démon fn 4A2dajmón (vál)

1. (Mit) ’〈különböző mitológiákban, ill. vmely nép hitvilágában:〉 természetfeletti képességekkel és hatalommal rendelkező szellemi lény’ ❖ A’ Dæmon nevén, mind jó, mind gonoſz-tév vékonyteſt lelkeket értvén, azokat f Jupiter’ hatalma-alá vettetetteknek lenni ſajdíttyuk a’ Regieknél (1789 Molnár János 7448027, 368) | Az altaiaknál van még eelü-kiži is, a mi daemonoktól megszállt embert jelent (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 316) | a pokol összes démonjai (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 65) | [A sárkány] a mitológiákban mint jótevő istenség vagy mint ellenfele, a Káosz ura jelenik meg; mint démon, merőben ellentétes erkölcsi tulajdonságok hordozója, […] a jó és a rossz tudás birtokosa, bölcsességre tanít, vagy bűnre csábít (1972 Várkonyi Nándor 9758005, 516) | Jézus hatalommal bír a démonok felett (1993 BibliaiLex. CD1207).

2. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’〈pusztító indulat, ártó szándék, gonosz szenvedély stb. megszemélyesítéseként v. jelképeként〉’ ❖ a’ meghasonlás’ Daemona itt is űzni kezdé játékait (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 302) | Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé ereje (1847 Pesti Divatlap C5840, 710) | elméjéhez nem férkőzött a szerző előtt ismeretlen daimón, a kételkedés (1896 Marczali Henrik CD44) | egyesek meg is vendégeltek – ami a boldogságig elégítette ki bennem a fösvénység démonát (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 14).

3. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’〈vmely, az embert rendsz. jóra ösztönző sugallat, indulat, késztetés megszemélyesítéseként v. jelképeként〉’ ❖ Geniussá[nak], vagy a’ Socrates el-nevezése szerint; Daemonának, minden embernek külön lennie kell (1793 Mátyus István C3072, 584) | [Szókratész] volt az első tanító, ki nem pénzért, hirnévért gyüjtötte maga köré az embereket, hanem belső szükségből, démona ösztönéből, mint a ki másként nem tehet (1893 Péterfy Jenő 8363004, 183) | A daimonom, ki vezetett, elengedte fáradt kezem – mázsányi teher fáradt vállamon, mérföldes csizma lábamon, csak egyet lépek – s máris a halál! (1935 Lesznai Anna CD10) | Az én ösztönző démonomat úgy hívták, hogy „különb akarok lenni!” (1940 Veres Péter 9771020, 19).

3a. (rég) ’〈az ihlet megszemélyesítéseként〉’ ❖ Még minekelőtte Poétái Daemonom el-hágy, közlöm alázatosan Excellentiáddal eggy fordított Dalomat (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 346) | próbáltam már több ollyan éneket is írni, de tsak nem jön a’ Dajmon (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 355).

4. ’〈érzékien vonzó külsejű v. kihívó viselkedésű nő megnevezéseként〉’ ❖ [Szeréna grófnő] egy igéző démon, aki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy minden mozdulatával, szemeinek minden pillantásával halandó embereket ejt kétségbe, hogy midőn szép pici lába hegyét oly kacérul érinti a földdel, azt a földet irigylik ott alatta (1858 Jókai Mór CD18) | az orfeumi démonok […] a legfinomabb ruhát, kalapot, harisnyát igyekeznek maguknak megszerezni a férfiak könnyelműsége folytán (1925 Krúdy Gyula CD54) | se Julika, se Mari, a tánciskola szőke és fekete démonai nem érdeklődtek iránta (1989 Szörényi László 2015034, 48) | szívdöglesztő démonná (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

démon főnév 4A2
dajmón 4A2 (vál)
1. (Mit)
〈különböző mitológiákban, ill. vmely nép hitvilágában:〉 természetfeletti képességekkel és hatalommal rendelkező szellemi lény
A’ Dæmon nevén, mind jó, mind gonoſz-tév vékonyteſt lelkeket értvén, azokat f Jupiter’ hatalma-alá vettetetteknek lenni ſajdíttyuk a’ Regieknél
(1789 Molnár János)
Az altaiaknál van még eelü-kiži is, a mi daemonoktól megszállt embert jelent
(1882 Vámbéry Ármin)
a pokol összes démonjai
(1917 Herczeg Ferenc)
[A sárkány] a mitológiákban mint jótevő istenség vagy mint ellenfele, a Káosz ura jelenik meg; mint démon, merőben ellentétes erkölcsi tulajdonságok hordozója, […] a jó és a rossz tudás birtokosa, bölcsességre tanít, vagy bűnre csábít
(1972 Várkonyi Nándor)
Jézus hatalommal bír a démonok felett
(1993 BibliaiLex.)
2. (rendsz. birtokszóként) (irod)
〈pusztító indulat, ártó szándék, gonosz szenvedély stb. megszemélyesítéseként v. jelképeként〉
a’ meghasonlás’ Daemona itt is űzni kezdé játékait
(1793 Kazinczy Ferenc)
Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé ereje
(1847 Pesti Divatlap)
elméjéhez nem férkőzött a szerző előtt ismeretlen daimón, a kételkedés
(1896 Marczali Henrik)
egyesek meg is vendégeltek – ami a boldogságig elégítette ki bennem a fösvénység démonát
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
3. (rendsz. birtokszóként) (irod)
〈vmely, az embert rendsz. jóra ösztönző sugallat, indulat, késztetés megszemélyesítéseként v. jelképeként〉
Geniussá[nak], vagy a’ Socrates el-nevezése szerint; Daemonának, minden embernek külön lennie kell
(1793 Mátyus István)
[Szókratész] volt az első tanító, ki nem pénzért, hirnévért gyüjtötte maga köré az embereket, hanem belső szükségből, démona ösztönéből, mint a ki másként nem tehet
(1893 Péterfy Jenő)
A daimonom, ki vezetett, elengedte fáradt kezem – mázsányi teher fáradt vállamon, mérföldes csizma lábamon, csak egyet lépek – s máris a halál!
(1935 Lesznai Anna)
Az én ösztönző démonomat úgy hívták, hogy „különb akarok lenni!”
(1940 Veres Péter)
3a. (rég)
〈az ihlet megszemélyesítéseként〉
Még minekelőtte Poétái Daemonom el-hágy, közlöm alázatosan Excellentiáddal eggy fordított Dalomat
(1789 Kazinczy Ferenc)
próbáltam már több ollyan éneket is írni, de tsak nem jön a’ Dajmon
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
4.
〈érzékien vonzó külsejű v. kihívó viselkedésű nő megnevezéseként〉
[Szeréna grófnő] egy igéző démon, aki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy minden mozdulatával, szemeinek minden pillantásával halandó embereket ejt kétségbe, hogy midőn szép pici lába hegyét oly kacérul érinti a földdel, azt a földet irigylik ott alatta
(1858 Jókai Mór)
az orfeumi démonok […] a legfinomabb ruhát, kalapot, harisnyát igyekeznek maguknak megszerezni a férfiak könnyelműsége folytán
(1925 Krúdy Gyula)
se Julika, se Mari, a tánciskola szőke és fekete démonai nem érdeklődtek iránta
(1989 Szörényi László)
szívdöglesztő démonná
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások