dér fn 5B3

1. ’a levegőben levő párából a 0 Celsius-fok alá lehűlt talajon, növényeken, tárgyakon lecsapódó kristályos jéglerakódás, ill. (enyhe) fagyot hozó éjszakai hideg, amelyben ez kialakul’ ❖ [a vérhas] leg-gyakrabban kis Aſzſzony havának elein áll-bé, és mind addig tart mig derek támadnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 337) | [a fecskék] mikor deret éreznek, itt hagynak benünket (1788 Illei János ford.–Oxenstierna 7151008, 31) | A derek beálltával a leveles és gyökös konyhanövények is téli helyökre rakatnak (1857 Kerti Gazdaság 8643001, 41) | Dér csipte meg már a mezőket. Az utolsó levelek is lehullottak a gallyakról (1933 Szirmai Károly 9680001, 129) | A pályát kettéosztó hálón mintásan ragyogott a dér, s a zúzalékkal hintett úton vékony hóperem világított (1979 Vészi Endre 9776030, 206) | a pára dér formájában nagyon gyorsan lerakódik, illetve lecsapódik a [hűtő]szekrény belső falára (1991 Frank Júlia CD19).

2. (irod) ’〈fehéredő, ősz(ülő) hajra vonatkoztatva〉’ ❖ a halálangyal vonalait is e perczben igézőbbeknek tartotta volna, mint a dérbe borult fürtü [aggastyánét] (1855 Kemény Zsigmond C2606, 152) | Hajam derére tűz a hold ezüstje (1925 Juhász Gyula¹ C2454, 299) | Ma már dér lepi mindkettőnk fejét (1947 Szabó Lőrinc 9629089, 17).

3. (birtokszóként) (rég, irod) ’〈annak metaforájaként, hogy vmely dolog (tulajdonsága) kellemetlen, lehangoló hatással van vkire, vmire〉’ ❖ Szavaidnak csak gyenge dere csípte-meg annak szömörcss orrát (1786 Dugonics András C1471, 11) | ő azon minden évi tenyészettel, mellyet az érzések’ változó tavasza teremt, és a tapasztalás első dere elhervaszt, meg nem elégült volna (1847 Kemény Zsigmond 8235019, 72) | Szeretett volna sütkérezni a szerelem, a dicsőség verőfényében és csalódás, mellőzés dere hullt lelkére (1905 Juhász Gyula¹ 9284809, 34).

Vö. CzF. dér¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dér főnév 5B3
1.
a levegőben levő párából a 0 Celsius-fok alá lehűlt talajon, növényeken, tárgyakon lecsapódó kristályos jéglerakódás, ill. (enyhe) fagyot hozó éjszakai hideg, amelyben ez kialakul
[a vérhas] leg-gyakrabban kis Aſzſzony havának elein áll-bé, és mind addig tart mig derek támadnak
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a fecskék] mikor deret éreznek, itt hagynak benünket
(1788 Illei János ford.Oxenstierna)
A derek beálltával a leveles és gyökös konyhanövények is téli helyökre rakatnak
(1857 Kerti Gazdaság)
Dér csipte meg már a mezőket. Az utolsó levelek is lehullottak a gallyakról
(1933 Szirmai Károly)
A pályát kettéosztó hálón mintásan ragyogott a dér, s a zúzalékkal hintett úton vékony hóperem világított
(1979 Vészi Endre)
a pára dér formájában nagyon gyorsan lerakódik, illetve lecsapódik a [hűtő]szekrény belső falára
(1991 Frank Júlia)
2. (irod)
〈fehéredő, ősz(ülő) hajra vonatkoztatva〉
a halálangyal vonalait is e perczben igézőbbeknek tartotta volna, mint a dérbe borult fürtü [aggastyánét]
(1855 Kemény Zsigmond)
Hajam derére tűz a hold ezüstje
(1925 Juhász Gyula¹)
Ma már dér lepi mindkettőnk fejét
(1947 Szabó Lőrinc)
3. (birtokszóként) (rég, irod)
〈annak metaforájaként, hogy vmely dolog (tulajdonsága) kellemetlen, lehangoló hatással van vkire, vmire〉
Szavaidnak csak gyenge dere csípte-meg annak szömörcss orrát
(1786 Dugonics András)
ő azon minden évi tenyészettel, mellyet az érzések’ változó tavasza teremt, és a tapasztalás első dere elhervaszt, meg nem elégült volna
(1847 Kemény Zsigmond)
Szeretett volna sütkérezni a szerelem, a dicsőség verőfényében és csalódás, mellőzés dere hullt lelkére
(1905 Juhász Gyula¹)
Vö. CzF. dér¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások