakáskultúra CD39).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-; ÉKsz.

dédanya főnév 9A
1.
az a nő, akinek harmadfokú egyenes ági leszármazottja, dédunokája van, ill. 〈dédunokájához való viszonyában:〉 harmadfokú egyenes ági felmenő nőrokon, vmelyik nagyszülő anyja; dédmama, dédnagyanya, dédnagymama
azt a ruhát valamellyik dédanyjának arakabátjából [= menyasszonyi ruhájából] készitette
(1847 Jósika Miklós)
Szüleanya, Mikesnél s más régi iróinknál nagyanyát s dédanyát jelent
(1897 PallasLex.)
[a soproni belváros évszázados házai] emléktemetők, mohos szarkofágok, melyeknek fala magába itta […] a dédapák és dédanyák hangját és pillantását
(1939 Becht Rezső)
időnként elmezavar mutatkozik nála [ti. Don Carlosnál], amely úgy látszik, dédanyja, Johanna öröksége
(1978 Kulcsár Zsuzsanna)
Bujdosó Ágnes kilenc évesen írta első verseit; ma már dédanya, ám verselő vénája csaknem ifjonti erejű
(1999 Új Könyvek)
2.
az a nő, akinek negyedfokú egyenes ági leszármazottja, ükunokája van
A rokonság tehát, fokonként fölfelé, egyenes vonalban, következő elnevezésekkel van jelezve: […] női ágon: 1. anya. 2. nagyanya, 3. ősanya, 4. dédanya
(1900 Rézbányai József)
Déd, dédős, rokonsági név, mellyel a nagyszülők, a nagyapa és nagyanya nagyszüleit, a dédapát és dédanyát, tehát fölfelémenőleg egyenes ágon a negyedizi rokonokat értjük
(1912 RévaiNagyLex.)
3. (tbsz-ban) (vál)
〈nem vérségi kapcsolatban, vmely későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 a mintegy nyolcvan-száz évvel korábban élt nemzedék nőtagja
[liktáriumnak] nevezték t. i.tudniillik dédanyáink, – régi szókönyveink, Páriz-Pápai stb.s a többi bizonysága szerint – a befőzve eltett gyümölcsneműeket
(1874 Thaly Kálmán)
[megismerhetjük Kisfaludy Károly] gazdag tollából dédanyáinkat, hogy nem falábon jártak a selyemszoknya alatt
(1920 Krúdy Gyula)
a végeredmény megtévesztésig hasonlít a valaha dédanyáink által hímzettekhez
(2000 Lakáskultúra)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. déd-; ÉKsz.

Beállítások