démonikus mn 15A (vál)

1. ’a démon természetfeletti képességeivel, hatalmával rendelkező, rendsz. ártó szándékú, gonosz 〈lény〉’ ❖ [A cigány hiedelemvilágban] e démonikus lény, mely az állatokat, főleg a lovakat, éjjelenkint kinozni szokta, tövisdisznó alaku, sárgás szinezetü, körülbelül egy fél méter hosszu és egy arasznyi széles (1893 PallasLex. CD02) | a téli ünnepeken démonikus nőalakokat találunk a néphitben. Hazánkban Lucának nevezik ezt a nőalakot (1974 Dömötör Tekla 1039002, 132) | A hiedelemmonda legismertebb szereplői a néphit ismert alakjai (boszorkányok, lidércek, táltosok, kísértetek; ritkábban az ördögök, démonikus állatok stb.) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ’démon(ok)ra jellemző, démon(ok)ra emlékeztető 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Dante és Shakespeare rajzolták a bűn démonikus ábrázatát és proteusszerü változásait (1893 PallasLex. CD02) | Efféle gonosz, daemonikus hatás ellen mindenféle talizmánokat találtak ki, melyeknek különböző alakjuk volt (1902 ÓkoriLex. CD28) | Az indulatok démonikus erővel és már alig belátható mélységből törnek elő [József Attila] verseiben (1940 Bak Róbert C2453, 359) | démonikus vigyor (1985 Szász Imre 9639001, 72).

2a. ’démon(ok) által történő, ill. démon(ok) hatásával magyarázható’ ❖ [Dionüszosz] az évi jó termés, termékenység istensége, ki ihlető jósisten egyuttal, ez a jótékony szellem megszállja az embert, ki segítségével diadalmaskodik a természet démonikus káros működésén (1893 PallasLex. CD02) | Benső lázak perzselnek a szavaiban, démonikus rángások feszítik [Kosztolányi] mondatait a pátosz legfelső fokáig (1940 Pintér Jenő CD44).

3. (ritk) ’örödöngös, varázslatos, rendkívüli 〈jelenség〉’ ❖ Anikóban megtaláljuk a Toldiak dämonikus családi vonását (1887 Riedl Frigyes C3631, 139) | a szépség, a démonikusan csábító örök esztétikum (1935 Szentkuthy Miklós 9664008, 46).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

démonikus melléknév 15A (vál)
1.
a démon természetfeletti képességeivel, hatalmával rendelkező, rendsz. ártó szándékú, gonosz 〈lény〉
[A cigány hiedelemvilágban] e démonikus lény, mely az állatokat, főleg a lovakat, éjjelenkint kinozni szokta, tövisdisznó alaku, sárgás szinezetü, körülbelül egy fél méter hosszu és egy arasznyi széles
(1893 PallasLex.)
a téli ünnepeken démonikus nőalakokat találunk a néphitben. Hazánkban Lucának nevezik ezt a nőalakot
(1974 Dömötör Tekla)
A hiedelemmonda legismertebb szereplői a néphit ismert alakjai (boszorkányok, lidércek, táltosok, kísértetek; ritkábban az ördögök, démonikus állatok stb.s a többi)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2.
démon(ok)ra jellemző, démon(ok)ra emlékeztető 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
Dante és Shakespeare rajzolták a bűn démonikus ábrázatát és proteusszerü változásait
(1893 PallasLex.)
Efféle gonosz, daemonikus hatás ellen mindenféle talizmánokat találtak ki, melyeknek különböző alakjuk volt
(1902 ÓkoriLex.)
Az indulatok démonikus erővel és már alig belátható mélységből törnek elő [József Attila] verseiben
(1940 Bak Róbert)
démonikus vigyor
(1985 Szász Imre)
2a.
démon(ok) által történő, ill. démon(ok) hatásával magyarázható
[Dionüszosz] az évi jó termés, termékenység istensége, ki ihlető jósisten egyuttal, ez a jótékony szellem megszállja az embert, ki segítségével diadalmaskodik a természet démonikus káros működésén
(1893 PallasLex.)
Benső lázak perzselnek a szavaiban, démonikus rángások feszítik [Kosztolányi] mondatait a pátosz legfelső fokáig
(1940 Pintér Jenő)
3. (ritk)
örödöngös, varázslatos, rendkívüli 〈jelenség〉
Anikóban megtaláljuk a Toldiak dämonikus családi vonását
(1887 Riedl Frigyes)
a szépség, a démonikusan csábító örök esztétikum
(1935 Szentkuthy Miklós)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások